kiállítás - KAMEN STOYANOV

  • Kürti Emese
  • 2008. december 4.

Zene

Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar művészt: ha van művészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul működik.
Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar mûvészt: ha van mûvészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul mûködik. Ebbõl a finom különbségbõl az utóbbi években kialakulni látszik az az analitikus mûvészet, amelyet a piac természete, gazdaság és mûvészet összefüggése foglalkoztat. Érdekes, hogy a rendszer bírálata megelõzi a rendszer megszületését, hiszen a magyar piac még korántsem vette fel a nyugati típusú kapitalizmus mûvészeti piacának formáját. Könnyen lehet, hogy megszilárdul valamilyen hibrid alakban, miközben a kritikusai elszáguldanak mellette.

A kurátorok, akik a mûvészeknél határozottabban vették kézbe az irányítást, legfõként kívülrõl importálják a rendszeranalízist. Kamen Stoyanov Bécsben élõ fiatal bolgár mûvész, az idei Manifesta résztvevõje most Budapesten dolgozik, az ACAX Kortárs Képzõmûvészeti Iroda által irányított mûteremprogram keretében. Itt készült három munkáját állította ki most, két video- és egy neonmûvet: a tudatosult gazdasági krízisbõl születõ legfrissebb reakciók helyi piaci-mûkereskedelmi helyzeteket modelleznek. A gyûjtõ és mûkereskedõ chaten bonyolított adásvétele és virtuális párbeszéde az ismeretlen mûrõl a mûkereskedelem mûködési szabályait tárja föl, azokat a választási szempontokat, amelyeket egyszerre befolyásol a szakmai tapasztalat, a kereslet, az ízlés és a vakszerencse. "Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak" - olvasható a falon a neonfelirat, egyszerre utalva a máris beszûkülõ gyûjtõi kapacitásra, és a stúdió kiállítóhelyének, a Labornak a bizonytalan jövõjére, amit a vele szemben támasztott képtelen szabadpiaci igények okoznak. Stoyanov a mûve eladásából származó összeggel a Labort segítené. A harmadik mûben megjelenik a közönség, valamint egy kidobóember, aki elmagyarázza, hogy a plazától hány méterre szabad szórólapozni. Egyébként kedvesen.

Stúdió Galéria, megtekinthetõ december 12-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.