Babarczy Eszter

Orbán nem az az ember, aki megold egy krízist, hanem aki krízisek sokaságát kreálja. Krízis hiányában csak önjelölt diktátor, megoldandó helyzet nélkül.

Ha a Fidesz nem kezeli ezt az incidenst kellő súllyal, akkor senkinek egy szava sem lehet, ha a külföldi sajtó fasisztoid rezsimként jellemzi az orbánizmust.

Felszólítom minden kedves barátomat az Orbán-kormány-kritikájában, hogy ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak. A válasz nem az, hogy le Orbánnal és el a KLIK-kel.

Mi az, amit a vesztesek, szorongók, pesszimisták védelméről a mostani bal/liberális ellenzéki pártok mondani tudnak?

Szorítok a tanároknak, és remélem, hogy lesz erejük kitartani. Másfelől már tudom, hogy vannak, akiknek a problémáját nem oldja meg a megnyomorító szabályhalmaz visszavonása.

Magyarországon nincs új Kádár-korszak egy nagyon lényeges szempontból: a munkához jutás és a létbiztonság tekintetében. Márpedig ma ez foglalkoztatja a legtöbb honfitársunkat.

Szüljünk gyerekeket, akik majd nem mehetnek egyetemre? Akikről már most tudjuk, hogy csak külföldön fognak eleget keresni?

Az orbánizmus így hosszabb távon kudarcra van ítélve. Lenácizni őt azonban mélységesen káros.

Az állítólagos orbáni konzervatív értékrend ürességét többek között a segítségnyújtásra való teljes érzéketlensége leplezi le, amiből a barbársága is következik. Babarczy Eszter írása.

Amikor Konrád kiáll Orbán megoldása mellett, elfelejti, hogy Orbán ismét Magyarország legrosszabb kulturális vonásaira épített – a félelemre, a bizalmatlanságra, a közönyre, az ellenségességre. Babarczy Eszter cikksorozatának első része.