Békés Pál prózája egy olyan tweedzakós nagybácsira hasonlít, akitől majdnem mindig ugyanazt kapjuk ajándékba, de mindig örülünk neki, mert érezzük, hogy tényleg ezzel jártunk a legjobban.
A Semmi baj egyszerre régi és új kötet, melybe korábban írott novelláit és bélyegeit kiegészítette és átszerkesztette újabb darabokkal. A végeredmény egy önéletrajzi időrendben haladó, regényszerű vázrendszerrel rendelkező, kellőképpen olvasmányos elbeszéléskötet lett, amely szerkesztéséből adódóan elmúlt fél évszázadunk-évszázadunk közös történelmét is elmeséli, sztorivá teszi. Kezdjük ott, ahol könyvünk hőse - aki legtöbbször egyes szám első személyben szólaltatja meg élete egy-egy epizódját, és ritkán, de találóan vonul vissza az egyes szám harmadik személy tárgyiasult fedezékébe - is kezdi: '56 őszére eső csecsemőkorával. Így szinte beleszületik a történelembe, vagy abba, amit annak nevezünk. Az újonnan írt és így tudatosan kötetnyitó helyzetbe illesztett Biztos című novella hét hónapos csecsemője november elején elhallgat, megkukul. Szülei kétségbeesetten viszik keresztül a szétlőtt városon, a disszidáláson gondolkodnak, amikor is a baba, rögtön a ki se ment szovjetek bejövetele után, elkezd bömbölni. A disszidálás meghiúsul, a család Pesten marad, hogy aztán a gyerek, aki nemcsak a forradalommal születik egyszerre, hanem magával a Kádár-korral is, a szokásos úton-módon felcseperedjen benne. Óvoda, ligeti jégpálya, iskolai tábor, ruszki gyerek a grundon, első szerelmek, kamaszbarátságok, nyári munka a gyárban, egyetem utáni segédmunkaként közvélemény-kutatás, eltartási szerződés egy zsidó öregasszonnyal, átfordított éjszakák, telefonfülkék és aluljárók, béemes a bisztróban, volt osztálytársak az utcán, barátok váratlan felbukkanása és halálhíre - egy élet harminc-egynéhány novellában. Hősünk élete előtt megismerhetjük szülei, nagyszülei sorsát (magyar zsidónak lenni, tudjuk, sors is egyben...) is a százvalahány szavas bélyegek segítségével. Asszimiláció, munkaszolgálat, láger, államosítás. Egy egész század néhány bélyegen. Békés leleményes kisprózai műfaja, az általa kitalált és elnevezett bélyeg is szervesen kapcsolódik a Semmi baj narratív koncepciójához és elbeszéléseihez, hogy bizonyos pontokon szántszándékkal leválva hősünk életéről az élet, a világ dolgait is illusztrálja.
Leginkább azt, hogy a világ abszurd és borzasztó, ám így (is) szerethető. Hogy létezik egy olyan emberi, kisemberi tartás és nézőpont, ahonnan a világ túlélhető és még nagyjából élvezhető is, anélkül, hogy az ember, a kisember tisztességtelenné válna. Ez az életelv teljesen kerüli az ideológiai leírásokat és sémákat, ha valamiben hisz, akkor az a humor, a "lesz ez még rosszabb is", a "mindig van választásunk" és "az, ami sürgős, az ráér" keserű optimizmusa. Akik ezt a nézetet képviselték, általában mindig a rosszabb sorba álltak be, vagy odalökték őket; így ne csodálkozzunk azon se, hogy ők a komoly magyar irodalmi tudat számára vagy humoristák csupán: Királyhegyi Pál, Kellér Dezső, vagy különc csodabogarak, mint Kardos G. György. Továbbá Örkény István, aki megtalálta ennek az életszemléletnek a maga irodalmi formáját és érvényes beszédmódját az egypercesekkel.
A könyv fülszövege Kafkát és Örkényt említi mint előképet. A rövid történet mint műfaj emlékeztethet minket Kafkára, de a szövegek hangulata maximum a Kafkát forszírozó, idéző, átfordító nagyvárosi neurotikus Woody Allent idézik, és nem magát Kafkát. Kafkára ritkán jellemző a semmi baj hangulata,
ott azért szokott lenni
némi baj. És hogyha Békés írná mondjuk A pert, akkor annak utolsó fejezetében kiderülne, hogy Joseph K. az őt éppen kivégezni készülő urakkal együtt járt a városligeti jégpályára, és szépen eldumálgatnának a balatoni nyarakról és a régi szép időkről, melyek réginek régiek, de szépnek amúgy annyira nem szépek, mint amennyire régiek, és éppen ezért is szépülnek meg. Örkény hatása viszont teljességgel evidens, ám nem lesz zavaró. Noha kis ország vagyunk, mégis annyi visszás és tragikomikus dolog történik velünk nap mint nap, hogy hovatovább végtelen számú egypercest lehet írni belőlük, hogyha tudja az illető a rövid szövegek megírásának technikáját. Arányos vázolás, feszes jelenetezés, tudatos vezetés, elegáns csattanó - egyfajta pragmatikus epikai írásmód jellemzi Békést, amely mögött ott húzódhat angolszász alkata, számottevő fordítói életműve. (Ezért is tűnik ki például és hat idegesítően, hogyha eltérő technikákkal próbálkozik. A könyvet záró, karneválszerű és haláltánc jellegű Állva temessetek, melyben a Kriston nevű hapsi egy álomszerű buliba csöppen, eltér a többi szövegtől. Nehezen követhető, mintha szándékosan írta volna aránytalanná és többértelművé. Nem éppen zárás, hanem valamifajta nyitás benyomását kelti. Ebben a buliban a többi novella után vagy azokhoz képest idegennek érezzük magunkat.)
A Semmi baj elbeszélőjének például semmi baja nincs a nyelvvel, nem botlik bele a küszöbébe vagy akármijébe; nem lát benne problémát minden utcasarkon és bekezdéshatáron; nem reflektál rá, nem bújik oda hozzá, és nem akarja ellehetetleníteni - egyszerűen közlésekre használja. A Valaki a csőben című novella fordító hőse egész éjszaka kínlódik egy angol mondat magyarra ültetésével, és a hajnalra papírra kerülő végeredménybe nemcsak az eredeti mondatot, hanem saját gondolatait is belefordítja. A két nyelv összekapcsolódik. Megértés, együttérzés, önmagába nézés - nem egy Békés-novellának ilyen gyanús, morális fogalmakkal leírható zárlata van, ám anélkül, hogy az elbeszélő direktben moralizálna. Erre nincs is szüksége, nem kell üzennie semmi magvasat. Az alapüzenet magának a kötetnek a címe: "c'est la vie", "never mind", "zehuze", "semmi baj".
Az üzenetet mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja.
A Semmi baj összeállításával Békés nemcsak mintegy önéletrajzát alkotta meg, hanem az így kapott végeredmény novellaírói életművének is önértelmezése. Békés néhány pályatársához hasonlóan átaludta azt a folyamatot, amely a nyolcvanas években átértelmezte a magyar epika viszonyait, amit jobb híján prózafordulatnak nevezünk, s amelyet, ha már bélyegekről van szó, akkor posztmodernnek szokás felcímkézni. Ezzel nem veszített sokat a bolton, mutatja ezt az életmű karakteres kiteljesedése és a folyamatos olvasói igény a Békés-történetekre.
Palatinus, 2007, 315 oldal, 2900 Ft
