Törőcsik Mari: Talán azt is megérem, hogy még egyszer színpadra állok
SzeUkely_GaUbor_eUs_ToUroUcsik_Mari.jpg

Törőcsik Mari: Talán azt is megérem, hogy még egyszer színpadra állok

  • narancs.hu
  • 2017. november 23.

Színház

A Nemzeti Színház társulata születésnapján köszöntötte a színművészt.

A Nemzeti társulatának tagjai a szombathelyi Markusovszky kórházban személyes üzeneteket írtak Törőcsik Marinak születésnapjára, írják a színház honlapján. Üzenetükben azt írták: „Isten éltessen Téged, az örökifjú színésznőt – várunk vissza a színpadra, hogy játékoddal további örömet szerezzél nekünk is, a közönségednek is. »Amit szeretünk, abban a lelkünk van« – mondtad nem olyan rég Luka szerepében a Nemzeti Színház színpadáról. A mi lelkünk Tebenned van, drága Mari!”

Törőcsik Mari is válaszolt a társulatnak.

A Nemzeti Színház társulatának üzenem, beleértve mindenkit a pincétől a padlásig, a műszaktól a takarítókig: részint nekik is köszönhetem, hogy még itt az ágyban fekszem és beszélek. Annyi szeretetet kaptam tőlük, ami életben kell, hogy tartson.

Talán azt is megérem, hogy még egyszer színpadra állok.

Egyszer nevetve felszóltam a műszaknak: nem azért dicsérgetem magukat, hogy éppen csak örömet okozzak, hanem ha rám esik valami, akkor nekem végem van – úgyhogy jókat röhögtünk.

Hogy mondjam… nincs ennél több. Mindjárt sírva fakadok! Nagyon szeretem a Nemzeti Színházat a pincétől a padlásig.”

false

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.