Turcsányi Sándor

Az volt a legszebb, amikor középiskolás korunkban moziba vittek, sátoros ünnepeken odaillő kurzusdarabokra, vagy csak úgy. A csak úgy a művelődést szolgálta, én például háromszor láttam a Lear királyt, évismétlő lehettem alighanem.

Hollywood ezredvégi isteneszménye nemcsak úgy lett, nemcsak egy kósza, ám príma produceri, gegmani ötlet eredményeként, de rögös úton, három-négy emberi élettel a háta mögött léphetett magas hivatalába. És ez se ma történt, hanem legalább negyedszázada.

Ne szépítsük, a szerk. kedvenc színésznője. Kaposváron született, a főiskola kezdete óta pesti polgár. Évekig a Radnóti Színház tagja volt, egy ideje szabadúszó. Színházi szerepei számosak, leghíresebb filmszerepe tán a Zsötem szendéje. Eddig. Most Simó Sándor szemlén bemutatandó filmjének főszereplője. Ne szépítsük, ennél szebb már úgysem lehet.

Bankot rabol, a szarházi. Maroktelefonnal. Arról van szó, hogy szelleme és számos reinkarnációja közöttünk jár - moziba. A vadnyugat e gyors kezű, ám gyaníthatóan gyengeelméjű nagykamasz réme ma éli fénykorát. Mint John Travolta, ő is Quentin Tarantinónak köszönheti nagy comebackjét. Számunkra viszont az az érdekes, hogy mit köszönhet Tarantino a Kölyöknek.