Ara-Kovács Attila

Oroszországon kívül egyedül Romániában nem született még olyan törvény, amely az állampolgárok számára hozzáférhetővé tenné a korábbi titkosszolgálatok dossziéit. A múlt év végi "kis rendszerváltást" követően azonban egyre többen követelik az "átvilágítást" és a közélet megtisztítását a volt ügynököktől.

Úgy tűnik, mintha Hongkongban visszafelé vetítenének le egy filmet, amit valaha - de nem oly rég - még Kelet-Európában forgattak. A (volt) városállam, mely a brit uralom alatt viszonylagos szabadságot élvezett, és csak a "kínai nacionalizmus", illetve a "kommunista felforgatás" eszméit sújtotta cenzúrával az akkori hatalom, most furcsa feltételeit keresi-kutatja az alternatív szólásszabadságnak.

Ha valaki azt hiszi, hogy a bécsi Die Presse július 24-i számában közreadott elemzés - időzítését tekintve - csak a véletlen műve, az téved. Nem a forgandó balszerencse dobta a köztudatba most ismét a szomszédaival szemben "agresszív Magyarország", továbbá a "sovinizmus és nacionalizmus" jegyében egy húron pendülő magyar parlamenti pártok képzetét, illetve a renitens magyar kisebbségek jelentette kontinentális veszélyt. Miként az sem véletlen, hogy az orosz diplomácia épp most indította el nagyszabásúnak és kisstílűnek egyként nevezhető akcióit Nyugaton, és igyekszik bizonygatni segítőkészségét és nélkülözhetetlenségét azon államok előtt, amelyek végül mégis kimaradtak a NATO-bővítésből.

Tulajdonképpen semmi eredeti sincs abban, amit az új román kormány csinál, mégis minden rendelkezése rendkívül meglepő. Meglepő, miként hatalomra kerülése is, mert az előző, bebetonozott garnitúra leváltása - sem a választások előtt, sem pedig később - nem tűnt magától értetődőnek.

Azt követően, hogy Zhiang Zemin (Csiang Cö-min) kínai államelnök múlt januárban baráti jobbot nyújtott a hongkongi kormányzói székre pályázó Tung Chi-Hwa-nak (Tung Csi-hua), már senki számára sem lehetett kétséges: 1997 után a jól ismert hajómágnás lesz a szigetország első embere. És valóban: a kormányzójelölő-bizottság december 11-én elsöprő többséggel Tung mellett szavazott.

A romániai választásokat kísérő események meglepőek voltak, amennyiben a lakosság sokkal szuverénebbnek és felvilágosultabbnak mutatkozott annál, ahogy akár a legdemokratikusabb elkötelezettségű ellenzéki politikus is gondolta volna. Ezek az események ugyanakkor - az ismert és közkeletű balkáni minősítések tekintetében - mérhetetlenül jellemzők is.

1992 augusztusában francia meghívásra Párizsba látogatott az egykoron ugyanott diplomáciai szolgálatot teljesítő román Mihai Caraman, akinek hírszerzői múltja nem volt titok az illetékesek körében. A vonzó világfiként ismert Caraman - a házigazdák iránti baráti elkötelezettsége jeléül - átadott a francia elhárításnak egy vaskos dossziét.

A romániai választások kimenetele hosszú időn keresztül eléggé kétségesnek bizonyult. Úgy tűnt, most is az eddigi kormányzó párt diktálta forgatókönyv érvényesül: jobb híján ismét a hallgatag, illetve az európai nyilvánosság számára mindmáig értelmezhetetlen óromániai paraszti konzervativizmus dönti el a kérdést. És persze nem kétséges: a korábbi vezetés javára, mely ugyan nem vált be, de ez a társadalom sohasem volt híres arról, hogy vállalja a változtatás kockázatát.

Az elmúlt kormányzati ciklus visszásságait a román vezetés az európai integráció érdekében vállalt intenzív politikai aktivitással igyekszik feledtetni. A novemberre kiírt választások kampányfinisében jó oka van e feledtető gesztusoknak, hisz a hosszas együttkormányzás a kontinens legmegvetettebb embereivel, Gheorghe Funarral és Corneliu Vadim Tudorral igencsak megkoptatta az 1989-ben bekasszírozott szimpátiát.

Július 1-jén átváltott az óra, nemcsak a Tienanmen téren és a Victoria-szigeti vadonatúj zöld-szürke posztmodern felhőkarcoló óraszerkezetén, de az ösztönökben is. Míg Hongkongban ismét jelentős tömeg vonult az utcákra, tüntetve az eljövendő kínai kormányzat hatalmát megelőző, agresszivitását megelőlegező szimbolikus jelene ellen, addig Pekingben - még ha átmenetileg is - őrizetbe vettek néhány hongkongi újságírót.

1996 sorsdöntő év Románia történetében. A két hete zárult helyhatósági választásokat ugyanis november 3-án a parlamentiek követik, s ekkor dől majd el az is, ki lesz a következő négy évre az államelnök.

Az 1989-es Tienanmen téri események idei évfordulója ismét alkalmat adott a hongkongiaknak, hogy az egész "városállamot" megmozgató tüntetéssorozatot szervezzenek a kínai diplomáciai feladatokat (is) betöltő Új Kína Hírügynökség (Xinhua) épülete előtt.