Film - Õszinte híve - Gus Van Sant: Milk

  • Dombi Lõrinc
  • 2009. március 5.

Zene

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Dombi Lőrinc

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Hogy Mr. Smith immár a saját neméhez vonzódik, hogy politikusként távolról sem olyan naiv és nem egy fiútáborhoz keres támogatókat, hanem a melegek jogaiért kampányol? - ezek mind csak amolyan kicsiségek, a lényeg, hogy Gus Van Sant filmrendező ugyanolyan viszonyt ápol Harvey Milk nevű hősével, mint Frank Capra anno a sajátjával. Van Sant mozija ünneplőbe öltöztetett életrajz, melynek minden mozzanata a rendező nagyrabecsüléséről biztosítja hősét, vonzó konzervativizmussal ábrázolja annak aktivista és politikusi fejlődését. Van Santnél Milknek eleve nyert ügye van, úgy szurkolunk neki, mint a döntőbe jutott sportolónak, aki kedvezőtlen helyzetből verekedte fel magát a nem várt magasságokba. A film megerősíti mindazt az életrajzi tényadatot, ami a sajtókönyvekben is olvasható Harvey Milkről (ti. ő volt az első, melegségét nyíltan felvállaló amerikai, akit a nép szava magas közhivatalba emelt), a hetvenes éveket és azon belül San Franciscót pedig, úgy ahogy van, műtárgynak nyilvánítja. Hogy mindezek ellenére mégsem csak a szoborállításról, a brutálisan meggyilkolt hősről szól Van Sant Mr. Milk Goes to San Franciscója, az - néha ilyen egyszerű az egész - az alakításáért Oscar-díjban részesült Sean Penn-nek köszönhető. Az akadémia ezúttal jól figyelt: Penn az évszámok közé szorítva is teljes embert ad, a színészszakma legnagyobb dicsőségére.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.