Zolnay János

Vajon a tíz éve regnáló Fidesz-kormány népszerűsége azért töretlen, mert alapvetően azt teszi, amire a többségtől megrendelést kapott? A kormányfő ebben bízik, és persze politikai riválisainak tehetetlen gyávaságában. Mindenesetre hosszú évek imbolygó célkeresése után a kormányzati kommunikáció most ismét középre céloz. A racionális választási magatartással kapcsolatos elméletek által oly sokszor hivatkozott mediánszavazó a címzettje az aktuálisan tervezett „nemzeti konzultációnak”.

A magyar közoktatásban egyre növekszik azoknak a diákoknak az aránya, akik sem érettségit, sem szakképesítést nem szereznek; a diákok kompetenciaeredményei egy évtizede folyamatosan romlanak, ötödük pedig funkcionális analfabéta.

Vajon az önkormányzati választások után elkezdett lassan visszafelé lendülni az inga, vagy pedig a lehetetlent kísérti néhány vakmerő ellenzéki polgármester, amikor a megmaradt önkormányzati kompetenciák keretein belül szolidáris és emberséges társadalompolitikát ígér?

Tantaloszt egykor azzal büntették az istenek, hogy kínzó éhségét és szomjúságát ne csillapíthassa, noha arca előtt volt a gyümölcsöktől roskadozó ág és a víz. Ha az ág felé nyúlt, egy szellő odébb rebbentette, ha begázolt a vízbe, hogy ajkát a víztükörhöz érintse, az elhúzódott előle.

A rendszerváltás hajnalán a szamizdat Beszélő első nagyszabású nyilvános estjén a Jurta Színházban, az Amerikából éppen csak hazaérkezett Konrád György kérdéssel fejezte be beszédét. „Hogy kell-e még szamizdat? Muzeális emlék lett, mert mindent ki lehet nyomtatni?” Válaszként pedig a korszak egyik legfontosabb mondatát fogalmazta meg: „Bizonyára, de azért maradjon tartalékban egy-két nyomdagép.” A még mindig illegálisan nyomtatott lap színpadon ülő szerkesztői és a sok száz fős közönség hihetetlenül feldobott, euforikus hangulatban hallgatta a szónokokat 1988 decemberében, mindenekelőtt a jetlag miatt kialvatlan Konrádot, aki élete egyik legjobb és legszellemesebb beszédét mondta el.

Tíz évük volt a szocialistáknak arra, hogy leszámoljanak Hunvald György örökségével. Nem tették.

Járóka Lívia sokkal inkább elszámoltatható, mint a rezsim hazai mamelukjai. Romaként pedig az is nyilvánvaló, hogy milyen társadalompolitikát fedez, illetve képvisel.

Sercegő régi hanglemezről szólnak az "ingyenélő" segélyezettek munkára fogását követelő polgármesteri engedetlenségi mozgalom érvei. A munkára kötelezés nem új módszer, legfeljebb azt tekinthetjük újdonságnak, hogy az elmúlt hetekben a települési önkormányzatok kezdték öntevékeny módon átírni a hatályos törvényeket. A kötelezettek a rendszeres szociális segélyben részesülő aktív korú tartós munkanélküliek lennének, akik már túl vannak az álláskeresési (magyarul munkanélküli-)járadék időszakán, de munkájuk még mindig nincs, és idővel egyre csökken az esélyük arra, hogy valaha munkát találjanak.