Könyvheti előzetes

  • Vári György
  • 2013. július 6.

Könyv

Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom

Minimum tizenegyes!

a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom

1. Krasznahorkai László: Megy a világ (Magvető, 2013) 92 pont

2. Csabai László: Szindbád Szibériában (Magvető, 2013) 44 pont

3. Bartók Imre: A patkány éve (Libri, 2013) 38 pont

4-5. Székely Csaba: Bányavirág (Magvető, 2013) 37 pont

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól (Kalligram, 2013) 37 pont

6-7. Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (Jelenkor, 2013) 25 pont

Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen (Palatinus, 2012) 25 pont

8-9. Erdős Virág: ezt is el (Magvető, 2013) 21 pont

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (Magvető, 2013) 21 pont

10-11. Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag (Magvető, 2013) 20 pont

Schein Gábor: Megölni, akit szeretünk (Kalligram, 2013) 20 pont

Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horkay Hörcher Ferenc, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, K. Kabai Lóránt, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter

A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.

A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Krasznahorkaiban az a lenyűgöző, hogy roppantul ismerős tónusú szövegei mindig úgy vágnak gyomron, mintha még mindig teljesen védtelenek lennénk velük szemben. Mostani, az egész könyvhét előtti mezőnyt maga mögé utasító gyűjteményének egy részét már ismerik szorgalmas olvasói, beszédek, esszék, majd elbeszélések sorakoznak benne, régiek és újak, egy - ahogy ő mondja - egészen új kompozíció rendjében (ezt erősíti meg Lengyel Imre Zsolt a Narancsban közzétett kritikájában: Emberalatti és emberfeletti, 2013. április 18.). A végére marad a rezignáció kíméletlensége: "nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön". Soha jobb listaindítást, tényleg. Innen indulunk tovább Szibériába, és megállapítjuk, hogy a krimi műfaja tökéletesen, maradéktalanul emancipálódott a magyar irodalomban. Csabai László legújabb Szindbád-története egy aránylag atipikus krimihelyszínen játszódik: az ő Szindbádja Szibériában nyomoz a 40-es évek derekán, és nevéhez méltóan poétikusan beszél egy kevéssé poétikus vidékről és korszakról. Eddig valahogy nem akarózott észrevenni a történelmi tárgyú krimi konjunktúrájának idején sem ezt a sorozatot, most, úgy tűnik, mégis sor kerül rá. A lelkes olvasók blogbejegyzésekben, a Népszabadság hosszú, alapos kritikában tárgyalja (Maksa Mónika: A kommunizmus hidege, 2013. április 19.).

Bartók Imre regényéhez hasonlót még nem írtak magyarul - állítják a könyv merész szavú bemutatói, Dunajcsik Mátyás szerkesztő és Nemes Z. Márió költő-esztéta, és ha beleolvasunk tézisük megokolásába, hajlunk rá, hogy higgyünk is nekik: "Könnyedén ötvözi a műfajokat, bátran merít inspirációt a kultúra legkülönbözőbb területeiről: a trash filmektől a filozófiatörténeti poénokig mindent képes egyszerre működtetni a maga gyönyörű és borzalmas apokaliptikus világában". A Litera beszámolója szerint a munka fontos ihletője volt "Harry Bromley Davenport X-tro (1983) és John Carl BuecherTroll (1986) című filmje", "amelyekben idegen lények mutánsokká formálják át az embereket". A főhősök randalírozó, radikális filozófusóriások a múlt előtti és a múlt századból: Marx, Heidegger és Wittgenstein. És így tovább, egy sok száz oldalas, nagyon alaposan kitalált nagyregényen keresztül. A szerző még 30 alatt van, de ez már a második kötete, és nem nehéz megjósolni: gondoskodni fog arról, hogy halljunk még róla. A szöveg egy részét már a teljes szöveg megjelenése előtt okosan értelmezte Turi Márton (A bomlás virágai, Apokrif, 2012. tél).

"Ha arra gondolok, hogy itt, Erdélyben mi foglalkoztatja az egyszerű embereket, mi az, amit drámává lehet írni, akkor ezek a problémák jönnek elő. Nacionalizmus, korrupció, alkoholizmus, öngyilkosság, szegénység" - tart bennünket hangulatban a páratlan, villámgyors karriert csináló Székely Csaba lapunknak adott nyilatkozata (Aki kinőtt a Hófehérkéből, 2013. április 4.). A rögvaló stilizálása tehát nyomtatásban is megjelent drámatrilógiája, melynek darabjait feszt játsszák a színházak határon innen és túl, a Bányavirág például a Nemzetiben tekinthető meg, de ezt aligha kell elmondani, Székely Csabát már aligha kell bemutatni, és igen, hihetnek a szemüknek, immár kritikusi konszenzusuk is van róla, hogy mindez tényleg nagyon jó. Hogy mennyire és hogyan, azt például Tompa Andrea is elmondta az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj átadásán pár hónapja, az a Tompa Andrea, aki 2010-ben már bemutatkozott regényíróként (A hóhér háza), akkor meg is fordult listánkon. Most saját közelmúltjából visszalép a huszadik század elejére, de "megint sok téma van, történelem, orvoslás, a szinte eltűnt vagy átalakult fürdőkultúra, a test, egészségkultuszok, plasztikai sebészet hajnala, és erdélyi mítoszok, felsőbb- és kisebbrendűségi érzések egyszerre, egy térben. Emberek számtalan eszme között hánykolódva. Kolozsvár pedig ebben a regényben a főváros, Budapest versenytársa, ami tényleg volt is a század első étvizedében, aztán drámaian elmagányosodik" - foglalta össze ő maga még 2011-ben, jóval a könyv megjelenése előtt a Bárka virtuális hasábjain. Ennél se többet, se lelkesítőbbet nem tudnánk mi sem mondani itt, olvassák el, aztán visszatérünk rá (például rögtön a XVII. oldalon - a szerk.).

Ezután, a középmezőnyben két olyan könyv következik, amelyek már az előző listáról ismerősek: Oravecz amerikai kivándorlásregénye és Szvoren Edina novelláinak második kötete, az előző magyar lista első és második helyezettje. (Oraveczcel azóta el is beszélgettünk a Kaliforniai fürjről és egyebekről is: "Amit nem ismerünk, az nem hiányzik", Magyar Narancs, április 25.). Erdős Virágról, aki a költészetet úgy tudta a legközvetlenebb társadalmi tetté viszszaváltoztatni, hogy azért költészet maradt, szintén nem tőlem fogják megtudni, kicsoda, mindenesetre megjelent a kötete, melynek jó pár darabját már jól ismerik. Rajta kívül egyetlen másik verseskönyv került még a tizenegy közé, Takács Zsuzsa, az egyik legsúlyosabb szavú magyar költő napokkal ezelőtt megjelent új versválogatása, amelyben bárkinek szilárd bizodalma lehet, aki kicsit ismerős az életművel. Aki nem, az higgyen nekünk, tudjuk, mit beszélünk. Rovatunk egyik legfőbb értelme, hogy a tőlünk telhető nyomatékkal jelezzük, ha egy könyv vagy szerző több figyelmet érdemelne. Meg is tesszük: Takács Zsuzsa.

Végezetül pedig Cserna-Szabó András megszokottan vicces, blőd, művelt, nyers, okos és ellenállhatatlan, véget nem érő reflexiós-western marháskodását ajánlanánk a nagyérdemű figyelmébe és - ugyancsak nyomatékos figyelemfelhívó szándékkal - Schein Gábor szép novelláit, melyek a leguralhatatlanabb és legmegkerülhetetlenebb dolgokról "szólnak", úgymond; emberi lények közötti kapcsolatról. Címe ennek megfelelően beszédes: Megölni, akit szeretünk.

Továbbá, hogy mást ne mondjunk, Tóth Krisztina, Esterházy Péter, György Péter, Borbély Szilárd és Térey János is új kötettel jelentkezett-jelentkezik. Und so weiter.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.