Lehet, hogy a Marvel máris elvesztette következő nagy főgonoszát
Jonathan Majors balhéja után vakarhatják fejüket a stúdiónál.
Kultúra
Minden elmúlik
Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.
A kígyó
Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.
Nyíltan és aktívan
A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.
„Ma sem tudjuk, mit kezdjünk Csontváryval”
A 170 éve született Csontváry Kosztka Tivadar műveiből a Szépművészeti Múzeumban hamarosan megnyíló nagyszabású kiállítás apropóján idézzük fel kétségkívül egyedülálló pályáját, s a személyéhez, műveihez tapadó legendákat.
Hideg családi fészek
Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.
„Én Brünnhilde vagyok”
Idén újra hallhatjuk Brünnhildeként a Budapesti Wagner-napokon a svéd Iréne Theorint, aki épp Az istenek alkonya előadásának napján lesz 60 éves. Vidéki lánynak mondja magát, de bejárta a világ szinte összes nagy színpadát.
„Mint a szagos radír”
Húsz év kihagyás után, mindössze egy alkalommal lép fel a Palermo Boogie Gang. A nyolcvanas–kilencvenes évek talán legjelentősebb hazai blueszenekarát az áprilisi Veszprém Blues Fesztiválra sikerült összetrombitálni. Szabó Tamás szájharmonikással az együttes sikereiről és kudarcairól beszélgettünk a fellépés kapcsán, és szóba került az is, hogy komoly hangszer-e a szájharmonika.
„Végül a költészet”
Generációjának egyik legismertebb költője. A hamarosan megjelenő új kötete, A muréna mozgása kapcsán beszélünk alkotói szerepekről, rappermúltról, tudományos pályáról és a kortárs irodalom keserűségéről.
Inspiral Carpets: The Complete Singles
Az Inspiral Carpets legnagyobb sikereit a kilencvenes évek első felében aratta.
Szörnyetegek
Legutóbb egy spanyol (katalán) film tárgyalta szenvedélyesen a természetes gazdálkodás és a termőföld ipari kihasználásának konfliktusát.
Sandra Grimm: Vajon miért veszekszünk?
Mindenki veszekszik, a veszekedés az élet természetes része.
