Vári György

Ferenc pápa minapi kijelentése a melegekről komoly vihart kavart. Erről, valamint a pápa elődeiről, habitusáról, egyházképéről, az Opus Deiről és a jezsuitizmusról, továbbá a latin-amerikai és a magyar katolikus egyházról is beszélgettünk Jakab Attilával.

Új főnéni a médiában! Karas Monika pályaképe a ma megjelenő Magyar Narancsban. Megszólalnak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság frissen megválasztott elnökének kollégái.

Másfél hónappal ezelőtti írásunkban a Fideszhez és személyesen Pokorni Zoltánhoz közel álló volt HÖK-ös vezetők ügyvédi irodáival foglalkoztunk. Közülük az egyikben nem csak a Hegyvidék lát fantáziát.

A Tavares-jelentés kormánypárti fogadtatását ugyanazok a szólamok határozták meg, melyek minden egyéb probléma magyarázására is hivatottak: az extraprofitjuktól megfosztott multik ármánya, a hazai és nemzetközi liberálbaloldal összeesküvése. De ennyire alacsonyan még soha nem szálltak a retorikai petárdák.

A hét végén megkezdte a választási egyeztetéseket az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért (PM) pártszövetség és az MSZP vezetése. A miniszterelnök-jelölti játszma mellett legalább annyira fontos és nem kevésbé könnyű kérdés az is, hogy az egyéni választókörzetekben melyik szervezet állítson jelöltet. Zuglóban sem egyszerű a helyzet.

Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom

Intenzív együttműködés bontakozott ki két dél-pesti szomszéd kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre és Csepel között. A 18. és a 21. kerület városgazda cégei közti személyi átfedések a rokoni munkavállalók keresztbefoglalkoztatását éppen úgy lehetővé teszik, mint rokoni tulajdonú cégek egyenes és keresztmegbízásait. Mindkét kerületben feltűnnek a városgazda-vezetők egykori céges érdekeltségei is.

A Heti Válasznak és a Magyar Demokratának már megint jó. Most éppen a Szerencsejáték Zrt. tesz róla.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere végül nem nyitotta meg a Velencei Biennále magyar pavilonjának kiállítását, így senki nem képviselte a minisztériumot a magyar állami (és nemzeti) kulturális reprezentáció egyik fő helyszínén, a velencei Giardiniben.

Ennek a letaglózó könyvnek a bevezetéseként el kell mondani, hogy David Grossman nemzetközileg is méltán számon tartott izraeli író, akit - szemben idősebb kortársával, az itthon is évtizedek óta fordított és népszerű Ámosz Ozzal - mi alig ismerünk.