Visszhang: lemez

Bonobo: Fragments

  • - minek -
  • 2022. január 19.

Visszhang

Simon Green számára sokáig a turnézás szolgáltatta az ihletet, menet közben komponálta új számait, a Fragmentset azonban a járvány miatti kényszerszünetben rakta össze saját építésű Los Angeles-i stúdiójában, és részben itteni zenészekkel is vette fel.

A hangszervirtuóz Lara Somogyi finom hárfajátékával indul a beköszönő szám (Polyghost), de kiemelt szerepet kap Miguel Atwood-Ferguson is, akinek a vonós témák hangszerelését köszönhetjük. A fontos közreműködők között említenünk kell még a szintén Ninja Tune-előadó, közeli barát Jordan Rakeit, aki egy oldschool detroiti hangulatú – Moodyman régi dolgaira rímelő – vokális house-darabhoz (Shadows) adja a hangját. Dominálnak az erőteljesen kluborientált zenék, de a gondos megkomponáltságnak hála nem esnek szét dancefloor slágerek laza füzérére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.