A kereszténydemokraták vezetője, Jan Peter Balkenende felvállalta Fortuyn programjának egyes sarkalatos pontjait, különösen a bevándorlók integrációját. E szerint a bevándorlóknak a kötelező holland nyelv- és kultúraleckék után a nemzeti himnusz eléneklésével kell kifejezniük hűségüket új hazájuk iránt. Az "unalmas, de 200 százalékosan megbízhatónak" minősített Balkenende helyteleníti, de elfogadja az eutanázia és az egyneműek házasságának törvényesítését, viszont kilátásba helyezte a könnyűdrog-fogyasztással szembeni újbóli állami fellépést. Balkenende a gyászban megszülető új konszenzusra ráérezve azt kérte a választóktól, hogy Hollandia átszabását bízzák a régi, jól bevált pártokra, és világossá tette, hogy kész lenne a PFL-lel a koalícióra. A választás éjszakáján a Munkáspárt vezére nem kért újraszámolást, viszont azonnal lemondott, és arról beszélt, hogy Hollandia egészen mást akar, mint amit pártja képviselt. A liberálisok avval dicsekedtek, hogy Rotterdamban prímán működik a fortuynista-liberális koalíció; a PFL új vezetője pedig imigyen szólott: "Számunkra a legfontosabb, hogy ne rengessük meg az országot. Ezt már megtettük."
Az új, még hivatalosan nem felállt koalíció biztos többséget tudhat maga mögött a törvényhozásban, és a választási eredmények azt mutatják, hogy a demokráciának az a változata, amelyben minden jelentős párt elfogadja a magyar liberális maximum feletti helyi liberális minimumot, a legkiélezettebb válsághelyzetben is működőképes. A PFL épp azokat a politikai csoportokat és gondolatokat juttatta be a törvényhozásba, amelyek eddig nem hallathatták ott a hangjukat.
Az integrációs program most világos felhatalmazást kapott arra, hogy akár anyagi áldozatok árán is kialakítsa az állampolgárok közösségének új szerződését, amely szerint a holland intézményrendszert elfogadó bevándorlóknak (állampolgároknak és menekülteknek egyaránt) is lehetőségeket kell adnia. Számunkra is fontos kísérletbe kezdenek bele: a szegregáció és a faji diszkrimináció részleges asszimiláció útján történő felszámolásába.
Talán a legnehezebb a Fortuyn által meglehetős vandalizmussal kezelt iszlámprobléma lesz. Az iszlám Európa legnagyobb gyakorolt vallásai közé tartozik, követőinek egy része nem fogadja el a liberális demokrácia minimumát, a világi államot. Míg a szekularizált hívő számára a törvények összhangba hozatala a Koránnal meggyőzés és prédikáció kérdése, addig a Nagy-Britanniában és Hollandiában bőven megtalálható fundamentalisták számára ez az isteni Igazságra alapozott kérdés, amit a többség akarata ellenére erőszakkal is helyes végrehajtani. A holland társadalom valami olyasmit üzent most ennek a kisebbségnek, mint a romáknak Horn Gyula: vesse ki soraiból a bűnözőket. Igaz, cserébe gáláns ajánlatot tett nekik: bebizonyítják, hogy érdemes holland állampolgárnak lenniük. Magyarország és Európa viszont sokat veszített a miniszterelnöki posztra esélyes Pim Fortuyn halálával. Míg ő lelkesedett az európai integrációért, az új jobboldali koalíció többi pártja már koránt sincsen így: az előző koalícióban is részt vevő liberálisok télen még csak a keleti agrártámogatások nullára való befagyasztását követelték, most már elutasítják az unió keleti bővítését. A kereszténydemokraták kicsit békülékenyebben alacsonyabb támogatottsági szint mellett tíz helyett egy-két keleti országot beengednének - de a big banget megvétóznák. Reményt keltő, hogy az új pártvezér a hadügyminisztérium egykori külügyi szakértője, így talán érzékenyebb füle lesz a kelet-európai vigaszágra, a biztonságpolitikai kérdésekre.
Antal Dániel
