A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznõ, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznõ egy évvel fiatalabb húga: õt, a sokáig félrekezelt autizmussal élõ kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak. Van a filmnek egy "ilyen volt elõtte, ilyen utána" vonulata: régrõl való, magánhasználatra készült családi videókon láthatjuk az otthon biztonságában önfeledten közlekedõ, a kortársaitól alig észrevehetõen különbözõ fiatal lányt, a jelen idejû felvételeken pedig az ellenkezõjét: az elhatalmasodott betegség ismert (?) tüneteit magán viselõ, állandó felügyeletre szoruló ápoltat. Az idõsebb Bonnaire a huszonkettes csapdahelyzetébõl filmez: bár egyetlen szó sem esik róla, mégsem kerülheti el, hogy ne a hírességeknek kijáró figyelem kísérje e nagyon is privát vállalkozásában, másrészrõl viszont, ha nincs hírnév, valószínûleg film se lenne, melynél hatékonyabb eszköz nincs a figyelemfelhívásra. Arról ugyan biztosat nem tudunk meg, hogy Sabine számára a testvérével való együttléten túl mit jelentett a forgatás, de minél többet nézzük a riporteri szerepébõl minduntalan kiesõ Sandrine és a testvéri közelségbe mindinkább belerázódó Sabine családi kettõsét, úgy esnek el biztos bástyaként szolgáló, legjobb aggályaink. Nagyon azért nem kár értük.
Az Anjou Lafayette bemutatója
****
