Wilhelm Droste

Rólam

  • Wilhelm Droste
  • 2012. október 31.

Három holló


Születtem egy kis vesztfáliai faluban, véletlen és mégis sorsszerűen kerültem Pestre. Tanultam Marburgban irodalmat és történelmet, éltem tíz évig Hamburgban, 1972 óta járok rendszeresen Magyarországra, 1989 óta tanítok német irodalmat az ELTE-n, négy kávéházat alapítottam (Unter den Linden, Hamburg – Dürer, Budapest – Eckermann, Andrássy út – Eckermann, Ráday utca), ma már csak a hamburgi hely él. Kávéháznál csak gyereket csinálni jobb.

A célom: Az egész világot kávéházzá átalakítani, először csak az egyetemet és Budapestet, utána lassan-lassan a többit.

Kedvenc hely: Rudas fürdő, Bambi, Trieszt, Nagyvárad.

Kedvenc író: Friedrich Hölderlin, Ady Endre, Rainer Maria Rilke, Robert Walser, Joseph Roth, Krúdy Gyula.

Kisebb célom: nem akarok meghalni kávéház nélkül, mert itt élned, tehát élned kell.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.