film - Miss Pettigrew nagy napja

  • Dombi Lõrinc
  • 2008. szeptember 4.

Zene

8 kis
Ez egy divatjamúlt film, tükörrel díszített mézeskalács mese, és ezt tudja is magáról. Az alsó néposztályok kenyerén, jobban mondva kenyértelenségén tengõdõ nevelõnõ megmutatja az uraknak és úrhölgyeknek, hogy mi fán terem a tisztesség, pedig szándékai inkább táplálkozási, mintsem világjobbító jellegûek. Ha nevezett urakba és úrhölgyekbe csak egy cseppnyi valódi rothadtság is szorult volna, elmehetnének hõsnek egy Hunyady Sándor-novellába is, de ezek csak amolyan tessék-lássék, ártalmatlan gerinctelenek, esélyük sincs az igazi kétszínûségre. A díszlet ugyan hozza a harmincas évek angol szalonkultúráját, a küszöbön álló háborút pedig a London felett elhúzó gépek jelzik, de Miss Pettigrew-ból így sem lesz a valósággal kapcsolatot tartó szalonna (bacon). Hogy is lenne, amikor iskoláit Mary Poppinsszal egy padban végezte, csak neki egy kitartott, gyermeteg dizõz jutott pesztrálandó, aki egyik szereposztó díványról libben a másikra. Szegény lány, a sok díványtól nem látja az igaz szerelmet, de segít neki a Miss, és akkor ennyiben is maradhatnánk (két csillag). Ha a fõszerepeket történetesen nem Frances McDormand és Amy Adams alakítanák. Elõbbit aligha kell bemutatni, utóbbi viszont még nem húzónév, pedig remekül bírja a vígjátéki iramot Coennéval. Akkor is jók, ha túlmozogják, akkor is, ha elérzékenykedik a cirkuszt - a filmes körülményektõl (sztori, egyebek) független élvezet az, amit csinálnak. Talán még a telefonkönyvet is képesek lennének eladni. Jobban meggondolva épp azt vettünk tõlük.

A Budapest Film bemutatója

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.