Nem csak az érettségire készítik fel a gyerekeket

Jó emberek, ha összefognak

Belpol

Börtönbe, bírósági tárgyalásokra viszi pedagógusuk, Kavalyecz András a Borsod megyei Szendrőn és környékén élő roma gyerekeket, hogy megmutassa nekik, milyen az az élet, amit el kell kerülniük. Focimérkőzésekre járnak, ahol azt tanulják és mutatják meg, hogyan kell az előítéletekkel szembemenni.

„Ne magyarázz, mert lehozlak!” – kiált be a pályára Kavalyecz András, miközben a játékvezető szabadrúgást ítél meg az ellenfél szerencsi csapatnak. Az U11-esek Bozsik-programos mérkőzésén vagyunk Kazincbarcikán, a szendrői csapat immár a negyedik meccsét készül megnyerni – szemtelenül nagy fölénnyel, mondhatnánk, de ha valami, hát a szemtelenség nem jellemzi a csapat tagjait. Sőt zavarba ejtően illedelmesek játékostársaikkal és nevelőjükkel, Andrással. A szendrői csapat egytől egyig roma fiúkból áll; még általános iskolások, de biztos van köztük olyan, aki az Abigél iskolában köt majd ki.

„Szeretnénk megtörni az előítéleteket, miszerint a cigány fiatalok lehet, hogy jól fociznak, de agresszívek és nem szabálykövetők. Ma már nem szúrós szemmel néznek ránk, hogy na, megjöttek a szendrői brazilok, hanem tudják, mi viselkedni fogunk, akár a többi csapat” – mondja az évtizedek óta a gyermekvédelemben dolgozó Kavalyecz András, a nyíregyházi központú alapítványi iskola, az Abigél Többcélú Intézmény Szendrőn működő telephelyének vezetője két meccs között. Amikor véget érnek a körmérkőzések, szép sorban vonulnak a záróeseményre a szendrői gyerekek, pedig lerí róluk, hogy futnának már szanaszét. De András bácsi kedvéért ezt is megteszik. Míg a többi, borsodi városból érkezett csapatot apukák, anyukák hada kíséri, a szendrői fiúk szülei nincsenek sehol. Se pénzük, se autójuk nincs utazni, de olyan is van, akit nem érdekel, merre van és mit csinál a gyereke.

Börtön, bundás kenyér, bizalom

„Az Abigél épülete valaha cigány kocsma volt, szoktuk is mondani, hogy az is szocializálta az embereket. Most mi is ezt próbáljuk. Arra törekszünk az összes kollégával, hogy jobb emberként és okosabban menjenek el innen a gyerekek, mint ahogy jöttek” – fogalmaz András. Nappali tagozaton középfokú, estin pedig alap- és középfokú oktatás folyik az Abigélben; az iskola gimnáziumi érettségit ad, de nagy szívfájdalmuk, hogy amióta az állam a képzési központokba és az egyházi fenntartású intézményekbe terelte a szakképzést, a hozzájuk hasonló alapítványi iskolákból ez a lehetőség szinte teljesen kiszorult. Pedig András szerint ezen a vidéken sokan többre mennének egy szakmával, mint egy érettségivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.