"Ott jövök el előtte mindennap, hogyne tudnám, hol van. Annyiféle nézet van már itt is, ezért sem ítélkezem. A dolgok folyton változnak, minden átértékelődik. Most neki is állítottak emléket, na és?" - mondja egy helybéli férfi. Mások úgy vélik, nem rájuk tartozik az ügy, valakinek pedig nincs is meg, kiről van szó ("Sportoló? Katona?"). Egy aktatáskás, bajszos ember szerint viszont az "az irány" nem rossz. "Lenne mit alkalmazni belőle. Elég sok itt a fekete, ért engem, ugye? Szétlopnak mindent. Van itt nem messze egy tó: cápákat kéne telepíteni bele, aztán bedobni az összest, ússzák csak át. Akinek egyben sikerül, mehet még egy kört." A haverjaival jót nevet a poénján, majd sietve hozzáteszi, nem híve amúgy az embertelen eszközöknek.
"Legfeljebb elfordítom"
Az utcáról pipiskedni kell, de az emlékműből ekkor is csak a fehér talp látszik, Szálasi feje nem, mindössze egy nagy barna folt, azon domborodik. A míves fakerítés mögötti kert egyébként nagyon pöpec: a gyep gondosan lenyírva, odabenn egy hatalmas ezüstfenyő - arról pedig, hogy valóságos külön kis univerzumnak hat a kövesdi házak közt ez a telek, egy Trianon feliratú kettős kereszt, egy kétméteres oszlop tetején trónoló faragott turulmadár, egy faágyú és a Nagy-Magyarország legtávolabbi pontjai felé mutató, ötágú tábla gondoskodik. Akárcsak az emlékmű, ezek is annak a Kárpáti Sándornak a munkái, aki most is a kertben tüsténkedik: épp egy új harangot állít fel, amikor észrevesz.
"A Pax Hungaricától jött?" - kérdi, miközben beenged. Tiszta feketében vagyok, útközben valaki gárdistának nézett, ő most hungaristának. Az a hír járta, Kárpáti válogatós: a Hír Tv-t és az RTL Klubot igen, az ATV-t viszont már nem engedte be. Nekem is mond egy-két olyan lapot, ahonnan újságíró nem léphetné át a küszöböt, a Narancscsal még nincs gondja. Kárpáti kék overallban van, barna haja őszül, testalkata erős, az egész figurában van valami alapvetően mackós, talán emiatt is tűnik annak a nyílt és őszinte embernek, akivel mindig jóban vannak a szomszédjai, mert segít, ha kell.
"Faalapra, kerámiaporból öntöttem ki egy régi, mozgalmi fémplasztikából a domborművet" - meséli a közelről tök átlagos plakettről. A gipszoszlop tetején (alsó részén a Pax Hungarica mozgalom kilencsávos zászlója) Szálasi zakóban, nyakkendőben néz el balra, egy nyilaskeresztre. Itt a bibi, ugyanis a folyamatban lévő rendőrségi eljárás (a jogi háttérről lásd keretes írásunkat) épp emiatt van: ha nem lenne ott ez a büntető törvénykönyv által önkényuralmi jelképnek minősített szimbólum, Kárpátiba aligha lehetne belekötni. "Eltávolítani, lesz, ami lesz, nem fogom. Az hamisítás lenne, hiszen ez a kettő összetartozik. Kintről csak távcsővel látni, azzal meg lesz szíves nem kukkolni a kertembe senki. Két hét múlva lesz a kihallgatásom. Ha megbüntetnek, legfeljebb befelé fordítom, akkor már kintről tényleg nem látja senki. Aki bejön, annak megmutatom, eddig nem voltak sokan. Nem lettem zarándokhely."
A civilben építészettel foglalkozó, ötvenes éveit taposó Kárpáti politikai irányultsága úgyszólván determinált volt: apját az '56-os forradalomban halálra ítélték, öt év után kapott kegyelmet, "mindez sok mindent eldöntött nálam". A rendszerváltás utáni politikát épp olyan elhibázottnak tartja, mint az azt megelőzőt. Ma már egyik párttal sem tud egy másodpercre se azonosulni - igen, még az "összevissza beszélő" Jobbikkal sem. Kárpáti - aki a Magyar Gárdából 2008-ban lépett ki - önrendelkező, erős Magyarországot szeretne a mostani helyett. Államosítani, amit privatizáltak, állami bank, pénzjegykibocsátás - ezekkel kéne felpörgetni a gazdaságot. Szálasi persze alap: ő volt az utolsó, aki 1944-ben felesküdött a Szent Koronára, a "nemzetvezető" kereszténysége ma is mintaadó a kövesdi férfinak. "Nekünk minden történelmi személyiségünk ellentmondásos volt, nem csak Szálasi. Vegyük Károlyi Mihályt vagy Teleki Pált. Én még a forradalmár Dózsa Györgyről tanultam, aztán jött, hogy terrorista volt. Eljön majd Szálasi ideje is, amikor már tisztán láthatjuk a történelmünket, és belátjuk, igazságtalanul végezték ki. Ha megnyerjük a háborút, ma hős lenne."
Rossz emlékek
Az emlékművet eredetileg nem akarták nagydobra verni, mégis országos ügy lett belőle: március 12-én, a nyilasvezér kivégzésének 65. évfordulóján - a házigazda emlékei szerint - egy tucatnyi hungarista (a Pax Hungarica Mozgalom, illetve a Lelkiismeret '88 tagjai) vonult fel a szavalással és koszorúzással egybekötött avatásra, amelyről több szélsőjobboldali portál is hírt adott. Két nappal később már FH- és MTI-anyag lett az eseményből - közben a Jobbik élből visszautasította a feltételezéseket, melyek szerint parlamenti képviselője, Zagyva György Gyula jelen lett volna - ezt követően több tévécsatorna helyszíni anyagot készített, a mezőkövesdi rendőrség pedig eljárást kezdeményezett önkényuralmi jelkép tiltott használatának gyanúja miatt. Egyrészt vizsgálják, hogy az emlékművön elhelyezett tiltott önkényuralmi jelképek észrevehetők-e közterületről, másfelől kutatják azt is, vajon az eseményről ki tett fel élménybeszámolót az internetre (ebben az esetben megvalósult az önkényuralmi jelkép közszemlére tétele). Amennyiben megállapítják a bűncselekményt, akkor a pénzbírságon túl az emlékmű elbontására is kötelezhetik Kárpáti Sándort, aki azonban ennek - feltehetően - nem tesz majd eleget.
A 17 ezres Mezőkövesden a megkérdezett lakosok rendre vállukat vonogatják - ha egyáltalán hallottak róla -, de a város honlapján is hiába kerestünk hírt az első Szálasi-emlékmű felavatásáról. A várost vezető fideszes Fekete Zoltán pedig hallgat; többször is kerestük hivatalában, ám titkárságán mindig azt felelték: "a polgármester úr tárgyal". A helyi szocialisták vezetője - a városi közgyűlés kilenc fideszes, két szocialista és egy jobbikos képviselővel dolgozik -, a történelemtanár Nyeste László hosszas cikkeiben követelt azonnali eltávolítást, illetve közös tiltakozást, egyelőre hiába. "A néma cinkosság éppúgy felháborít, mint az, hogy egy háborús bűnös szobrot kapott a városban. Ez provokáció, amitől el kell határolódni. A kormánypárti többségből ezt senki se tette meg. Szóvá is tettem testületi ülésen, ott kiderült: nem értenek egyet az emlékművel, mégis hallgatnak."
A második világháború és a szélsőjobboldal nem véletlenül idéz rossz emlékeket egyesekben Mezőkövesden: a városközpontban lévő általános iskola udvarán és annak környékén gyűjtötték össze a városból és környékéről a zsidó származású lakosokat 1944-ben, akiket innen szállítottak először a miskolci gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba; a budapesti Holokauszt Emlékközpont adatai szerint mintegy 700 főt, akik közül 129-en tértek vissza.
Az átértékelt Szálasi
A német nácikat előbb bíráló, majd hűségesen kiszolgáló, sem a szóbeli, sem az írásbeli kifejezés terén nem jeleskedő Szálasi Ferencet 1946. március 12-én végezték ki mint háborús bűnöst. A fia életével megzsarolt Horthy Miklós 1944. október 16-án nevezte ki kormányfőnek a németek bizalmát csak jobb híján élvező hungarista vezért. Szálasi meghálálta a bizalmat: még 1945 márciusában is hitt a végső győzelem esélyében, nem csoda, hogy a korábbi hónapokban az ország minden emberi és forrástartalékát "bedobta" a szovjetek ellen - felfogni sem tudta, milyen értelmetlen tragédiát okozva ezzel a lakosságnak, s nem mellesleg a fővárosnak, amelyet a hitleri utasítás értelmében háztól házig kellett megvédeni.
Az elmúlt években Karsai László történész - publikálva az általa kényszeres fantasztának minősített Szálasi '43-as és '44-es naplóit - árnyalta a Szálasiról kialakult képet: noha a nyilasvezér nyíltan antiszemita volt, nem volt feltétlen híve a magyar zsidóság deportálásának - ellentétben a még a németek számára is túlbuzgónak tűnt Sztójay Dömével -, szerinte nem megsemmisíteni kellett volna őket, hanem "munkára fogni". Nemzetközi politikai elismertsége érdekében nem sokkal a hatalomra jutása után leállíttatta a deportálásokat, és Budapesten létrehozta a nagy, illetve a nemzetközi gettót, ahol embertelen körülmények között tízezrek élték túl a második világháborút. Tény ugyanakkor, hogy hatezer zsidót lőttek a Dunába, és tízezreket deportáltak munkatáborba a kormányzása alatt. Ám a történetírás itt is disztingvál, amikor megjegyzi, hogy a nyilasok kegyetlenkedései jórészt akkor vették kezdetüket, amikor a kormány 1944. december 11-én a szovjetek elől menekülve távozott a fővárosból. A Szálasi vezette, kaotikus és fejetlen nyilas rémuralomnak becslések szerint csaknem 50 ezer magyar zsidó esett áldozatul.
A jogszabály értelmezése
Az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatban a büntető törvénykönyv 269/B paragrafusa kimondja, hogy aki "horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a) terjeszt; b) nagy nyilvánosság előtt használ; c) közszemlére tesz; ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő". (Nem büntethető ugyanakkor az, aki mindezt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból, vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából teszi.) A Narancs által megkérdezett jogászok állásfoglalása mégsem volt egyértelmű a konkrét mezőkövesdi eset megítélésében: akadt olyan, aki szerint magánterületen megvalósítható egy ilyen emlékmű felállítása, hiszen másokra nincsen megfélemlítő és kényszerítő hatással. Ebből a szempontból döntő lehet annak a szakértői megállapítása, hogy mennyire látható az utcáról a jelkép. Más viszont azzal érvelt, hogy nemcsak az önkényuralmi jelkép miatt lehetne fogást találni az emlékművön, hanem akár garázdaság gyanúja miatt is: hiszen a mű éppúgy jó eséllyel botránkoztathat meg bárkit, akár egy köztéri obszcenitás. Mindez azonban csak merő spekuláció: döntő a bírói mérlegelés eredménye lesz.
