Nem így történt, a zenei projektet Froese útmutatásainak megfelelően és az általa kijelölt utódja, Thorsten Quaeschning vezetésével továbbvitték korábbi alkotótársai. Ennek eredménye legfrissebb albumuk, a Raum is. Nem mondjuk, hogy hányadik, hiszen e tekintetben maguk a rajongók is zavarban vannak: talán a harmincegyedik, de más számítás szerint lehet akár a nyolcvannegyedik is. Utóbbit magyarázhatják a zenekar pályafutása során idővel egyre jobban elszaporodó filmzenék, alapos revízió alá vett újrakiadások, folytatások, és persze az élő felvételek, hiszen legendás és híresen hangos koncertzenekarról beszélünk.
Végeredményben a TD úgy bizonyult univerzális és bizonyos értelemben kortalan zenekarnak, hogy karrierfázisaik nagyon is jól megfoghatók. És az is nyilvánvaló, meddig bizonyultak újítóknak, akiknek a hatása sok előadónál máig érződik. Froeséék a hatvanas évekből hozták magukkal a pszichedelikus, kissé szürreális közelítésben előadott rockzenét, s ahhoz társultak hamarosan az újonnan felfedezett elektronikus hangszerek idővel mind dominánsabb tónusai. Kezdetben a mellotron, a manipulált szalagok, azután a szintetizátorok, szekvenszerek, előbb analóg, végül digitális kivitelben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
