Kedves Olvasónk!
A Sorköz Ásatás sorozatában a Narancs régi, irodalmi tárgyú cikkeinek – recenzióinak, interjúinak, semmiségeinek – legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából. Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!
Az alábbi remek cikk 2003. december 18-i számunkban jelent meg.
Az első három Harry Potter-kötet híre még szájról szájra terjedt, csillogó szemű rajongók tukmálták lépten-nyomon ismerőseikre a kis varázslótanoncról szóló könyveket, "apám, ezt olvasd, agyad eldobod!" felvezetéssel. A negyedik rész, a Tűz serlege megjelenése már emberes olvasói és marketinghisztériát váltott ki. Aki arra fogadott, hogy a további részeket nagyobb érdeklődés övezi majd, mint egy kviddicsvilágkupa döntőjét, nem tévedett sokat.
A folytatás után sóvárgó tömegek némiképp csalódva vették tudomásul, hogy az ötödik kötet az előzetesen bejelentett időpontban, 2001 novemberében nem jelent meg, az írónő képviselői pedig vonakodtak az új dátumot közelebbről megjelölni. A Főnix Rendje végül idén júniusban kezdte meg világhódító útját, ám a közben ólomlábakon cammogó idő sem telt Potter-mentesen.
Hamis Potter-történetekről kis túlzással hetente számolt be a világsajtó. Kínában napvilágot látott egy verzió, melyben Harry Potter egy rejtélyes eső hatására szőrös, kövér törpévé változott. Indiában nagy népszerűségre tett szert a Potter Kalkuttában című könyv, melyben egy kisfiú meghívására Harry seprűre pattan, hogy egész vakációja alatt Nimbusz-2000-sével riogassa a szent teheneket. Míg szerte a világban ál-Harryk és Harry-utánzatok lóbálták varázspálcájukat, addig Angliában próbálni kezdték a Titkok kamrájából készült balettelőadást, az Oxford English Dictionary pedig felvette szócikkei közé a muggle (mugli) szót, egyrészt a varázstalan, másrészt a szétszórt, ügyetlen embereket értve alatta. (Az OED történetében először fordult elő, hogy még élő szerző szóalkotását integrálta, Tolkien "hobbit"-ja és Lewis Carroll "jabberwocky"-ja is csak a szerzők halálát követően került a szószedetbe.)
A Főnix Rendje június 21-i angolszász premierjét természetesen megelőzte néhány gyanúsan pr-szagú esemény: a Clay nyomda egyik könnyen csábuló targoncása hiteles részleteket kínált fel a sajtónak a hivatalosan még nem árusított műből.
A New York Daily News más forrásból szintén hozzájutott némi előzeteshez, és engedély nélkül le is közölte. A regény dedikált első példányát páncélautó szállította a New York-i közkönyvtárba, ahol több száz éves könyvritkaságok társaságában, egy szuperbiztosan védett teremben helyezték el.
Ötmillió példány
A jeles és mitikus napon aztán az ötödik rész végre megkezdhette megérdemelt diadalútját. Egyetlen nap alatt ötmillió példány kelt el belőle Amerikában (Hillary Clinton bestsellercsúcsokat döntögető önéletrajzából egy hét alatt hatszázezer darab fogyott). Angliában jócskán egymillió eladott példány felett teljesített az első napon, s a kezdeti roham idején a Tesco áruházlánc belső statisztikája szerint percenkénti 200 darabos eladást (!) produkált a szigetország kasszáinál. Az Amazon internetes áruház egymaga hónapokkal a megjelenés előtt közel egymillió példányt értékesített. A tizenhárommillió példányban nyomott első kiadás iránti keresletet az sem vetette vissza, hogy a piacra kerülést követő napon minden magára valamit is adó fájlcserélő weboldalon felbukkant a könyv beszkennelt változata. Unatkozó matematikusok és tréfás kedvű informatikusok vállvetve ontották az érdekesebbnél érdekesebb adatokat: mintegy kétmilliárd oldalnyi Potter fogyott egyetlen hétvége alatt, a Főnix Rendje kétszázötvenezer szóból áll, minden egyes szava 388 fontot ér, terjedelme háromszor nagyobb az első köteténél és 34 százalékkal a már szintén tekintélyt parancsoló vastagságú negyediknél. Új-Zélandon maratoni rekordkísérlet keretei között nyilvános felolvasást tartottak Harry Potter legújabb kalandjaiból, az ország gyermek-, könyv- és gyermekkönyvbarát miniszterelnökének lelkes közreműködésével. Július elején kalózkiadások tízezrei lepték el a leginkább potteriánus dependencia alatt álló ázsiai or-szágokat (Kína, India, Pakisztán), Franciaországban pedig a nagyobb épületek lerombolására történelmi késztetést érző néptömegek kis híján megindultak a könyvesboltok ellen, amikor fény derült a nemzeti csúfságra, hogy a francia könyveladási sikerlistát az angol nyelvű Főnix Rendje meggyőző fölénnyel vezeti. Vietnamban, ahol a világon először jelenhetett meg az ötödik rész fordításban, sajátos megoldást választottak: a könyvet részletekben, tizenöt hosszabb füzetecskére szabdalva juttatják el az olvasókhoz. A német nyelvű piacon maradtak a jól bevált módszernél, a november eleji premier kétmillió példánnyal indult, a terjesztésben a német posta is szerepet vállalt. Az olvasókat még az sem riasztotta el, hogy egy washingtoni orvos bejelentette, a vaskos és komoly történet olvasása a 8-10 év közötti gyerekeknél stresszt okozhat, saját praxisában máris három gyermeknél diagnosztizálta az általa Hogwarts-fejfájásnak nevezett veszedelmes kórt. S hogy a roxforti migrén fertőző-e, arról immár a magyar nyelvű rajongótábor is megbizonyosodhat.
Átgondolt terjedelem
Ahogy az lenni szokott, a fanyalgók már a megjelenés előtt fontosnak tartották hallatni a hangjukat: A Főnix Rendje túlságosan terjengős, sok benne az üresjárat, olyan elcsépelt témákat ragoz, mint a szerelem, a kamaszos lázadozás és a halál, viccesnek se olyan vicces, és különben is, az írónőn már megint nincs sapka. Való igaz, a regény szokatlanul hosszú, a magyar kiadás is 750 oldal, de ez olvasás közben és után a zsigerből fújolókon kívül senkit sem zavar.
A terjedelem oka roppant egyszerű. Rowling egyre nagyobb teret szentel az általa teremtett világ részletes bemutatásának, kiegészíti és pontosítja a varázsvilág korábban megrajzolt jelenségeit, működési szabályszerűségeit.
Igyekszik kiküszöbölni az ellentmondásokat, s ezért könnyedén bont ki olyan szálakat, melyek góca az előző kötetekben önálló, színes epizódnak tűnt csupán. Mellékszereplői is lényegesen árnyaltabbak, hősei és olvasói átlagéletkorának növekedésével párhuzamosan lesz mágusvilága is egyre összetettebb és összefüggőbb, egyre ijesztőbb és emberibb. Szó sincs tehát alkotói válságról, annál inkább tudatos szerzői elhivatottságról.
Rowling a kezdetektől fogva azt mondja: céljai szerint ahogy hősei öregszenek, úgy lesz komorabb és bonyolultabb története is. Szándékait eddig maradéktalanul sikerült megvalósítania. Az első két-három rész még sokkal lazábban kötő-dött egymáshoz, mint a harmadik és negyedik. Az Azkabani fogoly és a Tűz serlege közt már mélyebb a kapcsolat, a Főnix Rendje pedig nemes egyszerűséggel in medias res felütéssel indul, befejezése ugyanakkor szinte minden problémát nyitva hagy. Az ötödik kötetben a Potter-történetek egyik védjegyének számító, az olvasót cinkossá tevő kikacsintós humor is háttérbe szorul, ahogy azt a sötétebb tónusú cselekmény megkívánja. Az írónő arányérzékét dicséri, hogy a történet egyetlen pontján, ahol ezt megteheti, a szellem mégis kiszabadul a palackból: a Weasley ikrek utolsó csínytevései, Hóborc tombolása, a tanárok és diákok polgári engedetlenségi mozgalma vaskosságában is bűbájos gegparádé. Nem kevésbé humoros a lányszereplők, Hermione és Ginny érettebb gondolkodása és a fiúk egyszerűbb üzemmódja közti különbség bemutatása sem.
Nevelődés
A Főnix Rendje ékes bizonyíték arra, hogy Rowling a nyakába zúduló népszerűség és vagyon ellenére sem felejtette el, hogyan jutott idáig. A legelső kötet óta párbeszédet provokál gyerek és gyerek, gyerek és felnőtt között. Csak épp míg a tíz-tizenkét éves Harry történetei olyan kérdéseket vetettek fel, mi miért olyan a varázslók világában, amilyen, addig a tizenhárom-tizennégy éves Harry történetei már azt pedzegetik, mi miért olyan az emberi világban, amilyen. A tizenöt éves Harry története pedig sokkoló nyíltsággal felvállalja, hogy az utóbbi kérdésekre nincsenek elfogadható válaszok. Szemére vethető, és ezt sokan meg is teszik, hogy épp emiatt az ötödik kötet már nem gyerekkönyv. Csakhogy a Dursley család által képviselt emberi valóság eddig sem csábította arra a gyerek olvasókat, hogy iparkodjanak gyorsan felnőni, a varázsvilág univerzumának kitágulásával pedig még kevésbé tűnik sürgősnek a felnőtté válás. A felnőtt varázslók világa ugyanis éppolyan pitiáner, kilátástalanul ostoba és kiszámíthatóan önző, mint a mugliké. A minisztériumi főtanácsos, Umbridge jelenlétével már Roxfort sem menedék, falai között megjelent a külvilági pitiánerség, ostobaság és önzés.
Andersen kivételével talán senki sem volt még ennyire őszinte és becsületes a gyerekekhez, mint Rowling a Főnix Rendjében. Az általa megmutatott élet tele van szörnyűségekkel, megmagyarázhatatlan és megindokolhatatlan igazságtalanságokkal, gonoszsággal és önmagunk riasztó kiismerhetetlenségével. Harryt a felnőtté válás stációiként folyamatosan csapják arcul újabb és újabb csalódások. El kellene fogadnia, hogy apja mégsem az az ember volt, akinek eddig látta. Hogy felnőtt példaképei, Syrius Black és Dumbledore professzor magatartása is lehet vitatható. Hogy a másik nem bosszantóan kiismerhetetlen, és a szerelem megtartása éppannyi önismeretet igényel, mint a másik felé kimutatott figyelmet és nyitottságot. El kellene fogadnia, hogy természetes érzés önmaga ellentmondásosságának tudatában lenni. Hogy a Ki vagyok én? kérdést titokban boncolgatni nem szégyellnivaló bűn.
Harry azonban a Főnix Rendjének lapjain csak tizenöt éves, a valóság nyomasztó gondok terhével zuhan rá, és nem érti, miért lett egyszerre minden sokkal bonyolultabb és bizonytalanabb, miközben mégis minden ugyanaz maradt.
Harry szorong, mert nem kap magyarázatot, mert nem érti a többieket és nem érti önmagát. Egyszerre szeretne beilleszkedni, hétköznapi lenni, mint a közösség többi tagja, ugyanakkor dicsőségre, megbecsülésre is vágyik. Sikereit hol kizárólag barátai segítségnyújtásának, hol saját képességeinek tulajdonítja. Indulatos, mert nincsenek válaszok, és indulatos, mert nem érti, miért indulatos. Rowling pszichológiai érzékének köszönhető, hogy olyan helyzeteket is teremt, melyekben Harry eme tulajdonsága nemcsak érthető, de jogos is. Harrynek számos esetben joga lenne tudni az igazságot, mivel az ő sorsáról van szó. Dumbledore hallgatására az sem mentség, hogy ezt a túlzott féltés, Harry megkímélésének szándéka magyarázza. Harry gyerek, de úgy érzi, joga van tudni az igazságnak azt a részét, ami rá is vonatkozik.
Harry a könyv végén elveszíti keresztapját, jelen állás szerint az egyetlen személyt, aki a dolgok jobbra fordultával az otthont, a családot, a normális életet jelenthette volna számára. Épp ennek a tragédiának hatására teszi meg az első lépést afelé, hogy elfogadja az elfogadható válaszok hiányát; ez a jelenet, az elmúlásról faggatott Sir Nicholas de Mimsy-Porpington, közismertebb nevén Félig Fej Nélküli Nick szomorú tanácstalanságának néhány bekezdése egyben a regény legszemélyesebb pillanata is. A Főnix Rendjének még a varázsvilágban eszkalálódó háborúnál is fontosabb cselekménye ugyanis Harry fejében játszódik. Ezúttal azon van a hangsúly, mit érez Harry és hogyan próbálja ezeket az érzéseket értelmezni.
Elegáns erkölcstan
A Harry Potter-sorozat elképesztő népszerűsége csoda, mindenekelőtt azért, mert látszólag idejemúlt értékeket állít a középpontba, az erkölcs olyan belső parancsait, melyeket sikk kigúnyolni, követni pedig felér azzal, hogy az ember örökre a vesztesek közé száműzi magát. Rowling meséjében ez a legbátrabb és legzseniálisabb vonás: erkölcstant alkot minden erőlködés nélkül, erkölcsről tanít kényszeres okoskodások nélkül, rég kiveszett és leszólt értékeket népszerűsít anélkül, hogy tolakodó lenne, s hogy ezt a gyermek vagy felnőtt olvasók többsége egyáltalán észrevenné. Erkölcstanában nincs sok újdonság, egy erkölcstanban nem is lehet. Rowling diszkréten, szemérmesen arra igyekszik emlékeztetni, hogy minden tettünknek és döntésünknek óriási súlya van, a felelősséget pedig előbb-utóbb vállalni kell. A korábbi kötetekben Dumbledore, alkalmanként McGalagony professzor volt az írónő szócsöve, az ő szájukból hangzottak el erkölcstanának tételmondatai ("A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában."), ezúttal azonban a tanárok háttérbe szorulnak, Dumbledore a mű végén fáradt, megroggyant öregember, aki maga ismeri be, hogy gyengének bizonyult. A Főnix Rendje a magány természetességére és elkerülhetetlenségére hívja fel a figyelmet azzal, hogy a kamasz Harrynek és társainak, valamint a róluk olvasóknak saját maguknak kell eldönteniük, mi a helyes és mi nem.
Rowling meséjében az a csavar, hogy a gonoszak szélsőségesen gonoszak, de a jók nem szélsőségesen jók. Senki sem tökéletes, a pozitív szereplők gyakran tévednek és szándékosan vétenek mások ellen.
Mindenkinek megvan a maga hibája, Ron kisebbségi komplexusban szenved, Hermione stréber, Harry többnyire maga sem tudja, mit akar, az érzéseire hallgat. Ront a hűsége, Hermionét az esze, Harryt a szíve viszi előre, ezek alapján hoznak döntéseket. Rowling a négy legfontosabb emberi tulajdonságnak a bátorságot, az ésszerű gondolkodást, a szorgalmat és a becsvágyat tartja, ez kiderül abból, hogy a diákok besorolásában az egyetlen döntő tényező az, kiben melyik tulajdonság a domináns. Legveszedelmesebbként ezek közül a becsvágyat ábrázolja (Mardekár), legtiszteletreméltóbbként pedig a bátorságot (Griffendél). Rowling egyértelművé teszi azt is, mit ért bátorságon: tudni kell, mikor szabad és mikor kell átlépni a szabályokat. (Nem véletlen, hogy mind az észelvekhez igazodás, mind a szorgalom merev szabálykövető tulajdonság, míg a becsvágy kiélése szintén a szabályok áthágásával valósulhat csak meg.) A Harry Potter-történetek sugallta erkölcstanban ez a központi kérdés: helyes döntést hozni arról, mikor lehet és mikor kötelező hallgatni a közösségi normák megszegésére biztató belső hangra. A morál ugyanis, ahogyan Göncz Árpád Tolkien kapcsán írja: "kiben-kiben belső parancs".
A hatás
Rowling őszinte gyermek olvasóival abban is, hogy nem csinál titkot belőle: döntéseinknek komoly súlya van. Syrius Black haláláért sokkal inkább felelős Harry, Dumbledore és maga Black, mint Lord Voldemort vagy Bellatrix Lestrange, a gyilkos halálfaló. Syrius Black úgy hal meg, ahogyan élt, a veszélyt keresve, kicsit arrogánsan, kicsit önhitten, mint az álomanalízisből ismert hegymászó, akit Jung hiába figyelmeztetett többször is, hogy saját természete jelenti önmaga számára a legnagyobb veszélyt, végül mégis egy szakadék mélyén érte a halál. Igaz, Syrius halála, akárcsak élete, legalább stílusos, de ez a stílusos élet voltaképpen mégis ugyanoda vezet, mint a mágiaügyi miniszter problémák elől menekülő és a figyelmeztetést hozó ellen forduló magatartása: az elbukáshoz. (Talán ez az egyetlen pont, ahol Tóth Tamás Boldizsár lenyűgöző, gördülékeny és szellemes fordítása kifogásolható: Cornelius Fudge-ra jobban illik a Badarus név, mint a Caramell, igaz, utólag, az öt rész ismeretében okoskodni nem túlságosan elegáns, ezért inkább nem is fanyalgunk.)
A fordító mellett ezúttal is köszönet illeti az Animus Kiadót, mert a kötet árának megállapításakor igyekezett elsősorban az olvasók, és nem a kereskedők érdekeit szem előtt tartani. Könyvszakmai források szerint ugyanis a 3690 Ft-os ár kereskedői szempontból bosszantóan alacsony. Ezt alátámasztani látszik, hogy az angol nyelvű kötet kisebb boltokban még ma is beszerezhető 4000 Ft körüli áron, míg a legnagyobb könyves-hálózat boltjaiban alulról súrolja a tízezres rémálomhatárt.
Egy biztos: a piszkos anyagiakkal Rowling már nem nagyon törődik. 2002-ben 125 millió fontra becsülték az egykori munka nélküli tanárnő vagyonát, a The Sunday Times szerint gazdagabb, mint a királynő, ő minden idők legtöbbet kereső brit hölgye, a világ legnagyobb jövedelmű írója, az egyetlen olyan dúsgazdag brit hölgy, aki nem örökléssel vagy válással szerezte vagyonát. Népszerűségét időről időre közhasznú akciókra használja fel: online árverésre és hajléktalanszervezetek rendelkezésére bocsátja műveit. A kviddics évszázadai és a Legendás állatok és megfigyelésük mellett újabb roxforti tankönyvek kiadását tervezi, melyeknek teljes bevételét ismételten a világ legelmaradottabb országait támogató Comic Relief számára ajánlja fel. Történetét kétszáznál is több országban olvassák, eddig 230 millió példányban vásárolták meg szerte a világban (Magyarországon az első négy kötetből hozzávetőlegesen nyolcszázezer darab fogyott), 55 nyelvre fordították le. A sajtó képviselőivel továbbra sem áll szóba, a hírek szerint az ötödik kötet körüli felhajtásról tudomást sem véve lassan egy éve már a hatodik kötetet írja, a hetedik, befejező kötet utolsó fejezete pedig a kezdetek óta a fiókjában pihen. Az angol bukmékerirodákban állítólag naponta kötnek nagy összegű fogadásokat a hatodik-hetedik rész vélt fordulataira. A Főnix Rendje után mindenesetre egyetlen elővigyázatos bukméker sem adhatja túl magas oddsra, hogy Harry túléli azt a fiókban lapuló fejezetet. Persze egyes elvakult fanatikusok azért is minden pénzt megadnának, ha megtudhatnák, végül ki nyeri el Hermione kezét.
