„Ne magyarázz, mert lehozlak!” – kiált be a pályára Kavalyecz András, miközben a játékvezető szabadrúgást ítél meg az ellenfél szerencsi csapatnak. Az U11-esek Bozsik-programos mérkőzésén vagyunk Kazincbarcikán, a szendrői csapat immár a negyedik meccsét készül megnyerni – szemtelenül nagy fölénnyel, mondhatnánk, de ha valami, hát a szemtelenség nem jellemzi a csapat tagjait. Sőt zavarba ejtően illedelmesek játékostársaikkal és nevelőjükkel, Andrással. A szendrői csapat egytől egyig roma fiúkból áll; még általános iskolások, de biztos van köztük olyan, aki az Abigél iskolában köt majd ki.
„Szeretnénk megtörni az előítéleteket, miszerint a cigány fiatalok lehet, hogy jól fociznak, de agresszívek és nem szabálykövetők. Ma már nem szúrós szemmel néznek ránk, hogy na, megjöttek a szendrői brazilok, hanem tudják, mi viselkedni fogunk, akár a többi csapat” – mondja az évtizedek óta a gyermekvédelemben dolgozó Kavalyecz András, a nyíregyházi központú alapítványi iskola, az Abigél Többcélú Intézmény Szendrőn működő telephelyének vezetője két meccs között. Amikor véget érnek a körmérkőzések, szép sorban vonulnak a záróeseményre a szendrői gyerekek, pedig lerí róluk, hogy futnának már szanaszét. De András bácsi kedvéért ezt is megteszik. Míg a többi, borsodi városból érkezett csapatot apukák, anyukák hada kíséri, a szendrői fiúk szülei nincsenek sehol. Se pénzük, se autójuk nincs utazni, de olyan is van, akit nem érdekel, merre van és mit csinál a gyereke.
Börtön, bundás kenyér, bizalom
„Az Abigél épülete valaha cigány kocsma volt, szoktuk is mondani, hogy az is szocializálta az embereket. Most mi is ezt próbáljuk. Arra törekszünk az összes kollégával, hogy jobb emberként és okosabban menjenek el innen a gyerekek, mint ahogy jöttek” – fogalmaz András. Nappali tagozaton középfokú, estin pedig alap- és középfokú oktatás folyik az Abigélben; az iskola gimnáziumi érettségit ad, de nagy szívfájdalmuk, hogy amióta az állam a képzési központokba és az egyházi fenntartású intézményekbe terelte a szakképzést, a hozzájuk hasonló alapítványi iskolákból ez a lehetőség szinte teljesen kiszorult. Pedig András szerint ezen a vidéken sokan többre mennének egy szakmával, mint egy érettségivel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
