A huncut kuncogót Grigorij Cshartisvilinek hívják, előéletét tekintve komoly tudós, irodalmár és japanológus, a magyarul még nem olvasható Az író és az öngyilkosság című esszékötet szerzője. Kutatási témájától a könnyedebb műfajban sem távolodott el: kalandregény-sorozatának első darabja, az Azazel egy rejtélyes öngyilkossággal indul. A könnyedség szigorúan csak a témaválasztásra és a cselekményvezetésre érvényes állítás. Nyilvánosan többször megfogalmazott szerzői ars poeticája szerint a tömegirodalom feladata nem a tömeg kiszolgálása, hanem felemelése. Az Azazel írástechnikájának minősége bizonyítja, hogy nem a levegőbe beszél. Elhivatottsága jelen esetben nemcsak valódi igényességgel, de szellemes fantáziagazdagsággal és stílusérzékkel is párosul.
Nem titkoltan játékként kezeli az írást. Történelmi játékot játszik, amikor az eseményeket II. Sándor korának Moszkvájába helyezi, vagy amikor művét B. Akunyin néven jelenteti meg. (Az Azazel legelső mondatából kiderül, hogy 1876 májusában járunk. Mihail Alekszandrovics Bakunyin, az anarchizmus mozgalmának legfőbb teoretikusa 1876 nyarán hunyt el.) Játék az is, hogy az ábrázolás helyenként hollywoodi módon filmszerű. Hol pergő ritmusban követik egymást az akciójelenetek, hol megmagyarázhatatlannak látszó sötét dolgok gerjesztik a feszültséget. Nem véletlen, hogy a történetre azonnal lecsapott Paul Verhoeven, az Elemi ösztön rendezője. Fanyalgásra azonban semmi ok. A filmes toposzok nem tolakodóak, diszkrét iróniával olvadnak bele a felfestett miliőbe: példának okáért a főhős életét s így egyben a világot is megmentő csúcstechnológia egy Lord Byron típusú amerikai halcsont fűző és Chandra Johnson eredeti indiai brahmin a helyes légzésre vonatkozó előírásait tartalmazó könyvecskéjének formájában jelenik meg.
A legszellemesebb játék, amit Akunyin az olvasókkal űz, az irodalmi puzzle. Miközben összerakjuk a lehetséges főgonosz arcképét, minden egyes kirakódarab felett azon merengünk, honnan merített az adott epizódhoz a szerző. Nyelvhasználata, párbeszédei, helyszínei és karakterei ugyanis véget nem érő utalások az orosz és a világirodalom sarokpontjaira. Bulgakov sátánja, Dosztojevszkij erkölcsi dilemmái, Javer felügyelő halála, a felesleges ember, a kiszámíthatatlan és kegyetlen végzet asszonya, az ördög bibliájának hódolók bűnbarlangja ("Szólt a fiú: Kettő, vagy semmi! És kártya perdül, kártya mén...") mind-mind megidéződik a regény lapjain. A legegyértelműbb utalás és mégis legeredetibb karakter maga a főhős, Eraszt Petrovics Fandorin, a népmesei legkisebb kisfiú, aki tehetségénél fogva kitör a csinovnyiklétből, aki egyszerre rendelkezik a fiatal Lucien Rubempré szendeségével, a Baker street nyomozózsenijének szürkeállományával és James Bond mázlijával. Minden nőt rabul ejt ártatlanságával, naiv rácsodálkozással leplezi le egy világméretű összeesküvés újabb és újabb résztvevőit, miközben az igazság kiderítése mellett a gyors érvényesülés praktikus vágya is hajtja. S ha már saját képességei nem segítenek, hát a probléma megoldódik deus ex machina. Mert a jó kapusnak szerencséje is van.
Bravúros megoldással Akunyin eléri, hogy míg az események feszes tempóban követik egymást, a történetmondás mégis illuzórikusan komótos, lassan hömpölygő. Fejezeteit régimódi alcímekkel látja el, melyekből többek közt megtudhatjuk, hogy az elkövetkező oldalakon "beszélgetéseken kívül nincs semmi", "az elbeszélés teljesen más irányt vesz", "az elektromosságnak nagy jövőt jósolnak", "hősünket komoly kellemetlenségek érik", majd végül "a hős búcsút vesz ifjúságától". Ezt az idilli hangvételt, elfojthatatlan mesélőkedvet kiválóan adja vissza Bagi Ibolya fordítása, akinek minden során érződik, hogy nemcsak az eredeti nyelv, de a szláv kultúra és a legendás szláv lélek nagy szakértője is.
Fandorin sorsa megszületése pillanatában elrendeltetett: nemzetközi szuperhős és - szülőhazájában már most - szupersztár. Kalandjait olvasni ünnepnapi mámor. Az erasztománia súlyos függőséget okoz, az orosz nyelvet bírók kiemelten veszélyeztetett helyzetben vannak, hiszen a sorozat már a tizenegyedik kötetnél tart, s ha ez sem lenne elég, még mindig ott van böngészgetni a szerző színvonalas weboldala (www.akunin.ru). Addiktológiai szempontból azonban a magyar olvasóközönség sincs biztonságban, jövőre várható a következő rész, melyben Fandorin ismét megmenti a világot, de legalábbis Oroszországot, miközben a helyes nyomsávra tereli a történelem kizökkent kerekét.
Glózik Gábor
Európa Kiadó, 2002, 264 oldal, 1500 Ft
