Dombi Lõrinc

A kilencvenes évek baráti alapon létrejött, mondhatni spontán kulturális kezdeményezéseinek többsége az idők folyamán szép csendben kimúlt, vagy megadta magát a piacnak, és üzleti vállalkozássá változott. Európa legkisebb mindennap játszó mozija azonban jól tartja magát és eredeti arculatát: a Cirko-Gejzír (barátainak csak Cirko) júniusban több mint száz saját forgalmazású filmje műsorra tűzésével és számos egyéb programmal ünnepli 15. születésnapját. Dombi Lőrinc

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Dombi Lőrinc

A szállodai Télapó halott: szívén szúrt seb, farkán óvszer. Egy emelettel feljebb a hangszórokból a Csendes éj szól - karácsonyra készül Reykjavík, turisták lepik el a büféasztalt, jövőre - ezek szerint - más lesz a Télapó.

Kár tagadni, mindenki lelkesen tapsolt 98-ban, amikor felment a függöny, s a porondon átvonult Tahófalva teljes gengszterállománya. Egy csomó focistából, erőemelőből meg énekesből lett előadó, akik egy csomó focistát, erőemelőt meg énekest adtak rangjukhoz méltó tűzerővel és származási helyüket jelző, London alsói akcentussal. Dombi Lőrinc

A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznő, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznő egy évvel fiatalabb húga: őt, a sokáig félrekezelt autizmussal élő kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak.

Lehet, hogy épp a közelben voltunk, amikor ez megesett, de az is lehet, hogy csak egy magyar vígjátékból vesszük. A frissen bemutatott ebédvendég (apuka, kérem, hadd mutassam be a lovagomat, nagyon rendes fiú ám a pubi) a jó benyomás kedvéért viccet mesél; bűn rosszat.

Az iparági üzenet, bár nincs kiírva, tisztán olvasható: tessék komolyan venni Shia LaBeoufot! Szegény gyerek, annyit lótott-futott már eddig is különböző tereptárgyakat kerülgetve, hogy kijárna neki a "korosztálya legsokoldalúbb színésze" kitűzője A Sasszem meggyőző érvelés LaBeouf árnyalt lábjátéka mellett, s ékes bizonyítéka, hogy az ifjú mester számára szó szerint értendő a pályafutás Mostan az a pálya, hogy a jobb sorsra érdemes fénymásolót terroristának nézik, mert az FBI egy csomó felbontatlan tömegpusztító fegyvert talál nála, melyek persze azért kerültek oda, hogy a csávót valakik csőbe húzzák De ugyanezen valakiknek láthatóan más, talán még kormányközeli csövekkel is terveik vannak - azokat megakadályozandó kell Shiának ismét rohannia Futása során pesszimista számítás szerint is legalább négy műfajon verekszi át magát: összeesküvéses thrilleren, nemzetvédelmi proklamáción, technokrata utópián és egy főzőműsoron - na jó, utóbbi nem komoly, de az összes többi nagyon A felsoroltak közül egyet is nehéz tisztességesen összehozni, úgy meg aztán pláne, ha már a főcím előtti zsugaparti is olyan, mint egy első olvasópróba a második szereposztás tagjaival Az amatőrség lehet bájos, de bizonyos összeghatár felett inkább bosszantó, nem beszélve arról, hogy a Sasszem a LaBeoufnak járó elismerés mellett egy másikra, a "gondolkodó ember akciófilmje" térdszalagra is pályázik Noha Billy Bob Thornton úgy tartja az FBI-os bögrét, ahogy azt az Actors Stúdióban előírják, ilyen ambíciók mellett ez alig több mint édeskevés A UIP - Duna Film bemutatója ** és fél . .

Ami jó egy rendőrdrámának, megöli a turizmust: egy sorozatgyilkos egyedülálló nőkkel végez a mindig esős Marseille-ban. Nem mai hír, hogy a csapadék jól áll az elveszett lelkeknek, az olyan zsaruknak meg különösen, akik fázósan koptatják a városi flasztert, és egyetlen bizalmasuk egy zsebbe csúsztatott whiskysüveg és egy tetthelyen talált macska. A veszett kutyák és a részeg rendőrök útjából ajánlatos időben kitérni, filmen viszont kifejezetten szórakoztató útitárs mindkettő. Dombi Lőrinc

8 kis