A szállodai Télapó halott: szívén szúrt seb, farkán óvszer. Egy emelettel feljebb a hangszórokból a Csendes éj szól - karácsonyra készül Reykjavík, turisták lepik el a büféasztalt, jövõre - ezek szerint - más lesz a Télapó. Addig is még hátravan azonban némi felderítés az alagsorban, a helyszínelõk közt pedig régi ismerõsünket, Erlendur nyomozót köszönthetjük. Más egész fiktív létezése során sem éri el, hogy ismerõssé nyilvánítsák, az izlandi nyomozónak azonban két hazai kiadású esete is elég volt az üdvösséghez. Meghitt olvasói viszonyunkat továbbra sem kell félteni: azzal, hogy szerzõ a karácsonyi ünnepekre beköltözteti hõsét a gyilkosság helyszínére, azaz Reykjavík egyik legelegánsabb szállodájába, remek útvonalat választ az elõremeneküléshez. A múlt szellemei (köztük egy hús-vér lánccsörgetõ: a nyomozó drogfüggõ lánya) ezúttal nem az otthoni panelmagányban, hanem a sokcsillagos luxusban kénytelenek felkeresni a megtépázott rendõri erõt, de jól nevelt szellemek lévén egyikük sem mulasztja el a látogatást. Az elbeszélés kordonjait Indridason a szálloda falai köré állítja fel, a fõbejárat felé pedig egy Agatha Christie-tõl csórt táblát akaszt: a gyilkos a házban van! A ház viszont Izlandon van, és ez a térben és idõben kiterjedõ, zsigeri izlandiság emeli (elõdeivel együtt) a Távoli hangokat is arra a polcra, ahol a krimiknek irodalmi rangot szerzõ nyomozati anyagok sorakoznak. Ind-ridason izlandisága a helyi idõjárás sajátosságain túl valami ismerõs szorongásélményen alapszik: boldogságeszménye kimerül egy beismerõ félmosolyban.
Fordította: Torma Péter. Animus Kiadó, 2008, 253 oldal, 2290 Ft
*****
