Ez a mostani viszont egészen más: a Timewave Zero egy nem is feltétlenül éjsötét hangulatú, telivér ambient album. Annyi biztos, hogy a zúgás és örvénylés kezdetben talán nem megnyugtatni, sokkal inkább felzaklatni fog, de amint rááll a fülünk a szerzemények saját frekvenciájára, azonnal belesüppedünk a hangok finom lebegésébe. A klasszikus ambient albumokhoz hasonlóan teljes Io és Ea nevű oldalakat kitöltő, hosszú kompozíciókra felosztható lemez első fele kozmikus sodrású, kissé monokróm, néha drone-szerű: mintha a spektrum széleit tapogatnák le és találnák meg rendre a melankólia árnyalatait. Miközben a fülnek egyáltalán nem kellemetlen, amit hallunk, a felütésben pedig szinte a Ragyogás kezdő képsorai futnak a szemünk előtt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
