Legújabb lapszámunkban egy egész mellékletet szenteltünk a gyerekeknek, akiket nem lehet eléggé komolyan venni. Ízelítő a tartalomból:
Interjú Paulon Viktóriával a Kisrigókról és az örökbefogadásról
Paulon Viktória a férjével jó pár évvel ezelőtt örökbe fogadott három kisgyereket. Évekig blogot vezetett a közös életükről. Már azokból a szövegekből is kiderült, hogy Paulon Viktória remekül ír, és ezt mindannyiunk szerencséjére a Pagony kiadó szerkesztői is észrevették.
| ||
A szerzővel Scheer Katalin készített mélyinterjút az örökbefogadást övező félelmekről és előítéletekről, a gyerekvédelem útvesztőiről és persze a Kisrigókról.
„Amikor elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk, alaposan utánajártam, hogy is megy ez. És hamar világossá vált, hogy nem grófnők és professzorok leszármazottai kerülnek állami gondozásba, hanem főként generációk óta mélyszegénységben élő, lecsúszott, hajléktalan, egészségileg és mentálisan nagyon rossz állapotban lévő emberek gyerekei. Amikor arra is ráeszméltem, hogy rengeteg három év fölötti gyerek él állami gondozásban – oké, ma már nevelőszülőknél –, akiknek minimális az esélyük a családba kerülésre, akkor rájöttem, hogy számomra nem az életkor a lényeg. Le tudok mondani arról, hogy a karomban tartsak egy kisbabát, aki rám függeszti a tekintetét, mert legelsősorban családot szeretnék. És ha így van, miért ne fordulhatnék azok felé a gyerekek felé, akiknek a háta mögött már iszonyatos kalandok vannak, akik elfelejtődtek, akiket ide-oda dobáltak? Az ember szülhet is egy gyereket, és aztán végigkínlódhatja az egész kamaszkorát, nem?”
Sikerlista: a legjobb magyar gyerekkönyvek szerintünk
Olvastunk, szavaztunk, és összeállítottuk a Magyar Narancs gyerekirodalmi sikerlistáját. Óriási meglepetés az első helyen végzett könyv.
| ||
Folytatódik a trend, a magyar nyelvű ifjúsági irodalom erősödése, de a legjobbak közt még mindig többségben vannak a kicsikhez szóló könyvek. Új fejlemény viszont, hogy olyan műfajok is felbukkannak, amelyeket eddig csak külföldről importáltunk. (Orosz Ildikó)
| ||
Ahol komolyan veszik a gyerekeket: Hatszín Teátrum
„Egyetlen színházigazgatót ismerek, aki ha kell, jegyet árul, beáll a ruhatárba, kitalálja, sőt meg is valósítja a teljes évi programot. Gálvölgyi Dorkának hívják. Első hallásra talán logikusnak tűnik, hogy Gálvölgyi János kisebbik lánya színházat igazgat, pedig egyáltalán nem az.” (Kling József)
Átrajzolták a könyvpiacot: illusztrációk és illusztrátorok
„Nagy változás ment végbe az elmúlt néhány évben a gyerekkönyvkiadás terén. Szemlátomást megváltoztak az illusztrációk, sok igényes, vizuálisan kifejezetten izgalmas könyv jelent meg a piacon. Rengeteg illusztrátor neve vált ismertté, és mintha a műfaj megítélése is alakult volna.” (Czenkli Dorka)
Lakhatóvá kell tenni a Marsot
„Ha összeül a rokonság, és a családban gyerekek is vannak, akkor előbb-utóbb lekerül a polcról néhány társasjáték. A társasozás mindig népszerű családi időtöltés volt, de korántsem mindegy, mit választunk, ugyanis nem minden játék való gyerekeknek. Cikkünkben többek között Magyar Társasjátékdíjat nyert játékokat ajánlunk gyerekes családoknak.” (Csendes-Erdei Emese)
A gyerekkorba száműzték őket
Kritika a Budapest Bábszínház Holle anyó előadásáról
„Ezek a motívumok lépten-nyomon megjelennek, illetve tételmondatokként többször el is hangzanak az előadásban. Sőt, a legerőteljesebb, katartikus pillanatok éppen azok, ahol az alkotók bátran merítenek a mese archaikus rétegeiből.” (Sándor Anna)
| ||
Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság
„Hiánypótló, hasznos, szép történet jelent meg közösségi finanszírozás segítségével, hogy szülők és gyerekek könnyebben beszélhessenek olyan témákról, amik elősegíthetik a szexuális visszaélések megelőzését. Nemcsak akkor, amikor a média hírei miatt aktualitása van a témának, hanem bármikor.” (Czenkli Dorka)
El kell mesélniük, mi történhetett
Mi az a Papírszínház és mire jó?
„A Csimota Gyerekkönyvkiadó gondozásában megjelent Barna hajnal súlyosságát nemcsak a történet adja, hanem a forma is. Ami se nem könyv, se nem színház, hanem Papírszínház… Fakeret, színes papírlapok, színházi élmény, játszva tanulás. Ez mind a Papírszínház. Barna kutyák, tilalom, igazságtalanság. Ez pedig mind a Barna hajnal. De mi történik, ha a kettő találkozik egymással?” (Fülöp Zsófia)
| ||
A mellékletet keresse az e heti Magyar Narancsban!
Magyar Narancs – Archívum részletes
Talán terjedelmes naplójában említi Kierkegaard, hogy Hegel rendszere mindent meg tud magyarázni, csak azt nem, hogy mit tegyen egy fiatal férfi a nászéjszakán. S ha Kierkegaard szóvá tehette a hegeli elmélet gyakorlati alkalmazhatóságát eme intim pillanatban, akkor ezen a társadalmi nemek tudományát kutatóknak is érdemes elgondolkodniuk.
