Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Visszhang: lemez

Burial: Antidawn

  • - minek -
  • 2022. február 2.

Visszhang

Aki gondosan követte Will Bevan, azaz Burial pályafutását, pontosan tudja, hogyan erősödött fel benne ama meggyőződés, hogy a jó ideig általa is favorizált uptempo, hellyel-közzel táncolható zenéi mellett ütemmel nem bíró hangszobrokat, többrétegű, inkább ambient kompozíciókat hozzon létre.

A történet jól követhető a 2019-es Tunes című retrospektív válogatásán is, és e tendenciát erősíti friss, öt kompozíciót tartalmazó, album hosszúságú EP-je is. Az egyes szerzemények felépítése hasonló logikát követ, és egyben felidézi bennünk Burial leghíresebb darabjainak fontos momentumait: mintha megannyi számkezdetet, illetve lezárást hallanánk, amelyeket egybefűz valamiféle földöntúli melankólia. Ugyanakkor a lemez összhatása a maga módján megejtően melodikus, sokszor klasszikusan szép dallamokat rejt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban Piros Vera: Eltévesztettem, drágám Piros Vera: Eltévesztettem, drágám
Következő cikk a rovatban Boldizsár Ildikó: Amália álmai Boldizsár Ildikó: Amália álmai

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

Kritika

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Kritika

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Kritika

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

Kritika

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

Kritika

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Kritika

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.