Zöldi Anna

Új trendi „őrület” az Amerikából eredeztethető tiny house mozgalom.

Napjaink Magyarországán kapásból harsány igennel válaszolhatunk az alcímben megfogalmazott kérdésre. De szükségszerű-e, hogy kultúrharc terepe legyen az építészet? A válasz erre már nem olyan magától értetődő.

Budapest új hídjáról eddig jobbára csak annyi hír járta, hogy nem így és nem oda kéne építeni, ahová szánják, pár száz méterrel a Kopaszi-gáttól délre, Dél-Buda és Csepel közé. Közlekedési szempontból a kritika jogos, a tervezett műtárgy azonban több figyelmet érdemel.

Az utóbbi időben Európa-szerte több elpusztult ikonikus épületet újra megépítettek, némelyiket romállapotából, némelyiket a puszta semmiből. A gyakorlat Magyarországon is terjed – a kormányzat budapesti építési programjaiban előnyt élvez a 19. század, és sorra készülnek a középkori várak teljes rekonstrukciói. A jelenség okairól és lehetséges következményeiről kérdeztük a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát.

Új rend készül Józsefváros közepén, amely a 21. század urbanisztikai eszközeivel igyekszik a fuldokló városrészt levegőhöz juttatni.

A Rudas épületegyüttese már régóta zárvány a terjeszkedő nagyvárosi rengetegben: elvarázsolt sziget, megkötözve is növekvő organikus képződmény. Ilyen helyzetben mire elég a felújítás?

A Móricz Zsigmond körtéri Gomba újjászületett, delikát pavilon bújt elő az építési kordon mögül. A hosszas vajúdásnak a Nagy Tavaszi Átadási Láz vetett véget, a Várkert Bazár kulisszáival ellentétben azonban ez teljes egészében, magas minőségben elkészült, és immár befejezett épületként áll a forgalmas tér közepén – teljesen üresen.

Sokáig épült, drága, rossz a vonalvezetése, és rossz helyen vannak a megállók - szólnak a kritikus hangok. De ma már történetietlen a kérdés, hogy kellett-e nekünk ez a politikától nyálkás belvárosi bizsu, és ha igen, akkor miért nem. A négyes metró olyan, mint az élet: szép, rövid, és nincs semmi értelme. Egyvalamit nem ért kritika: a "betonságukat" bátran vállaló állomások építészeti színvonalát.

A júniustól látható magyar kiállítás pályázatának nyertese Jakab Csaba és Márton László Attila munkája, amely a Magyar Művészeti Akadémia honlapja szerint "Magyar üzenet Velencébe: az építés közösségteremtő".

Erkel Ferenc születésnapján, a most kreált magyar opera napján, november 7-én ünnepélyes gálával debütált az Erkel Színház. Az épület az utolsó pillanatban, sőt az után készült el, de a felújítás történetében ez cseppet sem szokatlan, inkább visszatérő mozzanat.

Az ígéretek szerint 2014 tavaszára támad fel poraiból - de ehhez nem elég, ha a téglákig lecsupaszított torzó visszakapja az Ybl által megálmodott köntösét. Ha nem akar a pusztulásra ítélt színpadi kellékek sorsára jutni, a Várbazárnak hasznossá kell válnia.

A Március 15. tér környéke Budapest geometriai közepe, mostanáig mégis fekete lyukként sötétlett a belváros nyüzsgő univerzumában. Az ELTE bölcsészkara 1992-ben elhagyta a térre néző épületet, a Contra-Aquincum romjait bemutató süllyesztett Duna-parti térség így végleg elhagyatottá vált. A 2006-os Budapest Szíve tervpályázaton felmerült a terület beépítése, de végül a köztérrendezési koncepció győzött - látható sikerrel: az alig egy hónapja átadott tér visszafoglalta az őt megillető helyet. A terület építéstörténete jó példája a századokon átívelő városi metamorfózisnak, tanulságai pedig túlmutatnak az urbanizáció szakterületén, és a kulturális hagyatékhoz fűződő viszonyunk alapvető változását sejtetik.