Újságíró
A múlt évezredben az akkor még liberális Magyar Hírlapnál dolgozott, 2003-tól szabadúszó, megszakításokkal azóta ír a Narancsnak. Főként szociális, emberi jogi témákba botlik, de bárkivel, bármivel szívesen foglalkozik, ha felkelti az érdeklődését. Kedvelt műfaja a riport és az interjú.
Olyan ez a csomagolt-vágott virág március 8-a éjjelén, a vasúti kocsi kopott kockás plüss ülésén, mint a karácsony után kint hagyott izzósor.
Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.
Milyen jelenségek, intézkedések nehezítik a hazai cigányság integrációját? A budapesti CEU-n megrendezett, Hozzáadott érték című konferencián roma ügyekben jártas szakemberek ütköztették – főként oktatással kapcsolatos – nézeteiket, tapasztalataikat, felvillantva egy pozitív jövőkép esélyeit is.
A miskolci művelődési ház arra hivatkozva mondta le Somogyi András stand-up estjét, hogy két naptárban vezették a foglalásokat, ezért nem vették észre, hogy aznap estére már van egy rendezvényük. Ám kiderült, nem volt „túlfoglalás”, a művelődési háznak viszont a lemondástól közel egymilliós kára keletkezett.
Létezhet-e ellenfelek nélküli társadalom? Örvendezhetünk-e együtt az irigykedés helyett? Vagy legalább megköszönhetjük-e, ha az ellenérdekelt hajlandó változtatni? Egy illúzió nyomába eredtünk. Vélemény.
