Nagy Gergely Miklós

A szegedi politika minden fontosabb szereplője felvonult a Belvárosi mozi és a Grand Café történetében: elkeseredett civilek, egy kisebbségben lévő polgármester, a Jobbikkal együttműködő kormánypárti frakció és egy vezetésre aligha alkalmas ügyvezető. Mindez csak a jéghegy csúcsa - de ami alatta van, az se kevésbé cifra.

Mobiltelefon, internet, preparált headset és egy dörzsölt ismerős - ezek a kellékei annak az iskolai puskának, amivel itthon szinte megszűnt a lebukás veszélye. Az eszköz ráadásul olcsó is.

A Nagykovácsiban "látott" tigris után májusban újabb hír hozta a frászt a Pilisi Parkerdő látogatóira: lokátor épülne a Hármashatár-hegyre, sorompót és bódét már tettek is a terület elejére. "A markológépek mindjárt jönnek!" - trenírozták magukat az aggódó természetbarátok. De a masinákra kicsit még várni kell.

Országos lefedettségű párttá válni - középtávon ez a legkisebb parlamenti frakció, a Lehet Más a Politika célja. Az építkezés nem ígérkezik könnyűnek: a szűkös anyagiak mellett problémát jelentenek az ország részei, ahol kétséges, gyökeret tudnak-e ereszteni a zöldek.

Hivatalba lépése után bő két és fél évvel leváltotta színházigazgatói posztjáról Vasvári Csabát a székesfehérvári közgyűlés. Széles Gábor nagyvállalkozó exveje megdöbbent a döntésen, mások fellélegeztek. Az utóbbi időkben évi több tízezerrel csökkent az eladott jegyek száma a Vörösmarty Mihály Színházban, amely 2011-et csak a város hathatós segítségével tudja kihúzni.

Kísértetek járnak a budapesti új köztemetőben: hol a sírfejet, hol a fedőlapot viszik el. Évek óta visszajárnak a helyszínre, úgy tudni, erősen hajtja őket a megélhetési kényszer. A környezetben lévő illetékesek tudnak is róluk, meg nem is. Személyes ügy következik.

Március 12. óta borzolja a kedélyeket egy mezőkövesdi ház udvarán a 65 éve kivégzett Szálasi Ferenc emlékműve. Már akiét: a város polgármesterének még nincs véleménye az ügyről, és a lakókat sem rázta meg túlságosan az emlékhely híre. Jogilag nehezen kezelhető a helyzet, ám ha a hatóság mégis találna fogást, a tulaj már most tudja, mit csináljon.

Jobb híján csak nagyvonalú becslésekből lehet arról sejtésünk, hány embert is érint ma Magyarországon a szerencsejáték-függőség. Állami intézményben sehol sincs evvel kapcsolatos rehabilitáció, mint ahogy komolyabb kormányzati koncepció sem, hogy miként is lehetne segíteni. Ellenben a hazai GA-gyűlésekre bárki elmehet, aki segíteni kíván magán.

Nem a Várba, de nem is a Skanzenbe vinném el a rám bízott külföldit, mert nemcsak jelen, hanem elmúlt téveszméink felől is hitelesebben tájékozódna egy nyersebb kocsmában; de ha az illető tényleg kitartóan érdeklődik életünk különös viszonyai felől, akkor - nyelvtudás ide vagy oda - nyomban Pintér Béláéknál kezdenénk: mennénk a Szkénébe. Ott pedig mutatnám neki sorban: romastigma-árpádsáv (Szutyok), életveszélyes egészségügy (Kórház Bakony), cseles szervkereskedelem (Anyám orra), örökségvircsaft (Árva csillag). És ha a messziről jött ember nem iszkol el az első fapadossal, akkor dobnám csak a mélybe: jönne a Sütemények királynője a korántsem nosztalgikus 80-as éveivel, vagy a második világháborús munkaszolgálatosok küszködő nyomorába vezető Gyévuska. Hát, így élünk mi ezen a köztes, eurobalkáni vidéken, mondanám neki a végén; na ja, kellenek idegek hozzá.