Az Alkotmánybíróság két hete született jogszabály-értelmezése után nem is nagyon fogja: a bírák szerint ugyanis elfogadható, ha az állam korlátozza a 18 év alattiaknak azt a jogát, hogy homoszexualitással kapcsolatos egyesület tagjai legyenek. Ez pedig azt jelenti, hogy a Fővárosi, majd a Legfelsőbb Bíróságnak a Szivárvány bejegyzését alsó korhatárhoz kötő végzése az alkotmány alapján igazolható.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság a Btk. 199. §-ára hivatkozva vélte korlátozhatónak a fiatalok egyesülési szabadságát. A 199. paragrafus más életkort határoz meg az egyneműek közötti szexre, mint a heterókéra: két 18 év fölötti vagy két, egyaránt 14 és 18 közötti egynemű jogi következmények nélkül lehet egymásé, de egy nagykorú és egy középiskolás már nem, hacsak nem a természet ellen akarnak fajtalankodni. Másneművel viszont annak 14. életéve fölött szexelhet az ember büntetlenül. A Fővárosi Bíróság szerint ha egy 18 év alatti fiatal belép egy, a melegek érdekvédelmét és emancipációját támogató szervezetbe, akkor ott vele bármi megtörténhet, így a szervezet működése bűncselekményt valósítana meg: a szervezet tehát nem jegyezhető be.
A Legfelsőbb Bíróság finomabban érvelt. Elutasításának alapja a Btk. 195. §-a volt, miszerint az a kiskorú gondozására, felügyeletére köteles személy, aki a gyermek testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűncselekményt követ el. A bíróság szerint egy ilyen szervezetben önkéntelenül is megszegnék az ifjúság erkölcsi nevelésével kapcsolatos feladatokat, ezzel a fiatalt a közerkölccsel és az egészséges életmóddal ellentétes irányba befolyásolnák.
Az alkotmánybírákat
már nem érdekelte, hogy egészséges vagy beteges dolog-e melegnek lenni, s a közerkölcs is csak annyiban, amennyiben a közvélekedés elítéli a homoszexualitást. A kilenc bíró szerint azért korlátozható egy fiatal (alkotmányba foglalt) egyesülési joga ebben az esetben, mert még nem tudja felmérni azon döntésének következményeit, amelyet egy ilyen szervezetbe való belépés jelent Magyarországon. Az alkotmány 67. paragrafusa szerint a gyereket megilleti az a jog, hogy az állam részéről a megfelelő fejlődéséhez szükséges védelemben részesüljön, vagyis saját érdekükben korlátozhatók a gyerekek jogai. Ezért létezik a polgári jogi cselekvőképesség korlátozottsága, a gyerek csak szülői ellenjegyzéssel adhatja el ingatlanát, engedéllyel házasodhat. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában mégsem foglalkozik azzal, hogy ebben az esetben elégséges-e a szülői beleegyezés, ez, mint írják, "az egyes kockázattípusokra külön-külön dönthető csak el".
Az Alkotmánybíróság erkölcsi szempontból nem minősíti a homoszexualitást, de foglalkozik a homoszexualitás sajátosságaival és a melegek társadalmi helyzetével. A bírákat a homoszexualitás határainak bizonytalansága, a meleg szerepek sokfélesége, valamint a melegeket
elutasító környezet
indította arra, hogy sorskérdésnek minősítse a meleg egyesületi tagságot, olyannak, amelynek következményeit nem biztos, hogy érzékeli a fiatalkorú. Szerintük a fiatal kényszerpályára kerülhet döntésével, egyrészt, mert a pszichoszexuális fejlődés hosszú folyamat, másrészt, mert szerintük egy ilyen egyesületbe való belépés több, mint a homoszexuális identitás elfogadása: ez már annak nyilvános vállalását jelenti. A fiatalnak pedig egyrészt még nem alakult ki kiérlelt viszonya saját homoszexualitásához, másrészt ezután már nem választhat a többféle homoszexuális szerep között.
Az Alkotmánybíróság 17 oldalas jogértelmezésének végén azt is a konkrét ügyekben eljáró bíróságok figyelmébe ajánlja, hogy a homoszexuális szervezetek között is különbséget kell tenni. Más egy lelki segítségnyújtással foglalkozó és más egy a "homoszexuális szubkultúra részeként" megjelenő szervezet. És végül egy "kifelé is aktív", jelenlétét demonstráló, "küzdő" egyesület "nem hagyja meg azt a lehetőséget, hogy valaki ne különbözzék teljes személyiségével a kétnemű világtól, hogy rejtőzködjön, hogy kettős életet éljen mint biszexuális. A gyermek részvétele az ilyen csoportban a legproblematikusabb, mert ez a leginkább nyilvános elköteleződés, és ezért innen nyílik a legkevésbé visszaút, vagy másfajta szerepfelfogás."
Nem túl biztató
szavak egy küzdő egyesület számára. Juhász Géza, a Szivárvány egyik ügyvivője szerint az egyesületükbe való belépés nem jelent kényszerpályát, egy ilyen státus vállalása egyéni döntés kérdése, van, akinek sorsfordító, van, akinek nem. Szerinte az Alkotmánybíróság paternalista döntést hozott.
Az Alkotmánybíróság tavaly áprilisi döntésének nyomán most megszületett törvénymódosítás a másik oldalnak csípte a szemét. Tavaly alkotmányellenesnek bizonyult az, hogy az élettársi viszonyban élő emberekre vonatkozó jogok és kötelezettségek kizárólag különneműekre vonatkoznak. Így mostantól melegek is örökölhetnek egymás után, mentesülhetnek az élettársra vonatkozó tanúvallomás kényszerétől, mintegy 70 törvény és törvényerejű rendelet vonatkozik ezentúl rájuk is. A parlamenti vitában természetesen szó volt a természet elleni fajtalankodásban élő élettársakról, nemzetfogyásról, skóciai tömeggyilkosról, a család védelméről és a dekadenciáról, de hát ez érthető is, hiszen a honatyák mégiscsak a nép küldöttei. Amíg pedig a nép jó része nem szívleli a melegeket, addig, úgy tűnik, nem is lesz kiskorú tagja a Szivárványnak. Bár lehet, hogy Strasbourgban, ahol már ott van a Szivárvány-akta, előbb megszületik majd a döntés.
- kerényi -
