Az pedig, aki még sohasem irigykedett asztalszomszédjára, amiért az az Akácos út második versszakát is tudja, nehezebben bocsátja meg kisnyugdíjasok apróbb kötözködéseit.
A telekszomszéd,
aki egyébként bádogos, és hihetetlen leleményességgel épít be víkendházába bontási anyagokat - úgy tűnik, csak azokat, s mintha a Moszkvicsával ugyanezt tenné -, nos, amikor ez a magának való ember visszaadta a köszörűgépet, valahogy kiderült róla, hogy műkedvelő nótaénekes. Õ is fellépett az előző Orczy-kerti estén.
A város projektorokon figyelte a Honfoglalók kértéket, a büféslányon a korai öregedés jelei mutatkoztak, miközben a kert egyik épületében, ahol egyébként Einstürzendén voltam utoljára, második nótaestjét tartotta az Orczy nóta- és dalkör. A zsúfolásig megtelt terem alaphangulatát az a munkával eltöltött pár ezer év adta, ami ott tapsolt a plafonról csüngő álcaháló alatt, hallgatva Cila mamát, a dalkör és az est műsorvezetőjét, viharos tapssal üdvözölve Szalai Ilonkát, akinek műsorra került a Megköszönöm az Istennek című szerzeménye, Váradi Sándort, akinek októberben lesz szerzői estje a Patakiban, és "egész életét feltette a magyar nótára", az érdieket, a salgótarjániakat, az újpestieket, a nótakedvelők kemény magját és persze az erősorrendben fellépő énekeseket.
Az amatőrök,
a még csak nyugdíjasklubokban szereplők jöttek először, ők kapták a kevésbé ismert dalokat, a végén Fésűs Gyurival már együtt énekelte a közönség a Vén cigány, öreg cigányt. Ekkor a szomszéd asztalnál ülő úr is a lovak közé hajította a gyeplőt, és megkínálta a második szem negróval is a társaságában lévő hölgyeket, megjegyezvén, hogy ezt a dalt a Gyuri úgy lopta, mert eredetileg egy vak ember énekelte. Vörösmarty ugyan nem pont erről a cigányról írt, de ez mindegy volt már, újabb adag házi bor került a poharakba, és vettek még egy kör tombolajegyet.
Minden asztalon
hozott áru sorakozott, szendvicsek, kovi ubi, Ászok sör, saját recept szerinti szörpök, a tehetősebbekén vermut. Õk persze kevesen voltak, ahogy a korombéliek is (bár néhány muzsikus cigány kisgyerek is ott figyelte eljövendő repertoárját). De nem éveim száma, nem is a vodka-tonik, inkább a dalkincs hiányos ismerete miatt lógtam ki egy kicsit: amikor azonos ritmusra csordult ki minden szív, én apró, de azért érzékelhető fáziskéséssel dünnyögtem magam elé: zúg az őszi szél, sír a falevél, szerelemről, boldogságról, csókokról mesél.
A tombolán 69 számot sorsoltak ki. Balaton szelet és kétdarabos műanyagpohár-készlet került a szerencsések asztalára, a fődíj egy üveg vörösbor volt. "Egyszer nyertem a Fehérvári úton - mondja a negrós öregúr -, három törülköző volt benne", szomszédjai pillantásán látszik, asztaltársuk Fortuna kegyeltje. Az arcok fénylenek, a gesztusok mind magabiztosabbak, hamarosan újra szabad lesz minden.
Kezdődik a tánc.
- kerényi -
