Szegõ János

A Sátántangó írója ma hatvan éves. Korábbi interjúnkkal köszöntjük.

Nyilas Atilla új verseskötetének két címe és rengeteg álma van. Mindkét cím irodalmi utalás is egyben: a borítón az áll: Álmoskönyv Nyilas Atillától, amivel egyrészt címmé emeli nevét a költő, másrészt egy tradicionális műfajra is rájátszik, a la Krúdy. A könyv gerincén pedig a következőket olvashatjuk a szerző neve után címként: Az Egynek álmai - ez pedig a híres Szabó Lőrinc-vers továbbszámolása. Szegő János

A macskaköves-mediterrán hangulatú szabad tér helyett az első két koncertet a rossz időjárás miatt a napokban átadott Veszprém Arénában rendezték. A híres kézilabdacsapat sportcsarnoka kiváló időn túli hetest elvégezni; kínai figurával győztes gólt dobni nem is lehetne alkalmasabb helyen. Amikor a zuhogó eső és hideg elől egy kisebb kapunyitási pánik után beengedték a zihált gyülekezőket - az Ének az esőben dallamára -, már annak is lehetett örülni, hogy van négy fala meg plafonja. Aztán lett három zongora és mellettük egy család.

A rakodópart alsó kövétől nem messze, négy évvel A Dunánál megírása után, 1940 szeptemberében, a Fővám téri ház egyik tágas műterem-lakásában összesereglik 16 ember egy éjszakai társalgásra. József Attila szavaival: mai magyarok. Akad köztük katolizált zsidó fényképésznő, asszimilálódott sváb újságíró, horthysta katonatiszt, nyilaskeresztes teoretikus, harmadikutas-szocialista falukutató, etnoradikális-fajvédő közíró, munkaszolgálatos textiles, kommunista agitátor, polgári demokrata író. Beszélgetnek: a bécsi döntésekről, az erdélyi bevonulásról, a háborús helyzetről, az asszimiláció szükségszerűségéről, lehetőségéről, illetve lehetetlenségéről.

Színművet és szakácskönyvet olvasni olykor tudathasadásos állapot. Olvasójuk eltöprenghet azon a mélyen platonikus, a valóság és az ideák között fennálló distinkción, hogy nem színpadon kellene-e látnia és hallania az egész darabot, illetve nem enni kéne mégiscsak azt a "Zöldfűszerkrémlevest / Füstöltlazac-csíkokkal"? Persze a szakácskönyvek olvasásának megannyi oka lehet. Például a lemondás aszketikus technikájának vagy az esztétikai képzelőerő végletekig tágításának a gyakorlata.

"Találjunk ki egy országot" - ez volt a honi értelmiség egyik jelmondata pár évvel ezelőtt, aztán belátták talán, hogy kitalálni kellene az országból, és nem kitalálni magát az országot. Julian Barnes Anglia, Anglia című regényének agyafúrt milliárdosa is valami hasonlón töri a fejét, amikor stábjával belevág a nagy Projektbe.

Tatár Sándor legújabb verseskötetének borítóján egy 72-es busz indul el törökbálinti végállomásáról a Kosztolányi Dezső térre. Ha ennek a képnek van többletjelentése túl azon, hogy Tatár is törökbálinti lakos, akkor valami olyasmi lehet, hogy hogyan lehet eljutni a peremről a központ felé úgy, hogy soha ne érkezzünk meg oda.

Békés Pál prózája egy olyan tweedzakós nagybácsira hasonlít, akitől majdnem mindig ugyanazt kapjuk ajándékba, de mindig örülünk neki, mert érezzük, hogy tényleg ezzel jártunk a legjobban.