A miniszter szerint Baranyában sem célirányos információgyűjtés, sem operatív megfigyelés, sem környezettanulmány-készítés, sem telefonlehallgatás nem folyt a kisebbségek körében, olyannyira nem, hogy még csak nem is minősítették államtitokká a lapunkhoz is eljuttatott, szigorúan titkos papirost. A kisebbségi politikus is a helyzetnek megfelelően reagált: előbb felvillantotta a botrány lehetőségét (kitelepítés csak az ő testén keresztül), aztán elment a pomázi ünnepségre (az anyaország sem balhézik, minek akkor a feszkó).
Céltalan munkálatok
Nikolits István miniszter szerint "célirányos információszerzés" nem folyt. Kérdés, mit értett ezen, mivel a nemzetbiztonsági törvény nem használja ezt a terminust. "A fenti személyi kör vonatkozásában igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött különleges eszköz használatára (...) nem került sor" - tette hozzá a miniszter, de azt nem említette, hogy a törvény nemcsak igazságügy-minisztériumi, hanem bírói engedélyhez kötött titkos információszerzésről is beszél, ráadásul éppen a kisebbségekkel kapcsolatos feladatokkal összefüggésben. A szolgálatnak nincs hírigénye a kisebbségi szervezetekkel kapcsolatban, biztosított mindenkit a miniszter, azért informálódtak, mert a kisebbségek védelme feladatuk. Az ugyan nem világos, hogy a délszláv provokátorok fenyegette kisebbségek védelme miért a kisebbségi önkormányzatok működési szabályzatait és vezetőinek lakcímét begyűjtve a leghatékonyabb. Nikolits István szerint más jellegű adatgyűjtés a "nemzeti és etnikai kisebbségek védelme" fedőnevű akcióban nem folyt. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) munkatársa besétált az önkormányzathoz, elkérte a listákat meg a szervezeti szabályzatokat, aztán jelentett, mégpedig 1992 júliusától máig. Kérdés, hogyan védte a szolgálat a kisebbségeket a kisebbségi önkormányzatok 1994-es létrejötte előtt. Milyen mindenki számára nyilvános adatokat szerzett be akkoriban? És mire jött rá, amikor végigböngészte a működési szabályzatokat?
A miniszter azt állítja, hogy a vizsgálatról sem ő, sem a szolgálat főigazgatója nem tudott, sőt, nem is kellett tudniuk róla, helyi ügy volt az egész. Sajnos Pirityi Gábor baranyai NBH-kirendeltségvezető nem nyilatkozhat, így nem sikerült megtudnunk, hogyan sikerült a titkosszolgálatok főigazgatója előtt titokban tartania az ügyet.
Szúrópróba
Ennél is érdekesebb, hogy mi lesz a miniszteri jelentés sorsa. Erre nézve maga a miniszterelnök adott útmutatást. Múlt keddi sajtótájékoztatóján a következőket mondta: Baranya messze van, ő személy szerint senkit nem hallgat le, nem is volt semmilyen kisebbségi kutakodás. Ebből nem lesz botrány, érzékeltette Horn Gyula, hiszen konszenzust, békés építőmunkát, anyaországi hídszerepet, jó külkapcsolatokat akar itt mindenki. Nikolits is ebben a szellemben tájékoztatott, s az Országgyűlés felelős bizottsága is könnyen győzte le 7:0-ra saját kételyeit. A kisebbségi önkormányzatok szintén e szellemben nyugodtak meg, Horvátország ugyancsak nem akar ügyet csinálni, a németek dettó, már csak a kisebbségi ombudsmannak kéne lecsillapodnia, a román lapok meg úgyis kavarnak.
A nemzetbiztonsági szolgálatok működéséért elsősorban a főigazgató felel. A civilek a miniszter révén gyakorolhatnak befolyást a testületre, aki az 1995-ben megszületett nemzetbiztonsági törvény szerint már nemcsak felügyel, de irányít is - igaz, annyira azért mégsem, hogy egy ügyet mondjuk elvonhasson a főigazgatótól, akit egyébként sem ő nevez ki. A szolgálatok működésének parlamenti ellenőrzését az Országgyűlés illetékes bizottsága látja el. Lehetőségeiket olyannyira megszabja a törvény, hogy még szakértőnek is csak NBH-munkatársat alkalmazhatnak. A bizottság "bemondásra" elhitte a miniszter tájékoztatóját, nem kívánt alaposan az iratokba nézni, sőt, Kónya Imre bizottsági elnök szerint még a szintén vizsgálódó Kaltenbach kisebbségi biztossal is sikerült megértetniük bizonyos magasabb szempontokat. Például azt, hogy a megfigyelések kezdetekor a kereszténydemokrata Füzessy Tibor volt a titokminiszter, vagy az esetleges külhoni botrány kínosságát, vagy azt, hogy a kisebbségi tényleg potenciális bajkeverő, ahogyan ezt oly jól tudják más, nemcsak szomszédos országok titkosszolgálatai.
A kisebbségi vezetők is megfontoltan nyilatkoznak. Lásztity Péró, a szerb országos önkormányzat elnöke ugyan sok ellentmondást lát a miniszteri beszámolóban, mégsem "tupírozná" tovább az ügyet. Gyurok János horvát vezető, "felismerve a helyzetet", konszenzust keresne. Azért megjegyezte: "Senki sem lehet annyira naiv, hogy elhiggye, valóban csak annyi volt a dolog, ami a tájékoztatón elhangzott."
Kinek állt érdekében?
A miniszteri beszámoló szerint a kiszivárogtatás frusztrált tiszteket, pozícióharcot sejtet. Egyes szakértők szerint a kiszivárogtatás jelzés a kisebbségek felé: a kisebbségi törvény tervezett módosításakor nem kell nagyon aktívnak lenni. Nikolits István sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy egy 1993-as NBH-jelentés szerint a szolgálat hivatalos kapcsolatban áll minden Baranya megyei kisebbségi vezetővel. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy a kisebbségi önkormányzatok függetlenségi akciójával volt dolgunk, amit a hivatal visszavert. Az is meglehet, hogy a nemzetbiztonsági törvény felülvizsgálatát célozta meg a kiszivárogtató.
A hivatal ígéri, belső vizsgálata május 31-re kideríti, történt-e az országban máshol is e témában adatgyűjtés. Az eredmény annak ellenére borítékolható, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos titkosszolgálati munka régóta ismert az érintettek körében. Az Országos Választási Bizottság egyik tagja is utalt a Helsinki Watchnak adott interjújában arra, hogy kapott olyan információkat, melyek szerint az NBH felajánlotta szolgálatait a cigány önkormányzat szolnoki választásakor, s a szerb önkormányzat elnöke is beszámolt hozzájuk érkezett, de dokumentumokkal nem bizonyítható panaszokról. A miniszter a kisebbségekkel kapcsolatos szokásos érvvel jött elő: értük jöttek, nem ellenük. Ugyanígy érvelt egyébként a rendőrség a homoszexuálisokkal kapcsolatos adatgyűjtés és listavezetés kapcsán is. A kisebbségeket tehát mindenki csak védené. Jó nekik.
- kerényi -
