Film - Rock'n'roll svindli - Guy Ritchie: Spíler

  • Dombi Lõrinc
  • 2009. január 8.

Zene

Kár tagadni, mindenki lelkesen tapsolt 98-ban, amikor felment a függöny, s a porondon átvonult Tahófalva teljes gengszterállománya. Egy csomó focistából, erőemelőből meg énekesből lett előadó, akik egy csomó focistát, erőemelőt meg énekest adtak rangjukhoz méltó tűzerővel és származási helyüket jelző, London alsói akcentussal. Dombi Lőrinc

Kár tagadni, mindenki lelkesen tapsolt 98-ban, amikor felment a függöny, s a porondon átvonult Tahófalva teljes gengszterállománya. Egy csomó focistából, erőemelőből meg énekesből lett előadó, akik egy csomó focistát, erőemelőt meg énekest adtak rangjukhoz méltó tűzerővel és származási helyüket jelző, London alsói akcentussal. Guy Ritchie, e puskaporos muri szellemi atyja és lebonyolítója a nyelvjárást a sarki pubból, a gengszterhez mint főemlőshöz fűződő viszonyát a Ponyvaregényből hozta, mindemellett pedig ott volt neki az épp erőre kapó Cool-Britannia mítosza meg a zsíros angolt nyomó helyi munkás-paraszt, akit úgy húszévente felfedeznek maguknak a farmerhirdetések és az elsőfilmesek. Ritchie-nek két jó dobása volt e regiszterben, és ha az elsőnél zsenit kiáltottak, a másodiknál sem adta alább a (szak)sajtó. Az ilyen kiáltozás pedig hosszú távú munkalehetőséget jelent egy olyan iparágban, ahol egy tehetségesebb beállításból is évtizedekig lehet éldegélni. Oly daliás idők voltak e kései kilencvenesek, hogy Ritchie szerint még nem is értek véget, a Spílerrel legalábbis ott folytatná, ahol két irtózatos bukással (Hullámhegy; Revolver) ezelőtt a gengszterfonalat elvesztette. Ami egy rendes mutatványos sátrában a szakállas asszony meg a gumiember, az nála az angol gengszter: mutogatni való egzotikum, amiből kétségkívül sokfélét tart, otthon tán katalogizálja is őket. A nyitó pár ezúttal az angol eleire hangosan büszke ingatlanos kiskirály, aki kéjes örömmel emlegeti a vele nem egyszínű honfitársai édesanyját, szemben pedig Jurij, valamennyi Londonban állomásozó orosz milliárdos prototípusa. Vajh, melyikük fogja golfütővel szilánkokra törni a másik térdkalácsát? - ennél bonyolultabb feladványok nem is terhelik a vásznat, mely leginkább a nagypofájú kishalakkal és az általuk benépesített körökkel, a zeneipar, a pénzügyi szektor és az alvilág egymásba érő középproduceri pályáival van tele. Az összesereglett színészeknek nincs más dolguk, mint izomból feljebb nyomni a coolsági együtthatót: saját háza táján mind megbízható szakember, az egyik a komolyból jött lelazulni, a másik Hollywoodból briteskedni - szereposztásban Ritchie még mindig nyerő, kár, hogy ezúttal a semmit osztogatja két marékkal, meg egy-két alvilági becenevet. Semmitmondó nagy igyekezetében egyre inkább úgy fest, mint egy őszülő családapa, aki kamasz fia előtt kérkedik fiatalsága bakelitlemezeivel.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.