Kürti Emese

Lehet, hogy máskor is a népre kellene bízni a dolgot, mert úgy tűnik, nincs minden veszve, és a kvízjátékban szerzett nyomógombos rutint a nézők egész jól alkalmazzák a kortárs képzőművészetre. Igaz, a két kurátor, Petrányi Zsolt és Spengler Katalin nem vállalta teljesen a népítélet kockázatát, és döntő módon beleszólt a válogatásba, így sosem tudjuk meg, hogy nekik vagy a magyar MTV közönségének köszönhetjük-e ezt a számos ponton nagyon érdekes kiállítást. Kürti Emese

A Ludwig Múzeum Maurer-kiállításának katalógusában Dieter Honisch azt írja, hogy Maurer Dóra "idestova bő három évtizednyi munkássága nem vezethető le a magyar hagyományból", lejjebb pedig, hogy "Művészetének maga az érzékelési képesség a tárgya. Így válik érthetővé az is, miért nem volt semmilyen nehézsége a Nyugat és a Kelet különböző művészeti értékrendszereivel." Dieter Honischnak sok tekintetben igaza van, Maurer már a "kettős életével", a német és magyar nyelvterület közötti zökkenőmentes átjárásával is a kultúrák fölötti létre való képességét igazolta, és valóban, művészete nem vezethető le közvetlenül sem a geometrikus művészet avantgárd tradíciójából, sem az egyetemes koncept kortársi élményéből. Csakhogy ... Kürti Emese

Valamiképp a Pécs 2010 programsorozat felvezető rendezvényének tekintik a Kis Varsó kiállítását a Hattyúházban, és ez legalább biztos, mert megnyílt, a Bauhaust és a Nyolcakat még csak reméljük.

Legalább három tényezőt - a Corvina kiadó tradicionális tekintélyét, a szerző, Ébli Gábor egyetemi docens jó hírét és a könyvet fogadó műgyűjtők ünneplő hangulatát - föl tudok sorolni, amely váratlanná teszi a csalódást. A Műgyűjtés - múzeum - mecenatúra című kötet mélyen alulteljesít minden szakmai várakozást, és nehéz megmondani, hogy a felelősség súlya milyen arányban oszlik meg szerző és kiadó között.

Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar művészt: ha van művészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul működik.

Háború és művészet viszonyáról szóló esszéjében Boris Groys arra a megállapításra jut, hogy a kortárs művészet képeinek radikalizmusa soha nem veheti fel a versenyt a terroristák (gondolva itt az Abu Ghraib-dokumentumokra is) képeinek radikalizmusával. Ez érthető úgy, hogy a valóság, amelyet a média közvetítésével érzékelünk, erőteljesebb, mint a hasonló eszközökkel dolgozó művészet, továbbá, hogy fölszámolódik a művész közvetítő szerepe valóság és emlékezés között. Kürti Emese

Egyáltalán nem baj, ha magángalériák olyan feladatokat vállalnak magukra, amelyek hagyományosan a múzeumi munka körébe tartoznak, különösen nem, ha a műkereskedő-galériás programszerűen, művészettörténészi kutatásra alapozva rendez meg kiállításokat. Az már nem ennyire jó, ha múzeumok kénytelenek átengedni a saját feladatukat a műkereskedelemnek, mert a látványkiállítások óriásléggömbjeinek eregetése lefoglalja az energiájukat és a költségvetésüket. Kürti Emese

Rajkowskának 2007 őszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsőjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt.

2006 decemberében az egyik budapesti szálloda igazgatója sokfogásos vacsorát adott néhány hajléktalan embernek. A hír megjelent a bulvársajtóban, és a fiatal médiaművész, Schneemeier Andrea a résztvevők felkutatásával megpróbálta rekonstruálni ezt az estét, amely leginkább gasztronómiai szempontból érdekes, ellenben rendkívül tapintatlan és erkölcsileg nagyon billenékeny helyzet lehetett.

Mircea Cantor és Ciprian Muresan 2003-ban szorgalmasan meglocsolta a trikolórszínű karókat az egyik kolozsvári utcasarkon. Azóta a politikai művészet fogalma differenciáltabbá vált Romániában is, Cantort pedig fölkapta a rendszerváltás után megélénkülő külföldi érdeklődés, amely a 90-es évek fiatal médiaművészei mellett a román avantgárd idősebb generációját is fölfedezte. A 70-es, 80-as évek underground művészetét, Ion Grigorescuval, Teodor Graurral egyszerre ismerte meg a nyugati műgyűjtés és a médiakísérleteiket valamilyen módon folytató fiatalabb generáció, akiket a Soros Alapítvány kortárs művészetet támogató jelenléte hozzásegített a hálózatokba való bekapcsolódáshoz. Kürti Emese

Vajda Lajos idén lenne százéves. Máshogy fogalmazok: Vajda Lajos hatvanhét éve halt meg, és ez nem volt elég idő ahhoz, hogy megértsük.

A magyar neoavantgárd művészetéről még soha nem rendeztek kiállítást 1968 figyelembevételével. Ahhoz, hogy egyáltalán fölmerüljön ez a szempont, nemcsak az aktuális évforduló formális kerete kellett, hanem az is, hogy a ma avantgárd művészete, a fiatalabb és a még mindig fiatal ellenzékiek új generációja fölfedezze magának az újbaloldal teóriáját és művészetét. A kortárs magyar képzőművészet most próbálgatja mindazt, amit szellemi elődjének, a szanaszét kergetett neoavantgárdnak kellett volna, ha teheti: a szituacionizmust, a trockizmust, Marxot - amivel viszont megteremtette a kontextust a neoavantgárd politikusabb értelmezése számára. Kürti Emese