dokumentumfilm - Neve: Sabine

  • Dombi Lõrinc
  • 2008. november 27.

Zene

A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznő, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznő egy évvel fiatalabb húga: őt, a sokáig félrekezelt autizmussal élő kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak.
A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznõ, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznõ egy évvel fiatalabb húga: õt, a sokáig félrekezelt autizmussal élõ kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak. Van a filmnek egy "ilyen volt elõtte, ilyen utána" vonulata: régrõl való, magánhasználatra készült családi videókon láthatjuk az otthon biztonságában önfeledten közlekedõ, a kortársaitól alig észrevehetõen különbözõ fiatal lányt, a jelen idejû felvételeken pedig az ellenkezõjét: az elhatalmasodott betegség ismert (?) tüneteit magán viselõ, állandó felügyeletre szoruló ápoltat. Az idõsebb Bonnaire a huszonkettes csapdahelyzetébõl filmez: bár egyetlen szó sem esik róla, mégsem kerülheti el, hogy ne a hírességeknek kijáró figyelem kísérje e nagyon is privát vállalkozásában, másrészrõl viszont, ha nincs hírnév, valószínûleg film se lenne, melynél hatékonyabb eszköz nincs a figyelemfelhívásra. Arról ugyan biztosat nem tudunk meg, hogy Sabine számára a testvérével való együttléten túl mit jelentett a forgatás, de minél többet nézzük a riporteri szerepébõl minduntalan kiesõ Sandrine és a testvéri közelségbe mindinkább belerázódó Sabine családi kettõsét, úgy esnek el biztos bástyaként szolgáló, legjobb aggályaink. Nagyon azért nem kár értük.

Az Anjou Lafayette bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.