Minimum tizenegyes!a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom1. Krasznahorkai László: Megy a világ (Magvető, 2013) 92 pont 2. Csabai László: Szindbád Szibériában (Magvető, 2013) 44 pont 3. Bartók Imre: A patkány éve (Libri, 2013) 38 pont 4-5. Székely Csaba: Bányavirág (Magvető, 2013) 37 pont Tompa Andrea: Fejtől s lábtól (Kalligram, 2013) 37 pont 6-7. Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (Jelenkor, 2013) 25 pont Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen (Palatinus, 2012) 25 pont 8-9. Erdős Virág: ezt is el (Magvető, 2013) 21 pont Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (Magvető, 2013) 21 pont 10-11. Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag (Magvető, 2013) 20 pont Schein Gábor: Megölni, akit szeretünk (Kalligram, 2013) 20 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horkay Hörcher Ferenc, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, K. Kabai Lóránt, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu). |
Krasznahorkaiban az a lenyűgöző, hogy roppantul ismerős tónusú szövegei mindig úgy vágnak gyomron, mintha még mindig teljesen védtelenek lennénk velük szemben. Mostani, az egész könyvhét előtti mezőnyt maga mögé utasító gyűjteményének egy részét már ismerik szorgalmas olvasói, beszédek, esszék, majd elbeszélések sorakoznak benne, régiek és újak, egy - ahogy ő mondja - egészen új kompozíció rendjében (ezt erősíti meg Lengyel Imre Zsolt a Narancsban közzétett kritikájában: Emberalatti és emberfeletti, 2013. április 18.). A végére marad a rezignáció kíméletlensége: "nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön". Soha jobb listaindítást, tényleg. Innen indulunk tovább Szibériába, és megállapítjuk, hogy a krimi műfaja tökéletesen, maradéktalanul emancipálódott a magyar irodalomban. Csabai László legújabb Szindbád-története egy aránylag atipikus krimihelyszínen játszódik: az ő Szindbádja Szibériában nyomoz a 40-es évek derekán, és nevéhez méltóan poétikusan beszél egy kevéssé poétikus vidékről és korszakról. Eddig valahogy nem akarózott észrevenni a történelmi tárgyú krimi konjunktúrájának idején sem ezt a sorozatot, most, úgy tűnik, mégis sor kerül rá. A lelkes olvasók blogbejegyzésekben, a Népszabadság hosszú, alapos kritikában tárgyalja (Maksa Mónika: A kommunizmus hidege, 2013. április 19.).
Bartók Imre regényéhez hasonlót még nem írtak magyarul - állítják a könyv merész szavú bemutatói, Dunajcsik Mátyás szerkesztő és Nemes Z. Márió költő-esztéta, és ha beleolvasunk tézisük megokolásába, hajlunk rá, hogy higgyünk is nekik: "Könnyedén ötvözi a műfajokat, bátran merít inspirációt a kultúra legkülönbözőbb területeiről: a trash filmektől a filozófiatörténeti poénokig mindent képes egyszerre működtetni a maga gyönyörű és borzalmas apokaliptikus világában". A Litera beszámolója szerint a munka fontos ihletője volt "Harry Bromley Davenport X-tro (1983) és John Carl BuecherTroll (1986) című filmje", "amelyekben idegen lények mutánsokká formálják át az embereket". A főhősök randalírozó, radikális filozófusóriások a múlt előtti és a múlt századból: Marx, Heidegger és Wittgenstein. És így tovább, egy sok száz oldalas, nagyon alaposan kitalált nagyregényen keresztül. A szerző még 30 alatt van, de ez már a második kötete, és nem nehéz megjósolni: gondoskodni fog arról, hogy halljunk még róla. A szöveg egy részét már a teljes szöveg megjelenése előtt okosan értelmezte Turi Márton (A bomlás virágai, Apokrif, 2012. tél).
"Ha arra gondolok, hogy itt, Erdélyben mi foglalkoztatja az egyszerű embereket, mi az, amit drámává lehet írni, akkor ezek a problémák jönnek elő. Nacionalizmus, korrupció, alkoholizmus, öngyilkosság, szegénység" - tart bennünket hangulatban a páratlan, villámgyors karriert csináló Székely Csaba lapunknak adott nyilatkozata (Aki kinőtt a Hófehérkéből, 2013. április 4.). A rögvaló stilizálása tehát nyomtatásban is megjelent drámatrilógiája, melynek darabjait feszt játsszák a színházak határon innen és túl, a Bányavirág például a Nemzetiben tekinthető meg, de ezt aligha kell elmondani, Székely Csabát már aligha kell bemutatni, és igen, hihetnek a szemüknek, immár kritikusi konszenzusuk is van róla, hogy mindez tényleg nagyon jó. Hogy mennyire és hogyan, azt például Tompa Andrea is elmondta az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj átadásán pár hónapja, az a Tompa Andrea, aki 2010-ben már bemutatkozott regényíróként (A hóhér háza), akkor meg is fordult listánkon. Most saját közelmúltjából visszalép a huszadik század elejére, de "megint sok téma van, történelem, orvoslás, a szinte eltűnt vagy átalakult fürdőkultúra, a test, egészségkultuszok, plasztikai sebészet hajnala, és erdélyi mítoszok, felsőbb- és kisebbrendűségi érzések egyszerre, egy térben. Emberek számtalan eszme között hánykolódva. Kolozsvár pedig ebben a regényben a főváros, Budapest versenytársa, ami tényleg volt is a század első étvizedében, aztán drámaian elmagányosodik" - foglalta össze ő maga még 2011-ben, jóval a könyv megjelenése előtt a Bárka virtuális hasábjain. Ennél se többet, se lelkesítőbbet nem tudnánk mi sem mondani itt, olvassák el, aztán visszatérünk rá (például rögtön a XVII. oldalon - a szerk.).
Ezután, a középmezőnyben két olyan könyv következik, amelyek már az előző listáról ismerősek: Oravecz amerikai kivándorlásregénye és Szvoren Edina novelláinak második kötete, az előző magyar lista első és második helyezettje. (Oraveczcel azóta el is beszélgettünk a Kaliforniai fürjről és egyebekről is: "Amit nem ismerünk, az nem hiányzik", Magyar Narancs, április 25.). Erdős Virágról, aki a költészetet úgy tudta a legközvetlenebb társadalmi tetté viszszaváltoztatni, hogy azért költészet maradt, szintén nem tőlem fogják megtudni, kicsoda, mindenesetre megjelent a kötete, melynek jó pár darabját már jól ismerik. Rajta kívül egyetlen másik verseskönyv került még a tizenegy közé, Takács Zsuzsa, az egyik legsúlyosabb szavú magyar költő napokkal ezelőtt megjelent új versválogatása, amelyben bárkinek szilárd bizodalma lehet, aki kicsit ismerős az életművel. Aki nem, az higgyen nekünk, tudjuk, mit beszélünk. Rovatunk egyik legfőbb értelme, hogy a tőlünk telhető nyomatékkal jelezzük, ha egy könyv vagy szerző több figyelmet érdemelne. Meg is tesszük: Takács Zsuzsa.
Végezetül pedig Cserna-Szabó András megszokottan vicces, blőd, művelt, nyers, okos és ellenállhatatlan, véget nem érő reflexiós-western marháskodását ajánlanánk a nagyérdemű figyelmébe és - ugyancsak nyomatékos figyelemfelhívó szándékkal - Schein Gábor szép novelláit, melyek a leguralhatatlanabb és legmegkerülhetetlenebb dolgokról "szólnak", úgymond; emberi lények közötti kapcsolatról. Címe ennek megfelelően beszédes: Megölni, akit szeretünk.
Továbbá, hogy mást ne mondjunk, Tóth Krisztina, Esterházy Péter, György Péter, Borbély Szilárd és Térey János is új kötettel jelentkezett-jelentkezik. Und so weiter.
