Antal Dániel

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a napokban hozta nyilvánosságra részletes határozatát a sztrádakartell ügyében. A versenytanács öt magyar útépítõ cégrõl állapította meg, hogy felosztotta egymás között a magyar autópálya-építés piacát, és ezzel kiküszöbölte a közbeszerzés lényegét jelentõ árversenyt (lásd: Küzdelem az árral, Magyar Narancs, 2004. július 29.). Nem sokkal ezután, az M6-os tender eredményhirdetésekor kiderült: az állam (és az adóforintok) számára kedvezõbb konstrukcióban is építhetõ autópálya Magyarországon.

Az alkotmány tervezete az unió kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek között elsõ helyen említi a monetáris politika alakítását, talán nem függetlenül attól, hogy az alkotmányozást megelõzõ integrációs idõszak egyik legkézzelfoghatóbb és legszebb eredménye a közös európai pénz bevezetése volt. A pénznek akkora jelentõsége van modern világunkban, hogy egyes tagállamokban minden közös európai ügy közül az euróról vitáznak a legtöbbet.

Tökéletes idõzítés, zseniális témaválasztás: miként reagált a magyar szellemi élet a globalizálódásra elõször rávilágító nagy történelmi eseményre, az 1929-ben kezdõdött gazdasági világválságra? Képes volt-e periferiális országunk érdemben reflektálni arra a nagy rejtélyre, amit kortársaik erejüket megfeszítve próbáltak értelmezni Nyugaton? Miként fogadták az Európa integrációjának elõfutáraként felvetett sok tervet a francia-német szén-acél közösségtõl az Európai Egyesült Államok gondolatáig?

Magyarországon a népszuverenitás legfõbb letéteményese, az Országgyûlés és a korlátozott felügyelete alatt lévõ kormány nyakló nélkül és rossz hatékonysággal költi a pénzünket, sõt a gyerekeink pénzét is. Szakzsargonnal élve: felelõtlen fiskális politikát folytat. A téma szakértõit, no meg az egyre több adót valóban befizetõ laikusokat mindez õszinte borzalommal tölti el.

Az alkotmányozást az tette szükségessé, hogy az európai integráció különféle szerzõdéses alapokon álló intézményei átláthatatlanná, a döntéshozatal pedig hosszadalmassá és nehezen végrehajthatóvá vált. Az európai polgárok egyre nehezebben látták át a három pilléren nyugvó intézményrendszert.

Az európai föderalista az európai alkotmány tervezetét megfelelõnek tartja arra, hogy betöltse szerepét: létrehozza az alakulóban lévõ európai politikai közösség jogállami, demokratikus intézményrendszerét, és megteremtse a közös ügyek intézésének módjait és biztosítékait. A tervezet ellenzõinek egyik markáns csoportja azt állítja, hogy a dokumentum csak nevében alkotmány: az unió tagállamai valójában csak egy újabb nemzetközi szerzõdést készülnek elfogadni. Mások legitimációs problémákat vetnek fel, mivel úgy érzik, hogy a szöveget nem elõzte meg széles körû, mindenkit érintõ európai vita, vagy a szöveg tartalmát és stílusát érzik súlytalannak: hiányzik belõle, állítják, a szükséges emelkedettség. Ezek az érvek azonban cáfolhatók.

Mi, azok az európaiak, akik egyetértünk a föderáció eszméjével, akár hátra is dõlhetnénk. A tagállamok politikai elitjei erõfeszítéseink nélkül ajándékoznak meg bennünket egy céljainknak megfelelõ közös alkotmánnyal. Szinte az ölünkbe hullott egy erõsebb Európai Unió alapszerzõdése, ami könnyebbé teheti céljaink megvalósítását és érdekeink érvényesítését a világban, miközben a szuverenitás gyakorlásának módját is új, biztonságosabb talajra helyezi.

Mi, azok az európaiak, akik egyetértünk a föderáció eszméjével, akár hátra is dõlhetnénk. A tagállamok politikai elitjei erõfeszítéseink nélkül ajándékoznak meg bennünket egy céljainknak megfelelõ közös alkotmánnyal. Szinte az ölünkbe hullott egy erõsebb Európai Unió alapszerzõdése, ami könnyebbé teheti céljaink megvalósítását és érdekeink érvényesítését a világban, miközben a szuverenitás gyakorlásának módját is új, biztonságosabb talajra helyezi.

APim Fortuyn erőszakos halálát követő csendes kampány kimondottan jól állt a csendes kereszténydemokratának: a múlt csütörtöki választás nagyarányú jobboldali győzelmet hozott. A kereszténydemokraták az első, Pim Fortuyn Listája (PFL) a második, a liberálisok a harmadik helyet szerezték meg, míg a Fortuyn-programot elutasító Munkáspárt holtversenyes első helyéről másfél hét alatt a negyedikre csúszott vissza.

Délelőtt 11-kor érek a Kossuth térre, és a kordonok elhelyezéséről azonnal megsejtem, hogy itt filmezés készül: látható ugyanis, hogy a jobboldal tömegtüntetését a Kossuth téren kívül kívánja megrendezni.