Könyv: Az ember tréfás kis bogár (Karácsony Benő: Napos oldal)

  • Glózik Gábor
  • 2004. január 22.

Zene

Karácsony Benő legnépszerűbb regénye tizennegyedik magyar kiadásánál tart, a szerző neve azonban továbbra is ismeretlenül cseng a nagyközönség előtt.

Karácsony Benő legnépszerűbb regénye tizennegyedik magyar kiadásánál tart, a szerző neve azonban továbbra is ismeretlenül cseng a nagyközönség előtt.

Ezen az ellentmondásos helyzeten próbál változtatni

az Aquincum Kiadó azzal, hogy a tragikus sorsú erdélyi író életműsorozatát két év alatt, nyolc kötetben ismét elérhetővé teszi. E sorozat első állomása a Napos oldal legutóbbi, 2003-as megjelenése.Akötet a legelkötelezettebb Karácsony Benő-rajongók érdeklődésére is számot tarthat, mivel több téren újdonságokkal szolgál az elmúlt évtizedekben hozzáférhető kiadásokhoz képest. Mind a tervezett életműsorozat felépítését és a regény korábbi megjelenéseinek sajátosságait tárgyaló kiváló Előszó, mind a művet elemző alapos és gondolatébresztő Utószó régi hiányt pótol (mindkettőért, valamint a regényben előforduló idegen szavak és kifejezések magyarázatául szolgáló jegyzetekért Jászberényi József sorozatszerkesztőt illeti köszönet). Az irodalomtudomány mind ez idáig meglehetősen mostohán bánt Karácsony Benővel, Tót H. Zsolt Széttaposott ösvény című, 1994-es monográfiáján kívül jóformán csak egy-egy folyóiratcikk foglalkozott írásaival. A Napos oldal mostani kiadása olyan szempontból is különleges, hogy ezúttal betűhíven követi a legelső kiadást (mely az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában látott napvilágot 1934-ben Kolozsvárott), a szöveget eredeti helyesírással, a XX. század eleji erdélyi köznyelv sajátosságait megőrizve, csorbítatlan terjedelemben olvashatjuk. A második világháború után piacra került kiadásokban ugyanis a szerkesztők kisebb-nagyobb stilisztikai és tartalmi változtatásokat hajtottak végre (az interneten, a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain ma is csak a csonka változat érhető el). A mű lényegét szerencsére nem érintő eltéréseknek természetesen elsősorban politikai paranoiára visszavezethető okai voltak.

Furcsa iróniája a sorsnak, hogy a könyv valószínűleg a két világháború között megjelent legapolitikusabb művek egyike. A főhős Felméri Kázmér meggyőződésből

apolitikus alkat,

az átélt és végigkísért nyomorúságok folyamatos igazolásként szolgálnak meggyőződéséhez, hogy a politika alattomos úri passzió, felelősségérzet nélküli arisztokraták és cinikus karrieristák játszadozása, melyben mindenkoron a szegény ember bőre a tét. Felméri egy helyütt így monologizál: "Európában most megint bajok kezdenek lenni, kisöcsém - szólottam magamhoz rosszallóan -, munkanélküliség, fegyverkezés és te itt lustálkodsz a vackodban és a pipádat szúrkálod. Mit szólnak majd hozzád azok a dühös folyóiratok, amelyek a nagy kortársi felelősséget trombitálják? - Azt mondják, hogy az emberben több lélek lakik. Nyilván én is ilyen tömegszállás voltam, mert az eszmecserébe beledugta az orrát egy másik Kázmér is. Szemérmetlen, kötődő fickó volt, lesercintette Európát összes bajaival, nekem meg ezt tanácsolta: Fiatalember, ülj csak nyugodtan a fenekeden. Ha Európának szüksége lesz rád, úgyis küld neked egy behívó cédulát. Az élet álom, s ennélfogva aludja ki magát az ember, ahogy csak tudja."

A cselekmény Felméri Kázmér életének közel tizenöt esztendejét kíséri végig. A Napos oldal ennek ellenére nem fejlődésregény, sokkal inkább egyfajta szellemi pikareszk. A huszonöt éves főhősnek már az első lapokon kiforrott nézetei vannak életről, társadalmi fejlődésről, szerelemről, a negyven felé közeledő Felméri ugyanolyan esendő, érzékeny, öntörvényű és csúfondározásra hajlamos, mint legénykori önmaga. Nem sikerült beilleszkednie, mert átlát a hétköznapi élet mindenféle kisszerű játszmáin, és következetesen magasról tesz rájuk. Nem tud alakoskodni, nem fogadja el a mások diktálta szabályokat, melyek mindig öncélúak, a szabályadót védik és támogatják, soha nem egyetemes érvényűek. A szabadság, a szellemi függetlenség Felméri személyiségének leglényegesebb vonása, büszkeségének és lelkierejének forrása, életében ez a legfontosabb sorsformáló tényező.

Karácsony nem hisz a közösség minden tagja számára üdvözítő életvezetési elvekben, arra a kérdésre viszont, hogy az egyén megtalálhatja-e a személyére szabott, neki rendelt nyugalmat, szándékoltan ellentmondásos válaszokat ad: a látszólag a boldogság lehetséges elérését deklaráló mondataiba minduntalan belecsempész valamilyen, az egész mondat jelentését elbizonytalanító szócskát: "A földön, gondoltam, valószínűleg mindenki számára van egy keskeny gyalogösvény, amely az örömök és a megnyugvás eldugott forrásához vezet."

Ugyanígy idézőjelbe teszi a társadalmi tökéletesedés lehetőségét és a létezés értelmét firtató mondandóját is: "Az életünk tervszerű véletlenek sorozata. (...) Az élettel valami titkos célja lehet a természetnek. (...) Örömre és egyszerűségre születtünk. De rigolyáknak, szőrös szenvedélyeknek és vad gondolatoknak lettünk gályarabjai. Szemfényvesztők játszanak velünk, és mi kullogunk, torlódunk átkozott furulyájuk után, amely ostobán ravasz dallamával a vízbe csalogat, hogy ott szépen megnyivadjunk." Karácsony szemében az élet mindig tragikomédia: váratlan drámai történések sora, melyeket szerencsés esetben eltökélt tudatformálással és apró örömök lehetőségét rejtő meghitt másodpercek megteremtésével sikerülhet elviselhetővé relativizálni. Regényében (ahogy a Felméri-kvartett kedvesen egyszerű daláról írja) az érzelmek

bűbájos butaságát

és a lét sok fontoskodó hiábavalóságát igyekszik visszaadni. Stílusának legfőbb jellemzője, hogy nemcsak mosolyfakasztóan könnyed tréfáihoz, de torokszorító, premisszaszerű szentenciáihoz is mindig szívet melengető képzettársításokat talál. Ettől lesz minden egyes sora utánozhatatlanul, egyszerűen és felejthetetlenül szép.

"Az író éteri lény, nagyon sok elpárolog belőle, mire fűzve, vagy vászonkötésben könyvpiacra kerül. Az írói vágyak illó olajak. Boldog az az író, aki vágyainak egy szerény hányadát meg tudta valósítani. Elképzeléseim, mondanivalóim leghűbben talán a Napos oldal című regényemben láttak napvilágot" - vallotta egyszer Karácsony Benő. Ugyanezen elképzelésekből építkezik másik Felméri-regénye is, A megnyugvás ösvényein, mely csak posztumusz jelenhetett meg. Mondják, Auschwitzba hurcolása előtt ennek kézirata volt egyetlen tulajdona, melyet még sikerült biztonságba helyeznie. Az életműsorozat részeként hamarosan ez is csorbítatlan, betűhív kiadásban lesz olvasható.

Glózik Gábor

Aquincum Kiadó, 2003, 364 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.