Buksi: Bugsy

  • - kerényi -
  • 1996. június 13.

Tranzit

- kerényi -

Bugsy

1097 Gubacsi út 6.

Nyitva: szerda-szombat: 17-02

Telefon (asztalfoglalás): 216-4682

A szocializmus gyöngyszemei közül az egyik legszebb az a rendelet volt, miszerint - miközben Csongrádban tsz-melléküzemágak szakosodtak a Cannabis-termesztésre - a kocsmákban reggel kilenc előtt nem mérhettek szeszt. Mindez a nyolcvanas években történt, és persze cseppet sem tette hasonlatossá az országot az alkohol-prohibíció filmeken látott Amerikájához. Kávéba bújtattuk a konyakokat, előző este vásárolt vázákon csillant meg a hajnali nap, akkoriban is beálltunk részegen a gép mellé. Sőt, ha jól emlékszem, volt egy olyan időszak is, amikor rövidet nem árultak félliteres kiszerelésnél kisebben, sok bizonytalan családi béke roppant meg végleg akkortájt, mert fél litertől már kiszámíthatatlanná vált a mama. Nem volt egy különösebben átélt rendelet, akkoriban talán csak az előprivatizációs törvényt akarták nagyon, kis stiklikre, túlélésre szocializált ez is, ahogy a kalandozások kora óta minden ebben az országban. Amerika, az más. Ott a szesztilalom idején is izmosodott a civil szféra, húzóágazattá vált a szervezett bűnözés, kialakult az olasz középosztály, új hősök születtek.

Nem a posztkommunizmus, hanem a hollywoodi retrovírus rághatta a Bugsy létrehozóit is, akik ritka érzékkel nem a Belvárosba, hanem a ferencvárosi indusztriális dzsungelbe telepítették mulatójukat. Három hete nyílt meg a hely, ott, ahol már a felszámolóbiztos sem jár, a Gubacsi úton. Sínek, sötét gyártelepek, elkóborolt kocsmák, kilométerenként ugró házszámozás, a Boráros téren találkozó párhuzamosok között egy tábla: Bugsy 1930 - egy lokál a tiltott évekből.

A kapuban valódi gyári portás igazít útba, szükség is van rá, mert igazi, múlt századi ipartelepre érkezünk. Akkor még megadták a módját a szenvedésnek is, az egyik épületen féldisznót formázó stukkó, a falakon rászáradt marhabőgés, bent kampókon himbálódzó testek, a föld alatt vér csordogál: a Bugsy a Közvágóhíd egyik szegletében rejtőzködik. Elautókáznánk még egy darabig, hadd tomboljon a bogotai hernyó, de a parkolót őrző láncra vert pitbull dolgunkra figyelmeztet.

Szerda volt, a Boráros téren is feloldhatták a szesztilalmat, mert a Bugsyban két-három asztalnál ültek csupán. Nagy hely, rosszul viseli az ürességet, nyomasztó volt a személyzet létszámfölénye. Egy csomó fehér fiú, és mind jót akar. Ketten is megnyugtatóan vállamra tették a kezüket - nem fegyelmezőleg ugyan, inkább empatikusan, hisz kérdeztem tőlük éppen -, ami sem első osztályú étteremben, sem a Gubacsi úton nem szokás, s volt még egy-két megingásuk ezenkívül is, de belefért, hiszen Lukács fotóművész felől nem hallatszott a rugós kés jellegzetes kattanása.

Ahogy a pincérek, a konyha is ellentmondásosan teljesített. A trapper bélszín ugyan kiváló volt, de a másik két étel körete kissé erőtlenre sikeredett, nem is fedte pontosan az étlapon jelölt tényállást, de ahogy a pincérek, úgy a szakácsok sem követtek el semmi megbocsáthatatlant. Az árak közepesen borsosak, hatszáztól kétezerig a főételek, kétszáztól négyszázig a sörök, rövidek is négyszáz körül, de hát nem a műszak után leugró vágóhídi melósok számára nyílt meg a hely. A dizájn szolid, pasztell és márvány, akár ott és akkor is lehetne, szerencsére nem akar erről mindenáron meggyőzni. Nincsenek korhű relikviák, dobtáras géppisztolyok meg Al Capone-képek, kicsit tüchtig, de nem stílustalan.

Zenekar is van mindennap, innen az étteremben szokatlan (250 forintos) beugró, amit szerencsére nem kell a bejáratnál kiguberálni, hozzácsapják a számlához. A zenekarok mellett, ha beszélgetni nem is, jót enni mindenképp lehet, hely is van, táncolhatunk a nővel, foghatjuk izzadt hátát, bejelölhetjük rajta a két golyó helyét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.