Beach House: Once Twice Melody

Csaknem négy év telt el Victoria Legrand és Alex Scally hetedik albuma, a 7 megjelenése óta, de a nyolcadikat meghallgatva teljességgel értjük, miért kellett nekik ennyi idő, ötlet és türelem.

Némiképp merészek is voltak, hogy 84 perces, 18 dalos albummal álljanak elő, de nekik ez is sikerült, a minimálisan empatikus befogadó egy percig sem unja el, ahogy hibát sem nagyon talál benne. A baltimore-i dreampop duó (esetükben a címke értelmet is nyer) úgy alkotott terjedelmes életművet, hogy lemezről lemezre egy kicsit mindent máshogy csináltak, és a sok kis evolúciós lépés elementáris izgalmát most egyetlen monumentális albumon élhetjük át. A másfél tucatnyi számot négy, részben az elmúlt hónapokban publikált, beszédes című fejezetre bontva kapjuk (Pink Funeral, New Romance, Masquerade és az albumot záró Modern Love Stories), a fejezetcímek egyúttal a blokkok legerősebbnek szánt dalait is jelölik, de nem nehéz olyanokat találni, amelyek még ezeket is felülmúlják (a személyes kedvenc a szinte himnikus, mégis lüktető Superstar és a lebegésbe taszító Runaway).