- minek -

Adott négy coloradói srác, akik kozmikus és pszichedelikus beütésű, szép hosszú kompozíciókban testet öltő death metalt játszanak, legalábbis így tettek előző albumukig.

Csaknem négy év telt el Victoria Legrand és Alex Scally hetedik albuma, a 7 megjelenése óta, de a nyolcadikat meghallgatva teljességgel értjük, miért kellett nekik ennyi idő, ötlet és türelem.

A popzenében a befutottság egyik legbiztosabb jele, ha alig találni embert, aki néhány hang után ne ismerné a fel az énekes hangját, vagy legalább néhány megaslágerét. Nos, Abel Makkonen Tesfaye, művésznevén The Weeknd jó ideje elérte már ezt a státuszt. Másnak talán a mennyország, de számára (ahogy azt új lemezének dramaturgiája is sugallja) csupán a purgatórium, és csak találgathatjuk, merre vezet innen az útja.

A walesi szerző-előadó hatodik albumán az ókori kataklizma ürügyén szembesít mindazzal, amire a katasztrófára váró világnak számítania kell.

Aki gondosan követte Will Bevan, azaz Burial pályafutását, pontosan tudja, hogyan erősödött fel benne ama meggyőződés, hogy a jó ideig általa is favorizált uptempo, hellyel-közzel táncolható zenéi mellett ütemmel nem bíró hangszobrokat, többrétegű, inkább ambient kompozíciókat hozzon létre.

Olly Alexander

Simon Green számára sokáig a turnézás szolgáltatta az ihletet, menet közben komponálta új számait, a Fragmentset azonban a járvány miatti kényszerszünetben rakta össze saját építésű Los Angeles-i stúdiójában, és részben itteni zenészekkel is vette fel.

A mostanában Doktorhokashi néven alkotó Döme Péter nem új szereplő a finom elektronikus zenék világában

Az Álmos Gergely vezette rafinált és intelligens, ugyanakkor mélyen emocionális elektronikában utazó Mïus az elmúlt nyolc évben létezett már duóként, szólóprodukcióként, az utóbbi lemezeken pedig szinte komplett zenekarként működik.

A Nicholas Wood – Kat Day házaspár 2011 óta együtt készíti erőteljes, hangulatos, néha az elődöknek is emléket állító lemezeit.

Régi alkotótársaival, az angol-amerikai Soulsaver producerduóval dolgozott együtt leg­újabb lemezén Dave Gahan.

Harminc éve, 1991. november 4-én jelent meg az az album, amely sok tekintetben újradefiniálta, mit érthetünk gitáron játszott popzene alatt. Igaz ugyan, hogy e hangzásnak számtalan követője akadt, de számos titkát máig őrzi. Ráadásul elkészítése kalandos és izgalmas volt, kreatív kísérletezés és sok móka kísérte – nem beszélve a tagok krónikus fülcsengése miatti ismétlődő leállásokról.