kiállítás - KAMEN STOYANOV

  • Kürti Emese
  • 2008. december 4.

Zene

Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar művészt: ha van művészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul működik.
Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar mûvészt: ha van mûvészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul mûködik. Ebbõl a finom különbségbõl az utóbbi években kialakulni látszik az az analitikus mûvészet, amelyet a piac természete, gazdaság és mûvészet összefüggése foglalkoztat. Érdekes, hogy a rendszer bírálata megelõzi a rendszer megszületését, hiszen a magyar piac még korántsem vette fel a nyugati típusú kapitalizmus mûvészeti piacának formáját. Könnyen lehet, hogy megszilárdul valamilyen hibrid alakban, miközben a kritikusai elszáguldanak mellette.

A kurátorok, akik a mûvészeknél határozottabban vették kézbe az irányítást, legfõként kívülrõl importálják a rendszeranalízist. Kamen Stoyanov Bécsben élõ fiatal bolgár mûvész, az idei Manifesta résztvevõje most Budapesten dolgozik, az ACAX Kortárs Képzõmûvészeti Iroda által irányított mûteremprogram keretében. Itt készült három munkáját állította ki most, két video- és egy neonmûvet: a tudatosult gazdasági krízisbõl születõ legfrissebb reakciók helyi piaci-mûkereskedelmi helyzeteket modelleznek. A gyûjtõ és mûkereskedõ chaten bonyolított adásvétele és virtuális párbeszéde az ismeretlen mûrõl a mûkereskedelem mûködési szabályait tárja föl, azokat a választási szempontokat, amelyeket egyszerre befolyásol a szakmai tapasztalat, a kereslet, az ízlés és a vakszerencse. "Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak" - olvasható a falon a neonfelirat, egyszerre utalva a máris beszûkülõ gyûjtõi kapacitásra, és a stúdió kiállítóhelyének, a Labornak a bizonytalan jövõjére, amit a vele szemben támasztott képtelen szabadpiaci igények okoznak. Stoyanov a mûve eladásából származó összeggel a Labort segítené. A harmadik mûben megjelenik a közönség, valamint egy kidobóember, aki elmagyarázza, hogy a plazától hány méterre szabad szórólapozni. Egyébként kedvesen.

Stúdió Galéria, megtekinthetõ december 12-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.