installáció - JOANNA RAJKOWSKA: LÉGITÁRSASÁG

  • Kürti Emese
  • 2008. november 13.

Zene

Rajkowskának 2007 őszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsőjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt.
Rajkowskának 2007 õszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsõjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt. A videomunka egyik része a szervezett, merev, katonai módon irányított gárdacsoport felvétele, amellyel párhuzamosan egy utazás képeit vetítik. A tizenhét ember, aki részt vett ezen a repülõúton, Budapesten élõ kisebbségi: afrikai, orosz, kínai bevándorló, magyar zsidó, magyar roma, leszbikus nõ és homoszexuális férfi. Ebbe a kulturálisan heterogén csoportba sikerült bevonni a másik oldalt is, a nem kevésbé kisebbségi Gój Motorost és a gárda egyik emberét, akiknek a szélsõséges nézetei meglehetõsen komikusnak hatnak ebben a közegben. Mégiscsak nehezebb dolog az utastársad kiirtásáról ábrándozni az ismeretlen tömegek absztrakciója helyett. Márpedig a bemutatkozó mondatok személyessége és a repülõgép semlegesítõ terének tudatmódosító hatása olyan alkalmi mikroközösséget teremt, amelyben az erõszakos szándék az abszurditás határát súrolja. Ezeket akarják bántani? A röhögõs szociális munkást és a naiv, derûs feketét? Ugyan.

Közben az egyik lány elmeséli, hogy amikor legutóbb agyon akarták verni mint zsidót, elmagyarázta a támadóinak, hogy ha mindenképp muszáj, legalább tudják róla, hogy cigány. A két monitort a párhuzamosan futó filmekkel olyan installációba építették, amely a repülõgép terét idézi föl. Kerek ablakon lehet benézni a székekkel beépített térbe, a külsõ falra a régi gép fényképeit ragasztották. Rajkowska filmje nem modellje a magyar társadalomnak, amelyben összességében nincs annyi öntudat, veszélyérzet, intellektus és mindennek ellenére derû, mint a repülõgép utasterében. Viszont bárki eldöntheti, hogy melyik oldalra ül.

Trafó Galéria, megtekinthetõ november 30-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.