Az európai föderalista az európai alkotmány tervezetét megfelelõnek tartja arra, hogy betöltse szerepét: létrehozza az alakulóban lévõ európai politikai közösség jogállami, demokratikus intézményrendszerét, és megteremtse a közös ügyek intézésének módjait és biztosítékait. A tervezet ellenzõinek egyik markáns csoportja azt állítja, hogy a dokumentum csak nevében alkotmány: az unió tagállamai valójában csak egy újabb nemzetközi szerzõdést készülnek elfogadni. Mások legitimációs problémákat vetnek fel, mivel úgy érzik, hogy a szöveget nem elõzte meg széles körû, mindenkit érintõ európai vita, vagy a szöveg tartalmát és stílusát érzik súlytalannak: hiányzik belõle, állítják, a szükséges emelkedettség. Ezek az érvek azonban cáfolhatók.
Egységes európai nemzet híján az európai alkotmány valóban csakis nemzetközi lehet. Ebbõl az következik, hogy kénytelen szabályozni a tagállamok jogait és kötelezettségeit, vagyis, hasonlóan az Amerikai Egyesült Államok alkotmányához, föderatív jelleget ölt. Ettõl még mindkettõ alkotmány marad: létrehoz egy politikai közösséget, felsorolja azokat az alapjogokat, amelyek e közösség minden tagját megilletik, megadja ezek garanciáit, és rendelkezik a kötelezettségekrõl is. Meghatározza és közhatalommal ruházza fel továbbá azokat az alapvetõ intézményeket, amelyeket az új közösség tagjai közös ügyeik intézése érdekében mûködtetni fognak. Az európai alkotmány céljait és eszközeit tekintve éppolyan, mint amilyennek egy alkotmánynak lennie kell.
Az alkotmány tervezete valóban tartalmazza az Európai Uniónak és elõdjének, az Európai Gazdasági Közösségnek a korábbi szerzõdéseit. De ne felejtsük el, hogy ezek a szerzõdések olyan problémára adtak sikeres választ, amely száz vagy akár hatvan éve is megoldhatatlannak tûnt: hogyan lehet megteremteni a minduntalan pusztító háborúkba sodródó Európában a kölcsönös bizalom, a béke és a prosperitás világát? (Az 1950-es években a tagállamok által létrehozott Európai Közösség, majd az 1992-ben életre hívott unió alapszerzõdései mára a tagállamok jogrendszerének és a polgárok mindennapjainak a részévé váltak.) Felelõtlenség lett volna, ha az alkotmányozók megválnak ettõl az örökségtõl, amely már önmagában is egyfajta alkotmányosság alapjait rakja le. Az alkotmány ugyanakkor az unió három pillérének egységesítésével, az európai polgárokat megilletõ jogok és kötelezettségek, valamint a közös intézmények alkotmányokra jellemzõ meghatározásával sokkal világosabb helyzetet teremt.
Könnyen cáfolhatók azok az érvek is, amelyek az alkotmányozás legitimitását vonják kétségbe. Amikor a közös ügyek intézése már nehézségekbe ütközött, a tagállamok - hasonlóan az amerikai alkotmányozáshoz - konventet hívtak öszsze az alapszerzõdések felülvizsgálatára. A tagállamok politikai közössége képviselõk által vett részt a nyilvános alkotmányozásban. Nem véletlen, hogy az európai konvent hasonló eredményre jutott, mint az amerikai, hiszen mindkét esetben a cél a tagállamok különérdekeinek háttérbe szorításával volt elérhetõ. A föderáció alkotmányának legitimitását az adja, hogy olyan, nem elõzmények nélküli alkotmányt hozott létre, amit minden tagállam képviselõinek jóvá kellett hagynia Amerikában, és jóvá kell majd hagynia Európában.
Az európai föderalistának e ponton kell szembeszállnia azzal a kritikával is, mely szerint az európai alkotmány egy szûk elit magánügye, ami nem teremt valódi demokratikus közösséget. Minden nagy alkotmányos demokrácia születése sajátos tyúk-tojás probléma. Az alkotmány célja szerint új közösséget hoz létre - de vajon létezik-e ez a közösség az alkotmány hatálybalépése elõtt is? Ha igen, vajon demokratikus-e, vagy épp a demokratikus intézményeket létrehozó alkotmány teszi-e azzá? A nagy demokráciák az alkotmány megalkotásának pillanata elõtt többnyire nem voltak demokratikusak; a föderációk pedig nem tekinthetõk közösségnek az alkotmány megszületése és elfogadása elõtt. Nem helytálló az az érvelés, hogy - mivel a tagállamok szövetsége nem teremthet valódi közösséget - az alkotmány alanyának az európai polgárt kell megtenni, a szöveget pedig népszavazáson szentesíteni. Éppen az amerikai példa mutatja meg, hogy lehet másképp is. Az Egyesült Államok alkotmányának megalkotói brit alattvalókként, virginiai vagy marylandi polgárként vettek részt a konvent munkájában. A preambulumban szereplõ "Mi, az amerikai nép" fordulat az alkotmány írásakor fikció volt. Az alkotmány teremtette közös szövetségi intézmények használata, a közös célok megoldása nyomán váltak az alkotmány alanyai amerikaiakká, s ehhez nem volt szükségük népszavazásra sem.
Az alkotmányozás az európai nyilvánosság elõtt zajlott, és az alkotmányozó konvent képviselõi igyekeztek egyszerû, tömör és méltóságteljes szöveget alkotni. Ha Európa lakói felfedezik az alkotmány kínálta lehetõségeket, ha élnek azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, melyeket ez a keret biztosít számukra, megteremtik azt a politikai közeget is, amelyben az alkotmány Európa polgárainak új szerzõdésévé válhat. Az európai alkotmány akkor lesz az embereké, ha elkezdenek róla beszélni, vitatkozni. Ez teremtheti meg azt az európai politikai arénát, amelyben az érdekek és értékek immár nem többszörös közvetítésen keresztül, hanem a mostani Európai Parlamentnél nagyobb súlyú, közvetlen képviseleti rendszerben is kinyilváníthatók lesznek.
Ez a párbeszéd remélhetõleg egyre inkább közös európai üggyé válik. Ezért az európai föderalista az alkotmány megismerésére buzdít. Az alapos ismeretek birtokában meghozott választói döntésen múlik, hogy valóban Európa polgárainak politikai szerzõdésévé válik-e az európai alkotmány. S ez a folyamat ad majd legitimációs erõt is a szerzõdésnek.
S végül, az európai föderalista nem fogadja el azoknak az érveit, akik az alkotmány tervezetét tartalma, stílusa és hossza miatt nem találják megfelelõnek. Ezt a szöveget a húsznyelvû kontinensre szabták, és alkotói bolondok lettek volna a valóban bonyodalmas, de példátlanul sikeres nemzetközi szerzõdéses elõzményeket eldobni. Az európai föderalista szerint az európai alkotmány tervezete a korábban lerakott rétegre helyezett, szilárd, egységes szerkezetû alap, amelyre bátran építhetünk.
