Glózik Gábor

Hogyan vette észre egy kamaszfiú az óangol szöveggyűjteményben azt a témát, amiből aztán megszületett az elmúlt évszázad egyik legsikeresebb fantasyregénye?

A POSZT idei versenyprogramjában volt látható a szabadkaiak legfrissebb darabja, amelynek két színésznője, Erdély Andrea és Béres Márta megosztva kapta a 30 év alatti legjobb színésznő díját. Nem először válogatták be a színházi találkozóra a hazai független és alternatív színjátszás markáns színfoltjává lett társulatot.

Karácsony Benő legnépszerűbb regénye tizennegyedik magyar kiadásánál tart, a szerző neve azonban továbbra is ismeretlenül cseng a nagyközönség előtt.

Talán egy betű sem születik meg a világirodalom egyik legkülönlegesebb életművéből, ha valaki nem nyom egy óangol szöveggyűjteményt a kamaszodó Tolkien kezébe. A későbbi nyelvészprofesszor ebben a segédtankönyvben találkozott először a Beowulffal, a szörnyekkel küzdő harcos hősi regéjével, s ezen az úton továbbhaladva kezdte tanulmányozni az óskandináv nyelvet, a korábban már művelt latin, görög és walesi mellett.

Az első három Harry Potter-kötet híre még szájról szájra terjedt, csillogó szemű rajongók tukmálták lépten-nyomon ismerőseikre a kis varázslótanoncról szóló könyveket, "apám, ezt olvasd, agyad eldobod!" felvezetéssel. A negyedik rész, a Tűz serlege megjelenése már emberes olvasói és marketinghisztériát váltott ki. Aki arra fogadott, hogy a további részeket nagyobb érdeklődés övezi majd, mint egy kviddicsvilágkupa döntőjét, nem tévedett sokat.

Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban, hanem hogy lötyögtetik - az embernek óhatatlanul ez az ősi kínai bölcseket az irigység bambuszerdejébe kergető alapigazság jut az eszébe, mikor a regény erős kezdését elolvassa. Sergio, a másfél mázsás szippantókocsi-kezelő ugyanis épp az első lapokon válik egyszerű, hétköznapi munkahelyi baleset áldozatává: egy elromlott szivattyú miatt járműve tartályának teljes tartalma ellepi, s így lesz tetőtől talpig az, aminek általában tartja magát: salakanyag. A sors és

Az Igazolt hiányzás tinédzserkorból alig kinőtt szerzőjét a múltjával és múltbéli önmagával való szembenézés szándéka vezeti, és ehhez az önelemzéshez még könnyed, de csak látszólag könynyen emészthető prózanyelvet is talál. A regény erényei közül első helyen éppen ezért az önálló hang kialakítására való törekvés érdemel említést. Humora nem erőltetett, nem kínosan bárgyú, történetmesélése jókedvű, spontán beszélgetéseket idéz. Két idősíkot alkalmaz: egyik lineáris, kronologikus rendben tekinti át húsz év eseményeit a születéstől kezdve, a másik egy rögzített pillanat, a visszaemlékezés és a regényírás mindenkor épp aktuális közös pillanata. Az idősíkok gyakran összecsúsznak. A múlt eseményeinek ábrázolása láncszerű, folyamatosan visszautaló, az epizódok egymásba kapcsolódnak, de a folyamatszerűség következetes, a stílus pedig élvezetes, szellemes és sodró. Ezt szakítják meg moralizáló betétek, melyekben a regényírói jelenből a szerző utólag értelmez és pontosít. A kimerevített elbeszélői pillanatok néhol megrázóan komolyak, néhol indokolatlanul komolykodóak, de

Gogol köpönyege minden bizonnyal XXL-es méretű, oly sokan bújtak már elő alóla. Ugyanakkor elnyűhetetlennek kell lennie, ha még a XXI. század elején is akad valaki, aki bő 150 év múltán újra aktuális viseletté teszi. Igaz, előbújás helyett inkább kifordítja és meglapul mögötte, épp csak annyira, hogy halk kuncogását még tisztán hallani lehessen.

Amagyar prózairodalom aranykorát éljük, kétség nem férhet hozzá. Havonta robbannak újabb és újabb üstökösök a könyveladási listák élén, van már nemzeti Bridget Jonesunk, Harry Potterünk, legújabban pedig honi tinilányok hegyezik a zabot 226 oldalon, 77 fejezeten át. A szerző pedig egy tetőtől talpig echte ungarische Salinger.