Film - Õszinte híve - Gus Van Sant: Milk

  • Dombi Lõrinc
  • 2009. március 5.

Zene

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Dombi Lőrinc

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Hogy Mr. Smith immár a saját neméhez vonzódik, hogy politikusként távolról sem olyan naiv és nem egy fiútáborhoz keres támogatókat, hanem a melegek jogaiért kampányol? - ezek mind csak amolyan kicsiségek, a lényeg, hogy Gus Van Sant filmrendező ugyanolyan viszonyt ápol Harvey Milk nevű hősével, mint Frank Capra anno a sajátjával. Van Sant mozija ünneplőbe öltöztetett életrajz, melynek minden mozzanata a rendező nagyrabecsüléséről biztosítja hősét, vonzó konzervativizmussal ábrázolja annak aktivista és politikusi fejlődését. Van Santnél Milknek eleve nyert ügye van, úgy szurkolunk neki, mint a döntőbe jutott sportolónak, aki kedvezőtlen helyzetből verekedte fel magát a nem várt magasságokba. A film megerősíti mindazt az életrajzi tényadatot, ami a sajtókönyvekben is olvasható Harvey Milkről (ti. ő volt az első, melegségét nyíltan felvállaló amerikai, akit a nép szava magas közhivatalba emelt), a hetvenes éveket és azon belül San Franciscót pedig, úgy ahogy van, műtárgynak nyilvánítja. Hogy mindezek ellenére mégsem csak a szoborállításról, a brutálisan meggyilkolt hősről szól Van Sant Mr. Milk Goes to San Franciscója, az - néha ilyen egyszerű az egész - az alakításáért Oscar-díjban részesült Sean Penn-nek köszönhető. Az akadémia ezúttal jól figyelt: Penn az évszámok közé szorítva is teljes embert ad, a színészszakma legnagyobb dicsőségére.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.