kiállítás - KAMEN STOYANOV

  • Kürti Emese
  • 2008. december 4.

Zene

Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar művészt: ha van művészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul működik.
Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar mûvészt: ha van mûvészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul mûködik. Ebbõl a finom különbségbõl az utóbbi években kialakulni látszik az az analitikus mûvészet, amelyet a piac természete, gazdaság és mûvészet összefüggése foglalkoztat. Érdekes, hogy a rendszer bírálata megelõzi a rendszer megszületését, hiszen a magyar piac még korántsem vette fel a nyugati típusú kapitalizmus mûvészeti piacának formáját. Könnyen lehet, hogy megszilárdul valamilyen hibrid alakban, miközben a kritikusai elszáguldanak mellette.

A kurátorok, akik a mûvészeknél határozottabban vették kézbe az irányítást, legfõként kívülrõl importálják a rendszeranalízist. Kamen Stoyanov Bécsben élõ fiatal bolgár mûvész, az idei Manifesta résztvevõje most Budapesten dolgozik, az ACAX Kortárs Képzõmûvészeti Iroda által irányított mûteremprogram keretében. Itt készült három munkáját állította ki most, két video- és egy neonmûvet: a tudatosult gazdasági krízisbõl születõ legfrissebb reakciók helyi piaci-mûkereskedelmi helyzeteket modelleznek. A gyûjtõ és mûkereskedõ chaten bonyolított adásvétele és virtuális párbeszéde az ismeretlen mûrõl a mûkereskedelem mûködési szabályait tárja föl, azokat a választási szempontokat, amelyeket egyszerre befolyásol a szakmai tapasztalat, a kereslet, az ízlés és a vakszerencse. "Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak" - olvasható a falon a neonfelirat, egyszerre utalva a máris beszûkülõ gyûjtõi kapacitásra, és a stúdió kiállítóhelyének, a Labornak a bizonytalan jövõjére, amit a vele szemben támasztott képtelen szabadpiaci igények okoznak. Stoyanov a mûve eladásából származó összeggel a Labort segítené. A harmadik mûben megjelenik a közönség, valamint egy kidobóember, aki elmagyarázza, hogy a plazától hány méterre szabad szórólapozni. Egyébként kedvesen.

Stúdió Galéria, megtekinthetõ december 12-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.