Nótaest az Orczy-kertben: Sír a falevél
A büféslány ereje megfeszítésével türtőzteti magát, hangja éles, centire pontosan udvarias, miközben tölti az olimposzos üvegekbe a két deci édes borokat, osztja a deci narancsokat. Azt hiszi, fiatalsága miatt találja meg annyi nyugdíjas, húszéves, nem élt akkor, amikor vendégei még otthonosabban mozogtak a különféle vendéglátóipari vállalatok műtermeiben. A lány nem tudja még, milyen az, amikor az ember felveti a fejét, széttárja karját, és belesírja a levegőégbe, hogy új tavaszra mindhiába vááárok, ő éppen a Hősök terén készül kiénekelni magából vadvirágos lázálmait a millecentenáriumi Republic-koncerten. (Elmaradt.)