Visszhang: lemez

Blood Incantation: Timewave Zero

  • - minek -
  • 2022. március 9.

Visszhang

Adott négy coloradói srác, akik kozmikus és pszichedelikus beütésű, szép hosszú kompozíciókban testet öltő death metalt játszanak, legalábbis így tettek előző albumukig.

Ez a mostani viszont egészen más: a Timewave Zero egy nem is feltétlenül éjsötét hangulatú, telivér ambient album. Annyi biztos, hogy a zúgás és örvénylés kezdetben talán nem megnyugtatni, sokkal inkább felzaklatni fog, de amint rááll a fülünk a szerzemények saját frekvenciájára, azonnal belesüppedünk a hangok finom lebegésébe. A klasszikus ambient albumokhoz hasonlóan teljes Io és Ea nevű oldalakat kitöltő, hosszú kompozíciókra felosztható lemez első fele kozmikus sodrású, kissé monokróm, néha drone-szerű: mintha a spektrum széleit tapogatnák le és találnák meg rendre a melankólia árnyalatait. Miközben a fülnek egyáltalán nem kellemetlen, amit hallunk, a felütésben pedig szinte a Ragyogás kezdő képsorai futnak a szemünk előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.