Bogár Zsolt

A monotonra sikeredett kampány és a közvélemény-kutatások eredményei megtették hatásukat; a választók többsége tudomásul vette, a szavazáson részt vevők zöme pedig támogatta hazánk európai uniós csatlakozását. A szavazás nagyrészt zökkenőmentes, az eredmény előre kalkulálható volt. Az ünneplés maga volt a radikális eklektika; együtt a nyolcvanas évek május elsejéi és a huszonegyedik századi cinetrip.

Miközben a fél ország azt számolja, milyen umbuldákkal juthat ki a magyar focicsapat az Eb-döntőre, egy aligha esélytelenebb, csupán jóval kevesebbért játszó válogatott a világ (és nem Európa) legjobb tizenhat csapata közé próbál kerülni. Április 15-21. között a Budapest Sportarénában rendezik a Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságot.

Újabb fejezetéhez érkezett a Princz Gábor főszereplésével futó Postabank-sztori: miközben a rendőrség már a nyomozás lezárásáról intézkedett, és a volt bank-menedzser a vád ismeretében - amely a négy évvel ezelőtti büntetőfeljelentést csak a legenyhébb pontban találta megalapozottnak - nyugodtan készült a bírósági szakaszra, az ügyészség meggyanúsította Princzet egy 1997-es hitelkihelyezési üggyel kapcsolatban. A védelem azonnal kezdeményezte a Postabankkal valaha kapcsolatba került döntéshozók és ellenőrző szervek vezetőinek tanúkihallgatását, majd hirtelen előkerült egy 2000-es Kehi-jelentéstervezet, ami a bankvezér viselt dolgairól a bankkonszolidáció Orbán-kormány által bevégeztetett szakaszára irányította a közfigyelmet.

A múlt heti megnyitó, de még inkább az azt megelőzően nyilvánosságra került "titkos záradék" nemcsak újra előtérbe állította a leégett Budapest Sportcsarnok (BS) helyén rekordgyorsasággal felhúzott, impozáns Budapest Sportarénát (BSA), de fel is korbácsolta az indulatokat a beruházás körül. A projekt ellenőrzésére a Medgyessy-kormány már korábban kilátásba helyezett több vizsgálatot is. Tavaly szeptemberben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) kezdeményezett állami számvevőszéki vizsgálatot, s újabban szó esett a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kutakodásáról is, miközben a kormánypárti frakciók is szerét ejtenék a projektet vizsgáló rendkívüli parlamenti bizottság felállításának.

A hét végén rajtol a 2002/2003-as magyar focibajnokság tavaszi idénye, mégpedig - a szlovák fogadóirodák nagy meglepetésére - változatlanul tizenkét csapat részvételével. Ami nem is oly magától értetődő: a közelmúltban kipattant majd lecsengett a tippmixbotrány, szétszéledt a két évvel ezelőtti bajnokcsapat Dunaferr, csődközelbe került a Siófok. De zajlik az élet a másodosztályban is: bedobta a törülközőt a Demecser, és ha valami csoda nem történik, a Vasast is visszaminősítik fővárosi szintre.

"A bandavezér elbődült és a banda ledobta magáról az illemet" - írja Kertész a Gályanaplóban a náci rezsimről, ami egyúttal találó mottója lehetne Norbert Elias magyarul most megjelent könyvének.

Napokkal a labdarúgó NB I őszi zárófordulója előtt a szlovák és az osztrák irodák leállították a fogadásokat a Videoton-Békéscsaba és a Matáv-Sopron-Kispest találkozóra, mert feltűnően sokan és nagy összegekben tették meg a soproni és a csabai csapat győzelmét. A végeredmények aztán megmutatták, hogy az irodák nem véletlenül húzták meg a vészféket: a váratlan viharsarki siker csaknem ötszörös, a kispesti vereség majdnem kétszeres pénzt hozott a "szerencsejátékosoknak". A fogadások nagyságáról eltérő adatok láttak napvilágot, de összértékben kétszázmillió forintot meghaladó játékalapról esett szó, ami - a nyereményszorzókat tekintve - milliárdos bónuszt jelentett. Egy "jól értesült" azt is tudni vélte, hogy a kispesti és a fehérvári játékosok is fogadtak, húszmillió forintos alapon (lásd Nemzeti Sport, 2002. december 11.).

Akönyvet jó kézbe venni: négyszögletes mesealbumalak, narancs fedlap, felcímek képregényes betűtípusban. Bár Elek Lívia mesekönyvbe illő rajzai filmszerű grafikai háttérben jelennek meg, nem a disneys cukorszirupba mártott sztaniol köszön vissza. A kötet tarka színvilága biztos ízléssel üt el a mesepolcok kínálatától, de ettől senki ne rettenjen meg, mert a szöveg szintén. Először is néhány alapismérvnek hitt feltétel teljesül: a Hümmögő nem nélkülözi a fantáziát, tud mesélni, nem nézi értelmi fogyatékosnak a gyereket, és gondosan megrajzolt világot teremt. Egy csomó jó hagyományt követ, a névadás ihletettsége az egyik. Empilla, Szilencium vagy Dezin Ficiál nem marad le Téglagyári Megálló mögött, az se baj, hogy a Csenevész Erdőről rögtön a négyszögletű kerek jut eszünkbe. Lugosi nem zavartatja magát, olykor direkte kiköszön az elődöknek: a költőpályázat, amire négysoros reklámvers készül a csipkebogyó jobb értékesítése érdekében, laudáció Lázár Ervinnek. A történetvezetés sem bukdácsol, a darabból árad a derű és a mesélőkedv. Némi kételyünk csak a főhősök miatt támad: egy sirály, egy mókuslány, egy zsiráf és egy azonosíthatatlan apró, zöld értelmiségi állat szerfölötti barátsága talán többet is megengedne, mint hogy mindig egyet érezzenek és akarjanak, mint a négy muskétás. Hiányzik a honi meseirodalomban népszerű dekadens hős, bár Bogumil zsiráfban szemernyi fellelhető Dömdödömből. A konfliktusok forrása kívülről jön, a kegyetlen állatkert-igazgató vagy egy vérengző oroszlán képében. Sehol egy kis romboló deviancia a jótét lelkekben. Az okoskodó troubleshooter Hümmögő vagy a végtelenül hiú Empilla sosem fizet rá gyarlóságára, utóbbi büszkeségét, lompos vörös farkát áldozza be egy barterba, cserébe orvosságot kap katicanáthára, persze hogy végül megdicsőül. A történet regényszerűen szövevényes, és Lugosi sok gondot fordít arra, hogy a szálakat elvarrja. De gondoljunk bele: mit kezdett volna Csukás Süsüvel, ha nem egyke, és megvan mind a 12 feje? Az írónőnek nincs könnyű dolga. Peppinó sirály szeretné viszontlátni elveszett családját, és a skótkockás pokkavák teljes nemzetségét meg kell menteni az árvíztől. A főhősök különböző méretű kavarásokra kényszerülnek; a történet rajzfilmre termett.

Magyar Narancs: A szótárprogramot a rendszerváltás inspirálta, vagy már korábban is szóba került a gyökeres reform?

Az önkormányzatok finanszírozása mindig is politikai csatározások tárgya volt. Ellenzékben az összes párt rettenthetetlen önkormányzatbarát, és a pénzelosztás decentralizálásáról szónokol, kormányra kerülve azonban a források központosítását és újraelosztását preferálja. Idén a költségvetési vitában különösen éles csatározás folyt e kérdésben, miközben - politikai színezettől függetlenül - mindenki a támogatási rendszer reformját sürgeti.

"Arctalan, eredendően alacsony áron pozicionált, és az is marad" - mondják róla egyre többen és gyakrabban -, pedig pendelyes korunk óta úgy tudjuk: a magyar bornak nincs párja. Noha a szakma az utóbbi években állandó vitát folytatott koncepcionális kérdésekről, a Nemzeti borstratégia csak most született meg. Sokak szerint alaposan elkésve.