Nótaest az Orczy-kertben: Sír a falevél

szerző
- kerényi -
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A büféslány ereje megfeszítésével türtőzteti magát, hangja éles, centire pontosan udvarias, miközben tölti az olimposzos üvegekbe a két deci édes borokat, osztja a deci narancsokat. Azt hiszi, fiatalsága miatt találja meg annyi nyugdíjas, húszéves, nem élt akkor, amikor vendégei még otthonosabban mozogtak a különféle vendéglátóipari vállalatok műtermeiben. A lány nem tudja még, milyen az, amikor az ember felveti a fejét, széttárja karját, és belesírja a levegőégbe, hogy új tavaszra mindhiába vááárok, ő éppen a Hősök terén készül kiénekelni magából vadvirágos lázálmait a millecentenáriumi Republic-koncerten. (Elmaradt.)

A büféslány ereje megfeszítésével türtőzteti magát, hangja éles, centire pontosan udvarias, miközben tölti az olimposzos üvegekbe a két deci édes borokat, osztja a deci narancsokat. Azt hiszi, fiatalsága miatt találja meg annyi nyugdíjas, húszéves, nem élt akkor, amikor vendégei még otthonosabban mozogtak a különféle vendéglátóipari vállalatok műtermeiben. A lány nem tudja még, milyen az, amikor az ember felveti a fejét, széttárja karját, és belesírja a levegőégbe, hogy új tavaszra mindhiába vááárok, ő éppen a Hősök terén készül kiénekelni magából vadvirágos lázálmait a millecentenáriumi Republic-koncerten. (Elmaradt.)

Az pedig, aki még sohasem irigykedett asztalszomszédjára, amiért az az Akácos út második versszakát is tudja, nehezebben bocsátja meg kisnyugdíjasok apróbb kötözködéseit.

A telekszomszéd,

aki egyébként bádogos, és hihetetlen leleményességgel épít be víkendházába bontási anyagokat - úgy tűnik, csak azokat, s mintha a Moszkvicsával ugyanezt tenné -, nos, amikor ez a magának való ember visszaadta a köszörűgépet, valahogy kiderült róla, hogy műkedvelő nótaénekes. Õ is fellépett az előző Orczy-kerti estén.

A város projektorokon figyelte a Honfoglalók kértéket, a büféslányon a korai öregedés jelei mutatkoztak, miközben a kert egyik épületében, ahol egyébként Einstürzendén voltam utoljára, második nótaestjét tartotta az Orczy nóta- és dalkör. A zsúfolásig megtelt terem alaphangulatát az a munkával eltöltött pár ezer év adta, ami ott tapsolt a plafonról csüngő álcaháló alatt, hallgatva Cila mamát, a dalkör és az est műsorvezetőjét, viharos tapssal üdvözölve Szalai Ilonkát, akinek műsorra került a Megköszönöm az Istennek című szerzeménye, Váradi Sándort, akinek októberben lesz szerzői estje a Patakiban, és "egész életét feltette a magyar nótára", az érdieket, a salgótarjániakat, az újpestieket, a nótakedvelők kemény magját és persze az erősorrendben fellépő énekeseket.

Az amatőrök,

a még csak nyugdíjasklubokban szereplők jöttek először, ők kapták a kevésbé ismert dalokat, a végén Fésűs Gyurival már együtt énekelte a közönség a Vén cigány, öreg cigányt. Ekkor a szomszéd asztalnál ülő úr is a lovak közé hajította a gyeplőt, és megkínálta a második szem negróval is a társaságában lévő hölgyeket, megjegyezvén, hogy ezt a dalt a Gyuri úgy lopta, mert eredetileg egy vak ember énekelte. Vörösmarty ugyan nem pont erről a cigányról írt, de ez mindegy volt már, újabb adag házi bor került a poharakba, és vettek még egy kör tombolajegyet.

Minden asztalon

hozott áru sorakozott, szendvicsek, kovi ubi, Ászok sör, saját recept szerinti szörpök, a tehetősebbekén vermut. Õk persze kevesen voltak, ahogy a korombéliek is (bár néhány muzsikus cigány kisgyerek is ott figyelte eljövendő repertoárját). De nem éveim száma, nem is a vodka-tonik, inkább a dalkincs hiányos ismerete miatt lógtam ki egy kicsit: amikor azonos ritmusra csordult ki minden szív, én apró, de azért érzékelhető fáziskéséssel dünnyögtem magam elé: zúg az őszi szél, sír a falevél, szerelemről, boldogságról, csókokról mesél.

A tombolán 69 számot sorsoltak ki. Balaton szelet és kétdarabos műanyagpohár-készlet került a szerencsések asztalára, a fődíj egy üveg vörösbor volt. "Egyszer nyertem a Fehérvári úton - mondja a negrós öregúr -, három törülköző volt benne", szomszédjai pillantásán látszik, asztaltársuk Fortuna kegyeltje. Az arcok fénylenek, a gesztusok mind magabiztosabbak, hamarosan újra szabad lesz minden.

Kezdődik a tánc.

- kerényi -

szerző
- kerényi -
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...