„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Belpol

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Magyar Narancs: Azt írják a beharangozóban, hogy nem ünnepséget és nem hagyományos tüntetést ígérnek.

Miklusicsák Alíz: Szeretnénk bemutatni ezen a vasárnapon, milyen az, ha a női hang nem háttérzaj, hanem főszereplő. Januárban a Dermedt csend Izlandon című film vetítése után arra gondoltunk, nosza, menjünk ki mi is az utcára, és ennek találjunk ki egy formát. Mivel a Dajer Alapítvány elsősorban a művészeten és az iparon keresztül kapcsolódik a nőkhöz, és igyekszik őket láthatóvá tenni, egyértelmű volt, hogy az általunk megfogalmazott követeléseinket nem szeretnénk felolvasni, beolvasni – az áprilisi szavazás előtt pár héttel különösen nem. Úgy éreztük, itt már nincs miről beszélni, itt már csak énekelni lehet. A közös ének, tánc nagyon felszabadító, és tud ám tüntetőlegesen is hatni. Arra jutottunk, hogy kórusok énekeljenek, amelyekhez spontán lehet kapcsolódni, illetve valamilyen formában, jelzésértékűen viseljük magunkon a szolidaritás nemzetközi színét, a lilát. Formailag ezt a két szempontot határoztuk meg, a programra pedig a Facebookon, a „Van hangunk”-eseményben lehetett jelentkezni. Tehát nem felkérés alapján jöttek a kórusok, hanem vártuk, várjuk mindazokat, akik szeretnének énekelni egyet a Parlament előtt március 8-án, és akik szolidaritást éreznek a hat pontban megfogalmazott minimum követeléseinkkel, melyeket szintén a Facebook-eseményben osztottunk meg.

Magyar Narancs: A tér mérete, vagy az Országház közelsége miatt választották a helyszínt?

MA: Eredetileg az Andrássy útra terveztük a programot, az Oktogontól a Hősök teréig, de ennek technikai akadályai voltak. A Kossuth teret a rendőrség ajánlotta mint az egyik lehetséges helyszínt, és azt hiszem, jól választottunk.

MN: Hány kórus fog énekelni a téren?

MA: Felhívásunkra tizenhárom kórus jelentkezett. Vannak köztük énekkórusok, például a Független Hangok Kórusa, a Stellaria Media Kórus, ami a Néprajzi Múzeum kórusa, vagy a Palya Bea Énekeld Magad Szabaddá Kórusa, de a Varsányi Szirének is egy régóta működő formáció. És vannak a jelentkezők között olyan civil szervezetek, amelyek kimondottan erre az alkalomra álltak össze és hoztak létre egy repertoárt.

 
A Dajer Alapítvány kurátorai, Miklusicsák Alíz, Frazon Zsófia és Kovarszki Andrea
Fotó: dajer.hu
 

MN: És hogy képzeljük el az ő fellépésüket ezen a viszonylag nagy területen a két óra alatt?

MA: A program folyamatát szintén kitettük a „Van hangunk”-eseménybe. Minden egyes kórusnak kijelölt helye lesz a Kossuth téren, és meghatározott időben kezdi el az éneklést. Tíz-tizenöt percet fog énekelni egy-egy kórus. Szeretnénk azt is kipróbálni, hogyan hangzik az, amikor a tér egyik pontján még énekel az egyik csapat, míg a tér másik pontján már elkezdi egy másik. Az utolsó tizenöt percben pedig egyszerre fog énekelni mind a tizenhárom kórus, mégpedig olyan dalokat, amelyeket tényleg mindenki ismer, és amibe így könnyen be tud kapcsolódni az óvodástól a nyugdíjasig mindenki. Lesz Hej, Dunáról fúj a szél, Tavaszi szél vizet áraszt és más ismert dalok – ezek szövege is megtalálható a Facebook-eseményben, de nyomtatunk is belőlük. Szerintem csodálatos lesz, hogy a résztvevők tudnak majd mozogni a kórusok között, és hogy egyszerre csendül fel sok női és férfi hang. Kicsit nyitva is hagyjuk az esemény performatív részét, mivel ez az első alkalom, és szeretnénk látni, hogyan alakulnak ott maguktól a dolgok.

MN: Milyen dalokra számíthatnak a kilátogatók?

MA: Minden kórus a saját repertoárját hozza: van, aki népdalokkal, van, aki feldolgozásokkal készül, lesz, aki Kovács Kati-dalokat hoz. Sokféle kórus lesz, többféle koncepcióval – a lényeg az éneklés, és hogy tudjunk ehhez kapcsolódni, tudjunk két órán keresztül együtt lenni.

MN: Tervezik, hogy hagyományt teremtenek az eseményből?

MA: Ezt az elsőt kicsit későn kezdtük el szervezni, és nagyon sok kórus jelezte, hogy ha előbb tudják, szívesen jöttek volna, még a határon túlról is. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül az első alkalom, de mindenképp szeretnénk, ha jövőre és azután is összeállna a „Van hangunk”. 13 órától 15 óráig foglaltuk le a teret, előtte fél órával már lehet gyülekezni. Egyetlen egyszer fogunk megszólalni, amikor lezárom a tüntetést. Mert, igen, ez hivatalosan egy tüntetés lesz.

Ne csak nőnapon

A negyven feletti nők láthatóságáért dolgozó Dajer Alapítvány, valamint a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány NADE csoportja által szervezett „Van hangunk” akció hatpontos kiáltványa:

  • A nők munkája ne érjen kevesebbet!
  • A láthatatlan munkának is legyen értéke!
  • Zéró tolerancia a párkapcsolati erőszakkal szemben!
  • Ne nélkülünk döntsenek rólunk!
  • Az egészségügyet, az oktatást, a szociális ellátórendszert ne női önfeláldozásból működtessük!
  • Ahol a nő szegény, ott a gyerek is az – követeljük a megélhetési biztonságot, az erős szociális védőhálót és az esélyegyenlőséget!

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.