installáció - JOANNA RAJKOWSKA: LÉGITÁRSASÁG

  • Kürti Emese
  • 2008. november 13.

Zene

Rajkowskának 2007 őszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsőjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt.
Rajkowskának 2007 õszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsõjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt. A videomunka egyik része a szervezett, merev, katonai módon irányított gárdacsoport felvétele, amellyel párhuzamosan egy utazás képeit vetítik. A tizenhét ember, aki részt vett ezen a repülõúton, Budapesten élõ kisebbségi: afrikai, orosz, kínai bevándorló, magyar zsidó, magyar roma, leszbikus nõ és homoszexuális férfi. Ebbe a kulturálisan heterogén csoportba sikerült bevonni a másik oldalt is, a nem kevésbé kisebbségi Gój Motorost és a gárda egyik emberét, akiknek a szélsõséges nézetei meglehetõsen komikusnak hatnak ebben a közegben. Mégiscsak nehezebb dolog az utastársad kiirtásáról ábrándozni az ismeretlen tömegek absztrakciója helyett. Márpedig a bemutatkozó mondatok személyessége és a repülõgép semlegesítõ terének tudatmódosító hatása olyan alkalmi mikroközösséget teremt, amelyben az erõszakos szándék az abszurditás határát súrolja. Ezeket akarják bántani? A röhögõs szociális munkást és a naiv, derûs feketét? Ugyan.

Közben az egyik lány elmeséli, hogy amikor legutóbb agyon akarták verni mint zsidót, elmagyarázta a támadóinak, hogy ha mindenképp muszáj, legalább tudják róla, hogy cigány. A két monitort a párhuzamosan futó filmekkel olyan installációba építették, amely a repülõgép terét idézi föl. Kerek ablakon lehet benézni a székekkel beépített térbe, a külsõ falra a régi gép fényképeit ragasztották. Rajkowska filmje nem modellje a magyar társadalomnak, amelyben összességében nincs annyi öntudat, veszélyérzet, intellektus és mindennek ellenére derû, mint a repülõgép utasterében. Viszont bárki eldöntheti, hogy melyik oldalra ül.

Trafó Galéria, megtekinthetõ november 30-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.