Nem így történt, a zenei projektet Froese útmutatásainak megfelelően és az általa kijelölt utódja, Thorsten Quaeschning vezetésével továbbvitték korábbi alkotótársai. Ennek eredménye legfrissebb albumuk, a Raum is. Nem mondjuk, hogy hányadik, hiszen e tekintetben maguk a rajongók is zavarban vannak: talán a harmincegyedik, de más számítás szerint lehet akár a nyolcvannegyedik is. Utóbbit magyarázhatják a zenekar pályafutása során idővel egyre jobban elszaporodó filmzenék, alapos revízió alá vett újrakiadások, folytatások, és persze az élő felvételek, hiszen legendás és híresen hangos koncertzenekarról beszélünk.
Végeredményben a TD úgy bizonyult univerzális és bizonyos értelemben kortalan zenekarnak, hogy karrierfázisaik nagyon is jól megfoghatók. És az is nyilvánvaló, meddig bizonyultak újítóknak, akiknek a hatása sok előadónál máig érződik. Froeséék a hatvanas évekből hozták magukkal a pszichedelikus, kissé szürreális közelítésben előadott rockzenét, s ahhoz társultak hamarosan az újonnan felfedezett elektronikus hangszerek idővel mind dominánsabb tónusai. Kezdetben a mellotron, a manipulált szalagok, azután a szintetizátorok, szekvenszerek, előbb analóg, végül digitális kivitelben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
