Bori Erzsébet

Lássuk, mitől is érdekes ennek az ötven felé járó amerikai nőnek az életrajza. Kizárólag attól, hogy valamikor az ősidőkben, tizenkilenc éves korában néhány hónapig együtt élt egy nagy emberrel, J. D. Salingerrel. És ezt most - a kilencvenes évek végén - megírta. Erre szerződött vele a kiadó, ez tette bestsellerré a könyvet Amerikában, ezért fordították le idegen nyelvekre.

Magyar Narancs: Hogyan találtátok meg a szereplőket, és milyen módszerrel forgattatok?

Magyarországon elsőként bemutatott filmjét, a Mezítelenült látva még nem ismertem fel, kivel állok szemben. Amíg nem jött a Titkok és hazugságok - s vele nagyjából egy időben nem találkoztam a korábbi darabjaival -, ingadoztam, hogy megtartsam-e Mike Leigh-t, vagy egyszerűen besöpörhető az európai álfilm dobozába. Végül nem ez vagy az a filmje, hanem az életmű (amelyet az ő esetében nem haboznék munkásságnak nevezni) egésze győzött meg.

Azt mondja Polanski, hogy A zongorista az eddigi legszemélyesebb filmje. És igaza lehet, noha a felületes (vagy elfogulatlan) szemlélő ezúttal is egy remekbe szabott zsánerfilmet lát.

Lefogadom, hogy sokan ismerik azt a hadüzenetet, amelyet egy Stephen Moss nevű brit csávó intézett Amerikához, amikor Bush felmondta a kiotói megállapodást. A This Means War eredetileg a Guardian 2001. március 29-i számában jelent meg, majd egy vírus sebességével terjedt tovább a neten. A bojkottfelhívásból az derült ki, hogy egész jól ellennénk mi Amerika nélkül, bár számolnunk kéne néhány fájdalmas veszteséggel is. Például a fehér rap betiltásával: "Igen, tudjuk, hogy ez Eminemet jelenti. Azt is tudjuk, hogy mértékadó irodalmárok szerint ő csak Shakespeare-hez fogható. De minden háborúnak vannak áldozatai..."

Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák; Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló

Könyvei Magyarországon szokatlanul magas példányszámban fogynak, ám az irodalmi közélet mintha még mindig nem tudná eldönteni, hogy hősünk író-e vagy "csak" médiasztár. Első sikeres tévéműsora óta is publikált hat kötetet, az olvasók mégsem szoktak le róla.

Magyar Narancs: Mikor és hogyan volt időd regényt írni?

MN: Írás közben gondolkodtak-e már pénzben?

MN: Viszonylag rövid idő alatt sikerült befejezned egy másik nagy regényt is, ami napokon belül megjelenik. Az intenzív munkán túl ebből én arra következtetek, vagy inkább azt gyanítom, hogy az az anyag, amiből a regényeid készülnek, már azelőtt megvan valamilyen formában, mielőtt nekiülnél az írásnak.

Ketten írom ezt, lévén szó meséről, amihez általános vélekedés szerint a gyerekeknek is közük van. Ketten is olvastam, kettős tudattal, egyrészt magamnak, másrészt a gyereknek, mérlegre téve a történetet, a szöveget, hogy érdemes-e odaadnom egy tízéves gyereknek, és ha érdemes, mekkora rá az esély, hogy tetszeni fog neki ezekben a bús, potteros időkben. A Szuromberek királyfi esetében feltétlenül jogos e kétlelkű olvasat, hiszen ez egy kétlelkű könyv. Meseregény, amelyből jól kivehető az a szerzői ambíció, hogy megfeleljen a mese szigorú műfaji követelményeinek, miközben egy pillanatig sem téveszti szem elől, hogy ő kortárs magyar író, aki

Magyar Narancs: Azt mondta magáról, hogy két írói korszaka van. Az elsőben közepes író volt, majd hosszú szünet után a kilencvenes években kezdett el újra írni.