2001-ben Eminem már mega-sztár, tízmilliószámra kelnek el a lemezei, tele van vele a sajtó, s ami a legfurcsább - még neki sem fér a fejébe -, hogy a sikere nem ismer határokat. A megvetésre méltó fiúbandák rajongói éppúgy hallgatják, mint a feketék a gettóban vagy a Moss emlegette tojásfejűek. Persze nem mindenki és nem feltétlenül korunk Shakespeare-jét tiszteli benne. Ha már muszáj hasonlítgatni, nekem inkább Arisztophanész jutna róla eszembe. Pimasz és szókimondó számainak ő maga a hőse, néven nevezett szereplői a körülötte élő és mozgó emberek, és a szövegértelmezéshez az egész politikai közösség adja a kontextust. Nem állítom, hogy az emberiség kétezer év múlva is Eminemet fog hallgatni, de az elég valószínű, hogy azok a popdívák, tévésztárok, másodosztályú rapperek és politikusfeleségek, akikre ujjal mutat (és ujjat mutat, középső fel, hüvelyk le), csakis neki köszönhetik, ha még pár évig emlékszünk rájuk.
Mit tud Eminem, ami 1996-ban még nem kellett a kutyának sem, 1997-ben második helyre volt jó a Los Angeles-i rapolimpián, 2003-ban pedig csak azért nem ő vitte el a pálmát pelenkamosás kategóriában, mert abban nem hirdettek versenyt. Verselni tud. Briliáns rímtechnikája annál figyelemre méltóbb, hogy a rím az angol költészetben távolról sem játszik olyan fontos szerepet, mint például a magyarban. A közkeletű hiedelmekkel szemben az ő rapje nem nyelvi szemét, nem köp magasról a nyelvtanra vagy a helyes kiejtésre (bár nem is ragaszkodik hozzájuk mereven), nem csonkítja, forgatja ki vagy torzítja érthetetlenné a szavakat. Rendes köznyelvet használ, sok szlenggel, szitokkal és káromkodással egyfelől, meglepően gazdag és választékos szókinccsel (másfelől). Nem lepne meg, ha gyakran forgatná a szótárakat, amelyekből ötletet és anyagot lehet meríteni, de ettől még nem válik senki jó rapperré. De jobb rapperré igen. Márpedig Eminem eléggé ambiciózusnak tűnik. És hova tegyük azt, hogy egy srác, aki be sem fejezte az iskolát, de amíg járt bele, addig se mutatott fényes előmenetelt, egyszerre kitalálja, hogy Fernando Pessoa módjára költői alteregókat teremtsen magának? De nem akarok túlzásokba esni.
A ´96-os Infinite lesújtó fogadtatásban részesült, holott van olyan jó, mint a Slim Shady. A kettő között annyi a különbség, hogy az utóbbiban már benne volt Dr. Dre nagy fekete keze. Eminemnek igencsak fel kellett kötnie a gatyát, ha fehér csókaként be akart törni a feketék féltve őrzött bizniszébe. Akkor fordult a kocka, amikor pár hivatásos bevette a buliba. És jött a doktor... Dr. Dre, ha valahol, hát a Harvard Business Schoolban szerezte meg a tudományos fokozatát. 2Pac, Big, Snoopy Dogg, az NWA, illetve rokonaik, üzletfeleik, mutánsaik és klónjaik már nagy számok voltak, szépen is kerestek a kilencvenes évek közepén, de a rap alapvetően megmaradt belterjes cuccnak. (A Napster fénykorában, amikor milliók jártak oda egy időben letölteni és dumálni, szinte csak feketékkel lehetett találkozni a rap chatroomban, na meg néhány rasszistával, aki anyázni akart.) Az Eminemet felfedező Dr. Dre - aki egyik élharcosa a fájlcsere üldözésének, és e keresztes háborúban válogatottan innovatív és szemét módszereket is bevet - nem annyira az átütő tehetséget látta meg benne, mint a hatalmas üzleti lehetőséget. És jó lóra tett. Ráadásul Eminem nagy és igaz barátja a fekáknak, elég meghallgatni White America című harcos kiállását, őszinte híve Drének, de azt éppoly nehéz megmondani, ki járt jobban a bolttal, mint azt, hogy Eminem saját főkönyvében pozitív-e a mérleg.
A társas viszony szembetűnő hátrányait láthatjuk a feka klipüzemből kikerült termékekben. Hiába, még Eminem sem érthet mindenhez, színészként például harmatosnak bizonyult, vizuálisan meg zokninak. Amilyen profi módon kitalált, megkomponált album az Eminem Show, olyan vacakok a számokhoz készült videoklipek. Tudjuk persze, hogy mit jelent az MTV-kompatibilis klip, de azért ott is beleszaladhatunk egy-egy jól sikerült példányba; az ilyenek többnyire európai (brit) műhelyekben készülnek, de odaát is vannak olyanok, akik adnak magukra (Marilyn Manson, Red Hot Chili, teszem azt). Eminem klipjei viszont lesújtóan földhözragadtak. A legrosszabb fajta Hollywoodot idézi, amikor a mondjam vagy mutassam dilemmáját azzal oldják meg, hogy rendre azt mutatják, amit mondanak. A valamelyest invenciózusabbnak szánt Without Meben sincsen egyetlen eredeti vizuális ötlet sem, pusztán képre fordították a dalszövegekből találomra kihalászott és összehordott motívumokat. A Cleaning Up My Closet ordas képi közhelyeit már szégyellem is részletezni. A zseniális Lose Yourself klipje, ami lényegében a film trailerének tekinthető, szintúgy kínosan szájbarágós. Rendezőjétől annyi tellett, hogy a mondatokhoz vágta a megfelelő képet, legyen az lámpaláztól lehányt pulóver vagy szeretett anya. Dühítő részlet, hogy amikor Eminem azt panaszolja, hogy a hosszú turnék után nem ismeri meg a saját lányát, akkor azt kell látnunk, hogy a gyerek nem ismer rá az apjára, mert így mégiscsak laposabb. A képek eme sivatagában kizárólag Eminem sapkáinak és beszédes kézmozdulatainak látványa (én azt bírom nagyon, amikor keresztezi a karját, és hátralöki a válla fölé) nyújt vigaszt.
És ha ilyen hosszan időztem a Dr. Drével való együttműködés hátulütőin, hadd írjak valamit a javára is. Dre doktor a jó egészség őre. Amíg ő mellette áll, addig Eminemnek jó esélye van arra, hogy túléli a hírnevet és a gazdagságot. Mert még a nagy sikerre vergődött feketéknek is több gondot okoz az elnyomatás és a diszkrimináció, mint a felfokozott felelősségérzet a társadalmi berendezkedés igazságtalansága és bűnei miatt vagy a nem emberre méretezett szerepből eredő lelki nyavalyák - az egész Kurt Cobain-szindrómának nevezhető tünetegyüttes. Néha túladagolnak, néha lelövik őket, de a túlélők felhőtlenül tudják élvezni azt, amit elértek. Úgy tűnik, Eminemet, bár időnként meginog, szorongással gondol az őt hallgató rengeteg kölyökre, vagy egyszerűen torkig van az egésszel, egyenesben tartják a fekete barátai.
Ha már így szóba jött Kurt, ő énekelte azt, de még milyen keserűen, hogy a tinédzserkori harag jól fizetett, de most már fáradt és kiégett. Eminem csak öt évvel fiatalabb, és senki nem tudta még, hogy a világon van, amikor Cobain már halott volt. Eminemet a harag élteti, arra indul be rímelő tehetsége (de még a vásznon is feltámad, ha méregbe gurul), és egy kicsit is ismerve az életét, beláthatjuk, hogy volt mitől kibuknia. De meddig tarthat ki a muníció? Britney Spears vagy Debbie Gore gyalázására mégsem lehet egy életművet alapozni. És körberajongott, milliárdos sztárként meddig dühönghet még zsigerből, hitelesen? Reméljük a legjobbakat.
Bori Erzsébet