A hármashatár-hegyi terepszemle során a hír egyik része igaznak bizonyul. A csúcs előtti tisztáson, ahova még sok-sok évvel ezelőtt felkapaszkodott a BKV-busz, most tényleg ott áll a bódé, gubbaszt benne két őr (egyikük készségesen válaszolgat: "nem tudjuk", "nem értjük", "bemehet, ja"), a sorompó is stimmel: május eleje óta ez zárja le az erdőn át futó, jó kétszáz méteres betonutat a volt repülőbázis felé. A civil ijedség nem is maradt el, miután "titkos lokátorállomásról" írt az egyik hírügynökség.A környékbeliek közül többen inkább wellnescentrum-projektet sejtenek a háttérben, de egy luxustársasház lehetőségét sem zárják ki. Az említett tisztás mindenesetre nyugodt a csütörtöki, napos kora délután, a parkolóban - egy vénséges hupikék Trabantot leszámítva - nyugati középkategóriás járgányok dekkolnak. A Hármashatár-hegy emelkedője továbbá kedvelt edzőhely az amatőr, illetve a versenykerékpárosok körében egyaránt, jó három kilométeres emelkedőn át téphetnek fel ide a 65-ös busz Fenyőgyöngye nevű végállomásától (itt épül Csipak Péter ingatlanfejlesztő gigaháza), majd gurulhatnak vissza.
Odabenn, a fák közt egy sokak által kedvelt kis telep bújik meg: a Rekettyés büfé (a helyről már megemlékeztünk, lásd: Blueskocsmák Budapesten, Magyar Narancs, 2008. december 18.), a Hangár nevű, a legutóbbi időkig házasságkötő teremként prosperáló épület, egy volt repülős múzeum, valamint a szebb napokat látott erdei iskola. A telek bejáratától jobbra egy fehér ikerház fekszik kissé eldugva, ahol idős, egykori munkásőrök (a telep a rendszerváltás előtt a Munkásőrségé volt) laknak, ám történetünk szempontjából ennek az ingatlannak nincs jelentősége, lévén állami tulajdon - minden más körülötte ma már a Pilisi Parkerdő Zrt.-é, 2008 óta. A bejáratnál Rotter Lajos mellszobra fogadja a látogatót: ő az a makacs gépészmérnök, aki 1933-ban hatósági tiltás ellenére a vitorlázógépével több mint egy órát töltött levegőben a közelben, minek eredményeképp a fővárosi illetékesek korábbi véleményüket felülbírálva ismerték el, hogy a Hármashatár-hegy alkalmas a sportrepülésre. Ezt követően a hegytetőn pilótaotthonok és hangárok épültek sebesen, Farkas-hegy mellett itt lett a budapesti vitorlázórepülés bázisa, ehhez jött később a siklóernyőzés és a sárkányrepülés. "Attól félünk, hogy minden veszélybe kerülhet, ugyanis egyeztetés nélkül, egyik napról a másikra állták el az utat azzal a bódéval. Eddig is turistaközpont volt, nem értem, mit akarnak belőle csinálni. Egy biztos: egyre kevesebb repülős és ernyős jár oda fel, pedig még meg se tiltották nekik az ugrást" - így kommentálja az elmúlt hetek történéseit Dúzs István, a Hármashatár-hegyi Sportrepülésért Alapítvány elnöke, aki azt a nézetet osztja, hogy "különböző gazdasági érdekek érvényesítése miatt akarják elvenni a sportrepülőktől a területet". És ő még finoman fogalmazott.
Hegylakók
Csiga Sándor keményebb álláspontot képvisel: ő annak a Pilótacentrum Kft.-nek az ügyvezetője, amely 1997 és 2007 között bérlője volt a telepnek. Pénzt nem kellett fizetnie a saját működését főképp a fakivágásokból finanszírozó, és évente mintegy 800 millió forintot adózó, állami részvénytársaság formájában ténykedő Pilisi Parkerdőnek. Állagmegóvásért, illetve a működtetési feladatok ellátásáért cserébe lakhatott ott és adhatta bérleménybe a telepen található ingatlanokat. Utóbbit meg is tette: a Rekettyés épületét havi 150 ezer, a Hangárt egy másik vállalkozónak 100 ezer forintért adta ki, több informatikai cég szerverének, de más vállalkozásnak is biztosított helyszínt, havi átlagban durván 600-700 ezer forint bevételt termelve. "Ez mind elment a közüzemi költségekre, a fenntartásra vagy az aktuális javításokra. Összesen 30 milliót költöttünk az épületekre az évek alatt" - mondja a férfi fenn a hegyen, aki két éven át pereskedett főbérlőjével. A Parkerdő 2007-ben ugyanis nem hosszabbított vele szerződést, noha 1997-ben azzal a kitétellel kötöttek üzletet, hogy amennyiben sikeres az állagmegóvás, a Pilótacentrum újabb tíz évet maradhat. (A pert a kft. immár másodfokon is elvesztette, a bérleti szerződés megszűnését jogerősen megállapította a Pest Megyei Bíróság.) "Amikor idejöttünk, a bázis kihalt volt, mi funkciót adtunk neki, életet leheltünk belé, gatyába ráztuk a fenntarthatóság határán lévő épületeket. És nem is elégedtünk meg ennyivel: egy nagy nemzetközi ifjúsági, környezetvédelmi központban gondolkoztunk, ahol konferenciákat, táborokat lehetett volna rendezni. Egy másfél-két milliárdos fejlesztést terveztünk a Parkerdővel, és vártuk, mikor indulhat el. Ez végül nem történt meg. Magasabb szintről a Kincstári Vagyoni Igazgatóság osztályvezetője azt írta nekünk: a rendezetlen tulajdonviszony akadályozza ezt, mert a Parkerdő nem lehet tulajdonos a területen" - így dőlt dugába az állami részvétellel tervezett fejlesztés a korábban dalszövegíróként is villantó férfi szerint. (A zöld, a bíbor és a fekete című számát a P. Mobil is játszotta.)
A szóban forgó területről a következőt kell tudni: az összesen 145 hektáros (egy hektár tízezer négyzetméter - N. G. M.), védett természetvédelmi kategóriába tartozó III. kerületi telek a magyar állam tulajdona volt 2008-ig, amikor is a tulajdoni lap bejegyzése szerint "átalakulás és jogutódlás" címén megkapta a korábbi kezelő, a Pilisi Parkerdő Zrt. Csiga azonban vitatja ezt, szerinte ezzel "komoly jogi bukfencek vannak", mert "ez egy jogalap nélküli tulajdonlás, hiszen a Parkerdő soha nem tett semmit a területért". A férfi olyan kiszervezésként tekint az ügyletre, amelyben az állami vagyonon magánemberek gazdagodnak meg - szerinte ez így törvénytelen.
Az ügylet pontos részletei után érdeklődtünk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV): egyebek mellett szerettük volna megtudni, mi indokolta a három évvel ezelőtti, látszólag ellenszolgáltatás nélküli tulajdonosváltást, illetve, hogy ki kezdeményezte az ügyletet. Kérdéseinkre egy hét alatt sem küldtek választ, sőt további időt kértek a sajtóosztályon, mondván: ezen információk összegyűjtése "időigényes folyamat". Próbálkoztunk az MNV korábbi ingatlankezelőjénél, a KIVING Kft.-nél, ott az ügyben illetékes visszahívást ígért, ám ehelyett inkább a Narancs szerzőjének kilétét igyekezett lenyomozni, és azt, vajon honnan tudták meg az ő elérhetőségét.
Információink szerint a Parkerdő tulajdonossá válásának körülményeit még az MNV-ben is vizsgálták a múlt héten, és egy elektronikus levélben Csiga Sándornak közbenjárást ígértek az ügyben a KIVING részéről. "A Parkerdő azt akarja, hogy menjünk el. Állítólag turistacentrumot akarnak csinálni, csak az a baj, hogy a turistaközpont már létezik. Ahogy idejött a Pilótacentrum, ez elkészült. A kerékpárosközpont is. Ezeket nem kell létrehozni, ezek működnek. Ezért bűzlik ez a dolog. Nagyon meg akarnak szabadulni tőlünk, pedig ezt a bázist a repülősök építették a harmincas években, és a tervezett fejlesztés közügy. Itt állami érdekek is sérültek, és sérülnek a mai napig" - vallja Csiga.
A Rekettyés - akárcsak a Hangár - a két fél közti vita ártatlan áldozata, mivel neki a Pilótacentrummal van szerződése, ám a lapszám megjelenésekor már be is zárták a büfét, hiszen a sorompó egyrészta rendszeresen autóval idejáró vendégeket tartotta kinn, másrészt egy ideje az üzemeltető se hozhatott be árut, csak kézben - amit vendég híján nem forszíroztak.A főnök asszony két félliteres üdítőt mutat fel, amikor inni kérek. "Ennyi van, aztán kifogyunk." Tamás Valéria 2006 áprilisa óta vezette a főtt csülkéről városszerte híres ellátót. "Most még a cuccomat sem tudom kivinni, hiszen nem jöhet ide fel a kocsi. A bódét felállító új üzemeltető cég vezetője márciusban még azt mondta, velünk minden marad a régiben, nem kell aggódni, új szerződést kell kötnünk, küldjek neki egy tervezetet. Én ezt el is küldtem nekik, azóta se kaptam választ rá. Jött viszont felszólítás április 28-án, hogy azonnal hagyjuk el a helyszínt, mert közműtartozásunk van. Aztán május 7-én fordult komolyra a dolog: vásárolni voltunk, és amikor jöttünk vissza, akkor mondták a portások, hogy kaptak egy e-mailt az ügyvezetőtől, és senki nem mehet be, az árut se vihetjük fel. Ez az ember azóta a telefont se veszi fel, e-mailre nem válaszol."
És valóban: pedig jó a szám László Péterhez - ő a szóban forgó budaörsi székhelyű Atrox Kft. ügyvezetője. 'k állították fel a bódét, és fizetik az őröket is. Egyszer ugyan felvette nekünk a mobilját, ám épp egy hangos építkezésen járt, kedvesen kérte, hívjuk vissza egy óra múlva, akkor majd mindent, de mindent megbeszélünk - pont azóta nem tudjuk elérni. A hárommillió forintos alaptőkéjű, hat éve alapított cég már 2006 óta kap megbízásokat a Pilisi Parkerdőtől (műszaki ellenőrzés, illetve telephely-üzemeltetés formájában, ilyen jellegű a 2011 elején kötött, hármashatár-hegyi megbízás is), emellett az ország területén található több Tesco felépítésében részt vettek, ahogy az új-budai Allee felhúzásakor is kaptak munkát (a környező lakások állapotfelmérését végezték). A több ingatlant is áruló mérnökcégnek nem megy rosszul: amíg bevétele 2007-ben csaknem 66 millió forint volt, egy évvel később már 134,5, 2009 végén pedig 351 milliót könyvelhettek el - vagyis a cég egyértelműen más kategória, mint a Pilótacentrum vagy a Rekettyés. "Mi soha nem zavartunk el senkit, ha éppen hozott valami elemózsiát magával a turista, itt megehette azt is. Koncerteket is tartottunk, de nem kifejezetten a profitra mentünk. De ennyit erről, a Rekettyésnek vége. Most már ki se tudom vinni a kávéfőzőmet" - zárja Tamás Valéria.
Minden másképp van
Ami biztos: területfejlesztés lesz. Minden más feltételes mód egyelőre - legalábbis a Pilisi Parkerdő részéről. A zrt. egyébként is mindent másképp lát, mint Csiga: szerintük például egyáltalán nem történt meg a hangoztatott állagmegóvás, és semmilyen fejlesztés nem történt a volt repülőbázison, sőt. "Az az infrastruktúra, ami most található ott, finoman szólva sem elégíti ki a 21. századi igényeket. A Pilisi Parkerdő ezért szeretne a helyszínen turisztikai fejlesztésbe fogni egy kirándulóközpont kialakításával. A jelenlegi telep minden, csak nem turistacentrum" - tisztázza gyorsan az alapokat Lomniczi Gergely szóvivő, példaként említve, hogy az indulóugrásukat a bázistól mintegy száz méterre végző siklóernyősök vagy a környéket látogató kerékpárosok és futók régóta nomád körülmények közt sportolnak.
A budai kirándulóközpontok a 60-as, illetve a 70-es években jelentek meg a főváros környéki erdőkben a maguk nemes egyszerűségében: tűzrakó hely, információs tábla, esőbeálló, játszótér. Ilyen volt anno a hűvösvölgyi Nagyrét, illetve a Normafán található "centrum". Ma már viszont mások a látogatói igények, és a tulajdonos is többet akar a Hármashatár-hegyen: a tervek közt vendéglátó és szociális helyiségek, kerékpárkölcsönző, siklóernyős bázis kialakítása szerepel, valamint környezeti neveléssel foglalkozó objektum, tanösvényhálózat, de interaktív természeti kiállítás is felvetődött ötletként. Fizetni a belépésért nem, csak a szolgáltatásért kellene. "Nem wellnescentrumban gondolkozunk" - állítja határozottan Lomniczi a Narancs érdeklődésére a Budakeszi úton található Erdészeti Központban, noha úgy értesültünk más forrásból, hogy egy 2008-as bejárás során ennek lehetősége is felvetődött. Sietve hozzáteszi: "A sorompót és a bódét részint vagyonvédelmi szempontból állították fel, részint a jogtalan használók bejutásának ellenőrzésére. Akinek nincs ott keresnivalója, az ne menjen be. A lezárás a kiránduló- és kerékpáros-forgalmat nem érinti. Mindez a Parkerdő tudomásával és egyetértésével történt természetesen."
A jogi helyzet a tulajdonos szerint évek óta kristálytiszta - az MNV-s öröklésben semmi kivetnivalót nem találnak -, fél éve erről bírósági papírjuk is van. "Még 2007 végén járt le a Pilótacentrummal kötött szerződésünk. Nekünk többszörös hiányérzetünk volt a cég működésével kapcsolatban, hiszen egy pusztulófélben lévő, esetenként balesetveszélyes területről beszélünk, miközben a bérlő hasznot húz belőle az objektumok kiadásával. Ezekből ő vígan megél, miközben a tulajdonos felé nem teljesíti a számára igen kedvező szerződésben foglalt fenntartási, fejlesztési kötelezettségeket. Emiatt nem láttuk értelmét a további együttműködésnek, ennek ellenére ők továbbra is igénybe vették és használták az épületeket, valamint beszedték a bérleti díjakat - a Parkerdő álláspontja szerint ez jogszerűtlenül történik lassan harmadik éve. Elérkezett az idő, hogy rendet tegyünk. Nincs semmiféle rendezetlen tulajdonviszony, a terület az objektumokkal együtt a Parkerdő tulajdona."
A területen építeni elvileg sok mindent lehet - amennyiben megvannak az engedélyek hozzá. A 16536/88 helyrajzi számú telek az úgynevezett E-T-G-III kategóriájú erdőterületbe tartozik besorolás szerint, így építhető ott vendéglátó, edző, szabadidős épület, ahogy menedékház is. A fővárosi keretszabályozás továbbá kimondja, hogy az ilyen típusú övezetben önálló kereskedelmi, ipari egységet, valamint lakóépületet (a szolgálatit leszámítva) létesíteni nem lehet. Azt is a kerületi főépítész-irodában tudjuk meg, hogy az egész terület három százaléka (mintegy 4,5 hektár, azaz 45 ezer négyzetméter) építhető be, ami nem kevés, sőt a fakivágás is megoldható - viszont pótolni kell, és itt az átmérő számít: magyarán ha kivágnak egy 20 centis fát, akkor azt a pusztítást négy darab, egyenként legalább öt centi átmérőjű csemetével lehet jóvátenni. Mind a fakivágáshoz, mind az építkezéshez - mivel védett erdőterületről van szó - kell a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélye, miközben az építési engedélyeket "buda Önkormányzata adja ki - már ha megvannak a megfelelő szakvélemények.
Ám a Parkerdőnél a kirándulóközpontról szóló konkrét tervek, ahogyan a tervező, illetve a kivitelező kiléte is, egyelőre kérdésesek, amiképp a keretösszeg is. (Az Atrox bejegyzett tevékenységi körei közt egyébként az ingatlanépítéstől kezdve a villanyszerelésen, a burkoláson és a festésen át a kölcsönzési tevékenységig sok minden megtalálható.) A projekt lóg a levegőben, egyelőre annyi biztos csak, hogy "nem egy-két milliós beruházásban gondolkodunk. Jelenleg még nyitott, hogy száz- vagy ötszázmilliós fejlesztés lesz, ez a pályázati lehetőségeken is múlik. Annyi azonban tudható, hogy a fejlesztés lehetőségét a természetvédelmi szakhatóság nem vetette el. A tervezési szakasz tehát elkezdhető, de ha a jogtalan használó továbbra sem költözik ki a területről, az már akadályozza a fejlesztés elindítását. Ebben az esetben további jogi lépések megtétele válhat szükségessé. Bízunk benne, hogy ez nem fog bekövetkezni".
"Nincsen hozzá kedvem"
Ha a jelenleginél egy valóban komolyabb kirándulóközpontot akarnak nyitni, akkor néhány más fejlesztést is meg kell ejteni. A hegycsúcson, az Udvarház étterem felett például ijesztően néznek ki azok az elhagyatott, még a második világháború idején épített légvédelmi ütegállások, amelyeket mára benőtt a gaz, teli vannak szeméttel meg graffitikkel. A volt repülőbázis is kicsit kiesik ahhoz, hogy zsúfolt turistaközpont legyen, ezen nyilván segítene a65-ös busz vonalának meghoszszabbítása, melynek végállomása 1995-ig épp a frissen emelt bódé előtt állt. A telepről amúgy már mindenki elment, Csigáékat leszámítva. Kérdés az is, vajon a Pilótacentrum meddig húzza; jelenleg úgy tűnik, a férfi az utolsó pillanatig kitart, azt mondja, nincs is más választása. "Amikor idejöttünk, feladtam a dalszövegírást, a repülést és az újságírást. Az újrakezdés most szinte lehetetlen 56 évesen, mert ha innen kiraknak, mehetek a híd alá. Megalázó lehetőség, nincsen hozzá kedvem." Meséli, 1993-ban innen indult neki sárkányrepülőn, Pécsig el is jutott, a vége felé egyre jobban hallotta a lövéseket, még javában dúlt a délszláv háború. A több száz kilométeres utazáshoz kellő kedvező széljárás akkor megvolt, most az itt maradáshoz is kéne valami hasonló. A szélzsák azonban nem moccan, pedig bűvöli a férfi.
