Bori Erzsébet

Magyar Narancs: A szemlén lehetett először látni a

Magyar Narancs: Négy fiatal szerepel a filmedben, két fiú, két lány. A lányok vidékről jöttek, az egyik nagyon gyorsan beletalál a pesti világba, a másik meg sehogy. Kik ezek a figurák?

Annyit mesélték már szomszéd szeretők románcát, házasságtörők izgalmakban bővelkedő történeteit, ideje volt, hogy meghallgattassék a másik fél is. Látszólag eme igazságtétel vezérelte Wong Kar-wai tollát és kameráját. S hogy el ne unja/unjuk a megcsalt férj tompa keservét, a magára hagyott feleség csöndes drámáját, briliáns stílusgyakorlatot,

Magyar Narancs: Mi történt veled a

Az utóbbi években annyi rossz és/vagy érdektelen francia filmet sikerült látnom, hogy előre fanyalogtam a Francia Intézet új sorozatától. Az élmény annál durvábbnak ígérkezett, hogy az esemény a Nők a kamera mögött címet viselte, és a nemzetközi nőnapon vette kezdetét. Történetesen egy jó filmmel: Gyarmathy Lívia friss Európa-díjas rövidjével, A gólyával. Akkor még nem sejthettem, hogy két nagyszerű filmet fogok látni.

Azt, hogy mitől is független a független filmes vagy a független film - talán még egymástól is -, hagyjuk inkább, lehetetlen a zárt meghatározás. Mondjuk a megrendelői háttértől, elvárásoktól mindenképpen. Aztán ettől kezdve már minden lehetséges - ezen a szemlén senki sem előzsűrizett. Így aztán volt is minden: kínos igyekezet, túltengő önbizalom, morális megbillenés, szkeptikus önkiteljesülés, nyúlós érzelgés, öntetszelgés, humor és gyönyörűség. És hogy kik is ezek az emberek, akik elküldik a filmjeiket a függetlenek idén már hetvenéves szervezete, az MAFSZ szemléire? Életfogytiglani amatőröktől az éppen érvényes filmkánonba is bekerült professzionalistákig, a felvevőgéppel játszadozni frissiben kedvet kapott középiskolásoktól agyas önterapeutákig húzódik a mezőny.

Magyar Narancs: Megjött már a csekk Gus Van Santtől?

Mindenki látott már Gyarmathy Lívia-filmet, ha máshol nem, hát a televízióban, ha mást nem, hát a Faludy György költőt vagy a Recsket. Ez a két dokumentumfilm nagyot szólt a maga idejében (1987, 1988), amikor már javában érlelődött a rendszerváltás, csak azt nem hitte volna senki, hogy annyira közel a perc. Mindkettőt Böszörményi Gézával jegyzi társrendezőként, ahogy oda-vissza valamiképpen mindig benne voltak a másik munkájában. Szükségük is lehetett egymásra, két vegyészmérnök a kinematográfia szigorúan ellenőrzött területén, ráadásul az egyik priuszos. (Böszörményi Faludyval együtt élvezhette az állami gondoskodást és a friss hegyi levegőt Recsken.)

Magyar Narancs: A Podmaniczky utcában mind a mai napig van egy szép kis üzlet, Gödrös Bútor felirattal. A szülei már nem élnek, maga nem folytatta a családi tradíciót. Akkor ki van a boltban?

Magyar Narancs: ...egy szép, érzelmes történetet arról, hogy ők is emberek...

MN: A

Mi volna, gondoltam, ha ez egyszer megtörnénk az újságírás honi hagyományait, és nem hasadnánk le a témáról. A fákról. A Roosevelt tér fáiról, amelyek most (húsvét van) még állnak, de ki tudja, mi lesz hétfő és szerda között. Meglehet, rossz kedd: aznap délutánra tűzték ki a terület átadását, amiről nem tudni pontosan, mit jelent. Éppen két hete számoltunk be a helyzetről, de sűrű volt ez a két hét. Egy tüntetéssel kezdődött, amelyet a Városi Biciklisták, a Levegő Munkacsoport és a Védegylet szerveztek a térre, ahonnét, immár engedély nélkül, séta következett a Városházáig, némi rendőri erőszakkal, elvezetéssel - szigorúan a törvények szerint.