Lemez

Élet a halál után

Tangerine Dream: Raum

  • - minek -
  • 2022. március 16.

Kritika

Amikor Edgar Froese, a Tangerine Dream (TD) alapítója és majd’ fél évszázadig egyetlen állandó tagja 2015 januárjában tüdőembóliában elhunyt, sokan vélhették úgy, hogy a zenekarnak vége.

Nem így történt, a zenei projektet Froese útmutatásainak megfelelően és az általa kijelölt utódja, Thorsten Quaeschning vezetésével továbbvitték korábbi alkotótársai. Ennek eredménye legfrissebb albumuk, a Raum is. Nem mondjuk, hogy hányadik, hiszen e tekintetben maguk a rajongók is zavarban vannak: talán a harmincegyedik, de más számítás szerint lehet akár a nyolcvannegyedik is. Utóbbit magyarázhatják a zenekar pályafutása során idővel egyre jobban elszaporodó filmzenék, alapos revízió alá vett újrakiadások, folytatások, és persze az élő felvételek, hiszen legendás és híresen hangos koncertzenekarról beszélünk.

Végeredményben a TD úgy bizonyult univerzális és bizonyos értelemben kortalan zenekarnak, hogy karrierfázisaik nagyon is jól megfoghatók. És az is nyilvánvaló, meddig bizonyultak újítóknak, akiknek a hatása sok előadónál máig érződik. Froeséék a hatvanas évekből hozták magukkal a pszichedelikus, kissé szürreális közelítésben előadott rockzenét, s ahhoz társultak hamarosan az újonnan felfedezett elektronikus hangszerek idővel mind dominánsabb tónusai. Kezdetben a mellotron, a manipulált szalagok, azután a szintetizátorok, szekvenszerek, előbb analóg, végül digitális kivitelben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.